tag:blogger.com,1999:blog-5840475060030282992024-03-13T21:50:33.767-07:00on the brinkUnknownnoreply@blogger.comBlogger13125tag:blogger.com,1999:blog-584047506003028299.post-45868643476733926592014-09-13T09:45:00.004-07:002014-09-13T09:45:32.245-07:00Végeztem.<div style="text-align: center;">
<u><b>Sziasztok!</b></u></div>
<br />
Nem tudom kit ér majd kicsit váratlanul, vagy rosszul, de <b>befejezem</b> a blogot. Úgy érzem lettek volna még jó ötleteim, jobban mondva fordulataim a sztorit illetően, de nem pazarlom az ihletem egy olyan történetre, amit nem olvasnak. Örülök annak a néhány feliratkozónak és köszönöm a kommentelőknek is, de nem látom értelmét a folytatásnak.<br />
Ha esetleg valaki mégis olvasni szerette volna, sajnálom, de tényleg felesleges folytatnom. Ha pedig valakit érdekelt volna még egy írásom, annak sem kell aggódnia. Jelenleg is írogatok, de azt okosabban csinálom majd. Megpróbálom jókor nyilvánosságra hozni és még az elején felcsigázni az érdeklődőket. Előrelátható időpontja nincs a most készülő blogomnak, de tekintve, hogy ezt abba hagyom, kicsit több időm és ihletem is lesz rá. <br />Bízom benne, hogy arra több kereset lesz. Annyit elárulhatok, hogy továbbra sem rugaszkodom el, az általam eddig összehozott történetektől. Nem lesz misztikus, maradok az átlagszereplőknél. A történetem főszereplője híresség és a valódi nevét "használja" a történetben, mégsem sztárnak írtam meg a karakterét, csak egy átlagos embernek. Megpróbálok minél jobbat alkotni, hisz az a célom, hogy élvezettel olvassátok a történeteimet.<br />
És még valami az alakuló bloggal kapcsolatban: szerepet kap benne egy kis romantika is, de természetesen nem az lesz a mérvadó, ahogy eddig szinte egyik blogomban sem. Ez remélhetőleg nem lesz probléma.<br /><b>Tehát</b>: Ezzel a bloggal befejeztem, pedig azt hittem, kicsit többre megyek vele. De készülődik egy másik blog, amit remélem minél előbb olvashattok majd. :)Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-584047506003028299.post-17355632062790321442014-08-31T08:20:00.000-07:002014-08-31T08:20:09.502-07:0012.fejezet - Pánikroham<b>Szép jó napot mindenkinek! Közel két hetembe telt, de megérkeztem az új résszel. Ez a suli előtti kapkodás miatt van, de igyekszem majd gyakrabban frissíteni. Feltéve, ha ti természetesen tudatjátok velem, hogy érdemes. Tehát iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok.:)</b><br />
<br />
<b><u>Nicole*</u></b><br />
<br />
-Nicole. - ráztam vele kezet<br />
Tovább léptem volna, hogy kikerülve őt a pulthoz jussak, azonban velem együtt mozdult.<br />
-Segíthetek valamiben? - kérdeztem türelmetlenkedve<br />
-Azt hiszem ezt a kérdést nekem kellett volna feltennem. - vigyorgott - De akkor kérdezek mást. Látogatóba jöttél?<br />
-Bízom benne, hogy nem úgy nézek ki, mint aki közéjük való. - pillantottam a betegekre<br />
-Szó sincs róla. - mért végig - Hidd el.<br />
-Akkor szerintem egyet találhatsz.<br />
-De hallottad, hogy nincs látogatás előre egyeztetett időpont nélkül.<br />
-Honnan tudod, hogy nincs időpontom? És az a másik ember is. Még szinte be sem léptem, már nekem esett. - hitetlenkedtem<br />
-Tim
kicsit komolyan veszi a szabályzatot. Ráadásul nálunk elég ritkák a
látogatások, szóval nem nehéz észben tartani, melyik napra várhatók. -
magyarázkodott - Általában heteket, sőt van, hogy hónapokat kell várni,
mire látogathatsz valakit, de ez a te szerencse napod.<br />
-Ha ez szerencse nap, a legrosszabbat nem akarom megélni.<br />
-Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, tudok segíteni?<br />
-Azt, hogy valószínűleg te is odatartozol. - böktem a betegekkel teli szobára<br />
-Komolyan
mondom. - nevetett - Feltudnálak írni a látogatókhoz erre a hétre,
amikor valaki más is jön. Mondhatnád, hogy esetleg elnézted a napot, ők
pedig nem gyanakodnának, hogy hirtelen lett egy látogató.<br />
-Mit kérnél érte cserébe? - sóhajtottam nagyot<br />
-Azt majd később rendezzük, amikor szükségem lesz valamire. De tényleg ápoló vagyok, nem pedig őrült. - győzködött<br />
-Jól van. - nevettem<br />
-Nem akarom, hogy valami perverz baromnak nézz, ne higgy semmi ilyesmit. Eszembe sem jutna olyasmit kérni cserébe.<br />
-Egy perverz barom talán épp ezt mondaná.<br />
-Gondolod? - húzta fel egy fél mosollyal a szemöldökét<br />
-Ha sorozatgyilkos lennék, biztosan nem azzal indítanék, hogy "Hé, figyeljen mindenki, embereket ölök."<br />
-Igaz. - mondta elismerően - Megadod a számod?<br />
-Azt mondod, ne nézzelek perverz baromnak, most meg elkéred a számom? - kerekedtek el szemeim<br />
-Csak hogy értesíthesselek, ha sikerült elintéznem a dolgot. - mondta halkabban<br />
-Ja, vagy úgy. - bólintottam nagyot - Inkább majd visszajövök.<br />
-Tim valószínűleg fel fog ismerni. Ha kétszer tévesztenél napot, az már gyanús lenne.<br />
-Meglehet. Akkor holnap délután? Megadom a kávézó címét, ahol dolgozom, gyere oda fél tizenkettőre.<br />
-Rendben, mert nekem nincs életem, bármikor ráérek. - ironizált<br />
-Van valami dolgod? Mert akkor áttehetjük.<br />
-Nem, dehogy, csak vicceltem. - nevetett<br />
A
kezembe nyomott egy fecnit, majd egy tollat, amit a pultról csent el,
alig észrevehetően. Felírtam a kávézó címét és nevét, majd a kezébe
nyomtam.<br />
-Köszönöm. - hálálkodtam<br />
Csak elmosolyodott, majd
hátat fordítottam neki és elhagytam az épületet. Kicsit megnyugodtam,
hogy talán sikerül hamarabb elintézni a dogot. Mégis félek, hisz semmi
sem garantálja, hogy Michaelnek összejön. Akkor pedig várhatok heteket,
vagy akár hónapokat, hogy láthassam anyát. Azt hiszem már nem bírnám
olyan sokáig.<br />
-Szia. - rémisztett meg egy váratlan üdvözlés<br />
-Szia. - köszöntem Lukenak<br />
-Csak nem szellemet láttál? - nevetett<br />
-Nem, csak megijedtem. - sóhajtottam<br />
-Attól nem kell félned, hogy egy betörő rád köszön, valószínűleg nem szólna, mielőtt elviszi a TV-t.<br />
-Igaz. - dobtam le a táskám a kanapéra - Többiek?<br />
-Lauren dolgozik, Ash pedig állásinterjún.<br />
-Te mikor mész?<br />
-Holnap. - mondta kissé izgatottan<br />
-Nem lesz semmi baj. - próbáltam nyugtatni<br />
-Remélem.<br />
-Figyelj, ha az nem jön össze, még mindig megpróbálhatod a másikat.<br />
-És ha az sem sikerül? - aggodalmaskodott<br />
-Miért ne sikerülne legalább az egyik? Egy kicsit legyél már derűlátó.<br />
-Talán igazad van, kettőt csak nem szúrok el.<br />
-Biztos, hogy nem.<br />
-De ha mégis? - kapkodta a levegőt - Mi van, ha nem kellek nekik?<br />
-Luke, csak nyugodj meg. - léptem elé<br />
-Nem tudok. - rázta a fejét - Azt hiszem pánikrohamom van.<br />
Ijedt
arccal kapkodta a levegőt, én pedig olyannyira megijedtem, hogy a
lábaim földbe gyökereztek. Nem tudtam, mit kell ilyenkor tenni, sosem
volt még részem benne.<br />
Luke a pultba kapaszkodva csúszott le a konyha padlójára, egyik kezét a mellkasára szorítva.<br />
-Luke, Luke, csak nézz rám. - fogtam arcát kezeim közé - Nem lesz semmi baj. Csak nyugodj meg. Lélegezz velem.<br />
Arcát
nem engedtem el, nem akartam, hogy egy pillanatra is másfelé
koncentráljon. Rémült tekintete engem nézett, próbált követni. Mély
levegőket vettem, lassan. Bíztam benne, hogy ez segíteni fog. <br />
Luke
apránként felvette a tempómat és egyre jobban lett. A félelem azonban
még mindig ott volt a szemében. A pánikroham elmúlt, kezei azonban
remegtek. Amint kicsit magához tért, kezeim leemeltem arcáról és
felállni készültem, ő azonban megakadályozta. Még mindig bizonytalan
kezeivel magához húzott és megölelt. Gondolkodás nélkül viszonoztam a
cselekedetét.<br />
-Minden rendben. - simítottam végig a hátán<br />
-Köszönöm. - hálálkodott<br />
Karjai
azt hiszem még tartottak volna, azonban lassan kezdtem elhúzódni tőle.
Felsegítettem a földről, majd elindultam a fürdőszobába.<br />
-Ezek gyakoriak? - fordultam vissza<br />
-A
pánikrohamok? - kérdezett vissza, mire bólintottam - Nem, még egészen
kiskoromban megesett párszor, de olyan régen volt, hogy teljesen
megfeledkeztem róla, ezért még jobban bepánikoltam attól, hogy
pánikrohamom van. - próbálta elmagyarázni<br />
-Értem. - mosolyogtam meg határozatlanságát - Megyek lezuhanyzok, addig nem lesz semmi gond?<br />
-Nem, menj nyugodtan. - legyintett<br />
Kicsit
vonakodva hagytam magára, de végül elmentem lezuhanyozni. Siettem, hogy
ha esetleg mégis történne valami, tehessek ellene.<br />
<br />
<u><b>Ashton*</b></u><br />
<br />
Iszonyú
izgatottsággal közelítettem meg az épületet, ahová állásinterjúra
hívtak. Liftező gyomorral léptem be a terembe, miután beinvitáltak, de
végül csak túl estem rajta. Az eredményt majd csak napok múlva kapom
meg, hisz több jelentkezőt is meghallgatnak. Nagyon bízom benne, hogy
nem szúrtam el semmit és megkapom az állást.<br />
Mielőtt azonban
hazamentem volna, beugrottam a bárba Laurenhez. Már a fáradságtól alig
látott, de amint a látóterébe értem, örömteli csókkal üdvözölt.<br />
-Hogy ment? - kérdezte izgatottan<br />
-Azt hiszem egész jól. - sóhajtottam nagyot - Már csak az idegtépő várakozás.<br />
-Azt már túl éled. - legyintett<br />
-Mikor végzel? - váltottam témát<br />
-Alig három órája érkeztem. - nevetett fel - Szerintem hét körül.<br />
-Ne hozzak valami kaját?<br />
-Nem, beugrottam a boltba, mielőtt jöttem. - utasította vissza - Mész még valahova?<br />
-Nem, alig várom, hogy haza érjek.<br />
-Akkor menj, otthon találkozunk. - nyomott csókot ajkaimra<br />
-De olyan jó most így beszélgetni.<br />
-Nem jobb lenne részeg emberek és zaj nélkül?<br />
-Talán. - sóhajtottam<br />
-Megyek nemsokára én is, pihenj egyet addig. - mosolygott<br />
-Rendben, hívj, ha van valami.<br />
Egy
utolsó puszit lopott ajkaimra, majd sietett is a vendégekhez. Még
mindig csekély izgalommal közelítettem a ház felé, majd gyakorlatilag
beestem az ajtón, mikor a küszöbbe akadt a cipőm orra. Szerencsére a
kilincsben megkapaszkodtam, így csak letérdeltem a földre, de azonnal
fel is álltam. Halkan kinevettem magam, míg megszabadultam a
lábbelimtől, majd egy pohár vízzel a kezemben a nappaliban elterülő
Lukehoz csatlakoztam.<br />
-Hogy ment? - kérdezte érdeklődve<br />
-Egész jól. - vontam vállat - Néhány nap és kiderül, megkapom-e. Te holnap mész?<br />
-Igen. - bólintott - De ne is beszéljünk erről.<br />
-Miért? Történt valami? - kérdeztem aggódva<br />
-Pánikrohamom volt. - mondta kissé félve<br />
-Pánikrohamod? Jól vagy?<br />
-Jól, Nicole itthon volt és segített, ahogy tudott.<br />
Úgy
hangzott, mintha Nicole önszántából sietett volna a segítségére, mégis
valószínűnek tartom, hogy talán ő volt a kiváltó oka ennek az egésznek.
Luke már évek óta nem élt át ilyet szerencsére, ez nem alakul ki csak
úgy a semmiből.<br />
-Mitől? Rossz hírt kaptál? - próbáltam kideríteni<br />
-Nem, csak Nickivel beszélgettünk és kicsit túlizgultam a holnapi állásinterjút. - magyarázkodott<br />
-Hol van?<br />
-A fürdőben. - mutatott hanyagul felé<br />
Ismét csak igazam volt. De megint egyedül én látom, hogy Nicole mennyire nem idevaló.<br />
Legszívesebben leteremtette volna, de akkor minden bizonnyal elszúrnám az utolsó esélyem is arra, hogy bármit megtudhassak róla.<br />
Az
enyhe dühöm és még az interjúról fennmaradt adrenalinom levezetésének
érdekében úgy döntöttem futok egyet. A szobámba vonultam, hogy
kényelmesebb szerelésbe bújjak, majd fülhallgatóval a kezemben kiléptem
az ajtón.<br />
-Elmegyek, futok egy kicsit, majd jövök. - közöltem Lukekal, miközben áthaladtam a nappalin<br />
Csak tovább bámulva a TV-t bólintott egyet, tudtomra adva ezzel, hogy hallottam és teljes mértékben felfogta a mondandómat.<br />
<br />
<u><b>Luke*</b></u><br />
<br />
Iszonyatosan
megijedtem, amikor éreztem, hogy a mellkasom szorul és egyre nehezebben
jutok hozzá a levegőhöz. A lábaimat elhagyta az erő, a látásom
elhomályosult, a hangok pedig teljesen egybefolytak. Alig értettem, amit
Nicki mondott, mégis, amikor elém térdelt és kezeit az arcomra téve
próbált visszarángatni, azonnal kezdtem megnyugodni. A látásom egyre
tisztább lett, így feltűnt aggodalmas tekintete. Arcomon éreztem, ahogy
hideg ujjai szüntelen remegnek, mégsem rémült meg túlzottan, hisz végül
csak sikerült megoldania.<br />
Miután lezuhanyzott és felöltözött, kiült hozzám a nappaliba, a kanapé másik végére és engem nézett.<br />
-Attól, hogy bámulsz, nem kizárt, hogy később se történik meg. - nevettem, továbbra is a TV-t figyelve<br />
Ekkor
lassan elfordult és a padlót kezdte fürkészni. Könyökömön való
támaszkodásomból felültem, közelebb kerülve így hozzá. Rám emelte
tekintetét, amin hatalmas megkönnyebbülést láttam.<br />
-Biztos jól vagy? - kérdezte mégis némi ijedtséggel a hangjában<br />
-Igen. - mondtam határozottan - Semmi bajom, ezek legjobb esetben csak néhány percesek, utána minden rendben.<br />
-És legrosszabb esetben?<br />
-A ballagás előtt fél órás volt. - sóhajtottam nagyot, felelevenítve magamban azt a délutánt<br />
-Sajnálom. - mondta szomorúan<br />
-De nem kell. - mosolyogtam rá biztatólag - Nem miattad történt. Egyszer sem.<br />
-Ez örökletes, vagy van kiváltó oka? - érdeklődött<br />
-Nos, elég sok bántás ért a suliban. - vettem mély levegőt<br />
-Nem kell elmondanod, ha nem akarod.<br />
-El
akarom. Soha nem beszéltem róla szinte senkinek. Ash tudott róla, mivel
egy osztályba jártunk, így feleslegesnek tartottam, hogy erről
beszéljek.<br />
Nicole eleresztett egy halvány mosolyt, majd teljes figyelmét rám szentelte.<br />
-Elég
súlyos kis srác voltam. A hajam vállig ért és göndör volt. Mindig alul
maradtam minden sporttal kapcsolatos dologban, viszont jól ment a matek
és a reál tárgyak.<br />
-Strébernek tartottak? - lepődött meg - Mit meg nem adtam volna egy kis matektudásért.<br />
-Én
meg egy kis fizikai képességért. - mosolyodtam el -A sok bántás miatt
rengeteget sírtam, amitől általában nehezen vettem a levegőt, később
sírás nélkül is megtörtént, a szüleim azonban pszichológushoz küldtek,
de egy idegennek sosem tudtam magamból igazán kibeszélni.<br />
-Akkor hogy múlt el évekre?<br />
-Elhatároztam, hogy fogyókúrába kezdek. Eljártam futni, változtattam kicsit az étrendemen és hasonlók. - sorolgattam<br />
-És levágtad a hajad. - tette hozzá Nicole<br />
-Ahogy
mondod. - nevettem - Idővel ritkultak a rohamok. Valószínűleg azért,
mert nem is volt igazán miért aggódnom. Egészen ma délutánig.<br />
-Úgy sajnálom, úgy érzem az én hibám, mert én kérdezgettelek az állásinterjúról. - hadarta el<br />
-Maradj csendben. - nevettem - Ez nem a te hibád. Valószínűleg ugyanúgy megtörtént volna, ha mondjuk Lauren kérdezi.<br />
<br />
<u><b>Nicole*</b></u><br />
<br />
-Jól van. - mosolyodtam el<br />
Ebben
a pillanatban pedig megláttam valamit Luke arcán. Nagy valószínűséggel
egy szempilla volt, de mivel nem voltam benne biztos, szokásomhoz híven
furcsán kezdtem el bámulni őt. Nekem ez fel sem tűnt, neki azonban annál
inkább. Összeráncolt szemöldökkel nézett rám, én pedig még mindig a
szeme alatti részt figyeltem azt vizslatva, vajon szempilla csücsül-e
fehér bőrén.<br />
-Baj van? - szólalt meg<br />
-Nem, bocsi. - nevettem- Csak van valami az arcodon és azt néztem, mi lehet.<br />
Felfogva a hallottakat az arcához nyúlt, ám mivel rossz oldalon tapogatózott, az eltévedt szempilla továbbra is a helyén maradt.<br />
-Várj, segítek. - mosolyodtam el<br />
Közelebb
hajolt és attól a pillanattól kezdve, hogy kezem felemeltem, a szemeim
bámulta szüntelenül. Elmosolyodott és már tényleg csak egy hajszál
választott el, hogy az arcához érve megszabadítsam a szempillától,
amikor olyat tett, amire egyáltalán nem számítottam. Luke horkantott
egyet, én pedig ettől úgy megijedtem, hogy felvisítottam és véletlenül
kimartam az arcát. Ő ennek ellenére azonban jóízű nevetésben tört ki,
miközben és egyik kezem a mellkasomra szorítva próbáltam meg
visszatartani erősen lüktető szívem.<br />
Miután kicsit lenyugodtam,
muszáj volt felnevetnem, hisz a hang, amit kiadtam, inkább hasonlított
egy beteg kismacskára, mintsem egy rémült nőre.<br />
-Szépen kikarmoltalak. - pillantottam Luke arcára - Ne haragudj.<br />
Ezúttal mindenféle mozdulat, vagy hang nélkül hagyta, hogy kezem gyengén végig húzzam az arcán díszelgő apró piros vonalon.<br />
-Megérdemeltem. - mosolygott<br />
-Az biztos. - értettem egyet vele<br />
-Ennyire nem volt durva.<br />
-Most már tudod, hogy nagyon könnyen megijedek.<br />
-És olyankor macskává változol. - fejezte be a mondatom - Karmolsz és nyávogsz.<br />
-Héé, ez visítás akart lenni. - csaptam gyengén vállon<br />
-Ki ne szakítsd a felsőm. - nevetett<br />
-Vicces, nincsenek karmaim.<br />
-Komolyan? - mutatott az arcán díszelgő sebre<br />
-Te mondtad, hogy megérdemelted.<br />
-Egy kicsit. - gondolkozott el<br />
-Hát persze. - forgattam a szemem nevetve<br />
<br />
Mióta
bejöttem dolgozni, állandóan az órát lesem. Igaz, hogy fél tizenkettőre
beszéltük meg a találkozót, mégis egész délelőtt tűkön ültem. Már
második napja cseszem el a rendeléseket és dolgozom teljes
figyelmetlenséggel. Remélem minél előbb meglátogathatom anyát és
visszatérhetek ebből a megbízhatatlan munkából.<br />
A turmixgép
kancsóját mostam el, amikor megpillantottam Michaelt belépni az ajtón.
Azonnal körbenézett és valószínűleg engem keresett, tekintetünk azonban
csak akkor találkozott,amikor nedves kezeimet törölve kiléptem a pult
mögül. Ekkor halvány mosoly csúszott ajkaira és helyet foglalt egy üres
asztalnál. Körbepillantva az üzletben léptem hozzá, a főnököm nehogy
észrevegyen. Nem akartam, hogy azt lássa a sok bénázásom mellett még a
vendégekkel és trécselek. Kezemben a jegyzetfüzettel és a tollal
Michaelhöz sétáltam.<br />
-Mit hozhatok? - kérdeztem feltűnésmentesen<br />
-Nicole. - szólított meg egy ismerős hang<br />
Félve a hang felé fordultam és megláttam azt, akit nem szerettem volna. A főnököm állt az iroda ajtaját támasztva.<br />
-Igen? - kérdeztem kissé remegő hangon<br />
-Bejönnél, kérlek?<br />
-Ne menj sehova. - fordultam Michael felé<br />
Enyhén
reszkető lábaim megindultak az irodába, miközben éreztem, hogy a szívem
a lassan a torkomon keresztül fog távozni. Besétáltam a főnököm előtt,
majd leültem. Ő megkerülve az asztalt helyet foglalt velem szemben,
miközben idegességemben összeszorítottam ajkaimat és rángatni kezdtem
lábaimat.<br />
-Napok óta hallom a többiektől és látom is néha, hogy
nem megy a munka. Teljesen figyelmetlen vagy és néha, mintha nem is itt
lennél. Ez egy munkahely, elvárom, hogy mindig a legjobbat nyújtsd. Ez
kereskedelem, itt ha nem vagy mindig a toppon, a vendégek elszoknak és
máshová mennek. Viszont nem engedhetem meg magamnak. Kell egy plusz
ember, de sajnos te nem vagy megfelelő. - hadarta el gyorsan<br />
-Tessék? - kérdeztem vissza kétségbeesetten<br />
-Sajnálom Nicole, de el kell, hogy bocsássalak.Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-584047506003028299.post-12906576514805469382014-08-18T08:30:00.000-07:002014-08-18T08:30:39.610-07:0011.fejezet - Videóchat<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok! Elég régóta nem jelentkeztem új résszel, erre azonban megvolt az okom. Részben azért késtem ennyit, mert úgy tűnt, túl sok mindenki nem érdeklődik a sztori iránt. másrészt pedig volt egy kisebb vihar a városunkban és pár napra elment a net. De majdnem 3hét után itt vagyok a 11.fejezettel és bízom benne, hogy megugrik egy kicsit az olvasók száma. Ahogy elnéztem, pár rendszeres látogatóm már akadt azóta, remélem ez nem fog csökkenni. Jó olvasást!:)</b></div>
<br />
<b><u>Ashton*</u></b><br />
<br />
Most, hogy azt színlelem,
megbékéltem Nicolelal, sokkal könnyebb szóba elegyednem vele. Viszont
eddig gyakorlatilag semmit nem tudtam meg róla, tehát ideje lenne kicsit
belefolynom.<br />
-Segítsek még valamit? - hajtott össze még egy pólót Nicole<br />
-Nem, köszi. - gondolkozott el kicsit Lauren<br />
-Rendben, akkor majd jövök. - mondta sietősen - El kell még intéznem pár dolgot.<br />
Gondolkodóba estem. Menjek utána? Vajon miket akar elintézni? Ha valami személyes dolog, arról tudnom kell.<br />
-Várj, Nicole! Én is megyek. - rohantam utána<br />
Arcára
meglepődöttség ült ki. Ajkait harapdálta, majd miután felhúztam a cipőm
és rá pillantottam, eleresztett egy félszeg mosolyt. Biztos voltam
benne, hogy amint megfordult, ezt a mosolyt szemforgatásra cserélte. Úgy
éreztem nyert ügyem van.<br />
-Merre mész? - érdeklődött<br />
-A postára. Te?<br />
-A kávézóba a kulcsokért. Reggel én nyitok.<br />
Remélem
nem csak ennyit akar elintézni. Pár dologról volt szó, nem egy ilyen
apróságról, amit akkor is elintézhetett volna, amikor Laurennel
vásárolt.<br />
-Mióta vagytok együtt? - rángatott ki a gondolataimból<br />
-Három éve. - válaszoltam szűkszavúan<br />
Egyre
csak azon töprengem, mit kérdezhetnék. Nem akartam gyanakvónak tűnni,
de valamit lépnem kellett, hisz az a célom, hogy kiderítsem mit titkol.
Ez viszont nem fog menni, ha az én kapcsolatomról kérdezősködik.<br />
-Te jársz valakivel?<br />
Próbáltam
nem túlságosan eltérni a témától, nehogy azt érezze, faggatózom. Szépen
lassan elkanyarodok majd a tárgytól, hátha kinyefeg valamit.<br />
-Nem. - nevetett fel hitetlenkedve<br />
-Miért olyan vicces? Talán nálatok senki nem hívott randira?<br />
-Nálunk? - ráncolta össze a szemöldökét<br />
-Igen. Ahonnan jössz, ott nem randiztak az emberek?<br />
-Hogy úgy. - bólintott nagyot - Hirtelen nem értettem mire célzol. Nem voltunk ennyire lemaradva. - nevetett fel röviden<br />
-Honnan jössz egyébként?<br />
Most
már tényleg úgy éreztem, hogy megtudhatok valamit. Ha elárulja hol is
lakott ezelőtt, kicsit kérdezősködhetek a városról. Ha belebukik
legalább egy dologba, akkor biztosan nem ott élt.<br />
-Philadelphiából. - gondolkozott el<br />
-Olyan messziről? - lepődtem meg - Miért pont Londonba?<br />
-Nem is tudom. - vont vállat - Talán a lehetőségek miatt.<br />
Csak
bólintottam egyet, majd szótlanul tovább sétáltunk. Nem tudtam
eldönteni, az igazat mondja-e, vagy talán csak ennyire jól színészkedik?
Azonban hirtelen nem jutott eszembe több olyan kérdés, amivel talán
kicsit kicsikarhatnék belőle. Egyenlőre inkább csak arra kellene
törekednem, hogy teljesen megbízzon bennem.<br />
<br />
<b><u>Luke*</u></b><br />
<br />
Kissé
idegesen léptem az e-mailjeim közé a délután folyamán. Néhány hete
vagyunk itt Ashtonnal, de már körülbelül két éve tervezzük, hogy
továbbtanulunk. Így nekiláttunk a spórolásnak. Tudtuk, hogy nem lesz
könnyű munkát találnunk, így azt tettük, amit a legjobbnak láttunk.
Mielőtt elköltöztünk, pár állásajánlatra elküldtük az önéletrajzunkat és
miután idejöttünk, szintén megtettük. A spórolt pénzünkből tudtuk, hogy
kihúzzuk egy ideig, ha nem költekezünk túlzottan, de úgy láttam kezdünk
kifogyni. A múlthéten írtunk még néhány e-mailes jelentkezést, de az
utóbbi napokban egy válaszunk sem jött. Reméltem, hogy most van rá némi
esély.<br />
Összeszorított ajkakkal léptem be a fiókomba és kicsit
megkönnyebbülve láttam, hogy érkezett négy üzenetem. Azonban még nem
nyugodtam meg, hisz lehet bármi más is.<br />
A bejövő üzenetekre léptem
és négyből három tárgya a munka volt. Az utolsó valami hirdetés,nem is
igazán foglalkoztam vele. Izgatottan nyitottam meg az első levelet, majd
figyelmesen olvasni kezdtem. Visszautasítottak. Ez kicsit szíven ütött.
Aggódtam, hogy talán a többiben is ez áll.<br />
A következő kettőben azonban behívtak egy interjúra.<br />
-Igen! - kiáltottam fel örömömben<br />
A szobából kilépő Lauren összeráncolta szemöldökeit, majd lassú léptekkel közelített felém.<br />
-Tudom,
hogy szeretsz, de visszafoghatnád magad, csak kijöttem a szobából. -
jegyezte meg, miközben elsétált mellettem a konyháig<br />
-Poénos. - nevettem - Visszaírt két cég, behívtak egy állásinterjúra.<br />
-Komolyan? - sietett be a nappaliba - Ennek nagyon örülök. - ölelt meg<br />
-Hát még én. - öleltem vissza<br />
Leült
mellém, majd gyorsan ő is átfutotta a leveleket. Kissé aggódó, némileg
mégis boldog szemekkel pillantott rám a sorok gyors átböngészését
követően.<br />
-Szerinted Ashtont is behívták? - kérdezte félve<br />
-Nem tudom, nézzük meg. - vontam vállat<br />
Átadtam
a laptopot Lauren ölébe, aki pillanatok alatt belépett Ashton fiókjába.
Türelmetlenül várta, hogy betöltsön, majd amikor meglátott két
üzenetet, hatalmas mosoly csúszott az arcára. Ashtont csak egy
állásinterjúra hívták be. Oda, ahonnan engem elutasítottak. Örültem,
hogy legalább egy neki is összejött, de még elégedettebb leszek, ha
mindkettőnknek sikerül.<br />
-Annyira örülök. - ugrott a nyakamba<br />
-Hívjuk fel Ashtont. - kaptam a telefonomhoz<br />
-Jó ötlet. - mondta izgatottan<br />
<br />
<b><u>Nicole*</u></b><br />
<br />
Már
épp sorban álltunk a postán, amikor a csendes helyen Ashton telefonja
csörögi kezdett. Összerezzent a meglepődöttségtől és kissé talán
kínosnak is érezte, hogy mindenki őt nézi. Ügyetlenkedve nyúlt a
mobilért a zsebébe, majd a füléhez emelte.<br />
-Mi történt? - kérdezte már higgadtabban<br />
Megmosolyogtam
a dolgot, nem hittem, hogy fogom Ashtont némileg kipirult arccal látni.
Újra előre fordultam, majd haladtam a sorral.<br />
-Komolyan?<br />
Boldog
hangja a szinte levegővételt sem hallató épületben már majdnem
kiabálásnak hatott. Mikor ismét szinte mindenki rá emelte kissé
rosszalló tekintetét, ajkait beszippantva próbált csendesebben
beszélgetni.<br />
-Ezt meg kell majd ünnepelnünk. - mondta elégedetten -
Nem baj, azt is. Megyek nem sokára, szia. Én is szeretlek. - köszönt el
a hívójától - Úgy néz ki lesz munkám.<br />
-Tényleg? - fordultam felé - Ez remek, örülök. - mondtam mosolyogva<br />
-Valószínűleg megvacsorázunk valahol, velünk tartasz?<br />
-Nem hiszem, reggel dolgozom. - húztam a szám - Talán legközelebb.<br />
<br />
Hála
Ashtonnak, ma sem sikerült meglátogatnom anyát. Pedig már tényleg jó
lenne, de szinte egész délután a nyomomban volt. Alig vártam, hogy
végezzünk és haza érjünk. Ki kellett találnom néhány dolgot, hogy ne
gyanakodjon. Ennek fejében lett egy új pólóm, bementem a kávézóba a
kulcsokért, voltam a postán és vettem egy körömlakkot. Fárasztó délután
volt, főleg Ashtonnal a nyakamban, de legközelebb, amint kapok az
alkalmon, elmegyek. Holnap munka után valószínűleg lenne időm. Minél
közelebb kerülök ahhoz, hogy újra láthassam anyát, annál idegesebb és
figyelmetlenebb leszek. Kellene valaki, aki tartja bennem a lelket.
Valaki, akinek elmesélhetek mindent anélkül, hogy ítélkezne.<br />
-Luke?! - emeltem rá tekintetem, amint megjelent a közelemben<br />
-Tessék? - kérdezte segítőkészen<br />
-Kölcsönkérhetném később a géped egy kis időre?<br />
-Persze,
nyugodtan. - mondta szinte gondolkozás nélkül - Ha esetleg elfelejteném
látható helyen hagyni, akkor valahol a szobámban lesz.<br />
-Rendben, köszönöm.<br />
-Ugyan már. - legyintett - Tényleg nem jössz ünnepelni?<br />
-Ünnepelni? - illetődtem meg<br />
-Ashton
nem mondta? Kitalálta, hogy menjünk el vacsorázni, amiért behívtak
minket állásinterjúra. Mondtam, hogy hülyeség, hisz ezzel még semmi nem
dőlt el, de nem nagyon érdekelte. - nevetett hitetlenkedve<br />
-Most már emlékszem, mondta, hogy szeretne ünnepelni, de holnap én nyitok a kávézóban, úgyhogy szeretnék pihenni.<br />
-Persze, megértem. - mosolygott kissé csalódottan - Azért remélem, ha megkapjuk a munkát, velünk tartasz.<br />
-Mindenképp. - mondtam biztatóan<br />
-Remek. - mosolygott, majd tovább sétált a konyhába<br />
Örültem,
hogy ilyen könnyen megtudtam szerezni a gépét. Mivel a családom
esélytelen volt arra, hogy kiöntsem a szívem és esetleg tanácsot kérjek,
nem jutott más eszembe. Ami azt illeti, hónapok óta nem beszéltem
Emmával. Azt hiszem nagyon szerencsésnek érezhetem magam, ha egyáltalán
hagyja, hogy megmagyarázzam, miért nem kerestem az utóbbi időben.<br />
-Mehetünk? - lépett boldogan a nappaliba Ashton<br />
-Komolyan? - nézett a konyhában ülő Lukera Lauren - Eszel, mielőtt elmegyünk vacsorázni?<br />
Luke
csak tele szájjal, lassan vállat vont, majd felállt. Elköszöntek tőlem,
majd elindultak. Azonnal kaptam az alkalmon, berohantam Luke szobájába,
majd a laptop keresésére koncentráltam. Úgy éreztem nem lesz könnyű
dolgom, mivel Luke szobája inkább hasonlított egy harcterepre, mintsem
egy tinédzser szobájára. Mindezek ellenére a laptop az ágyon pihent, egy
halom ruha alatt. A szobámba siettem, majd az ágyra telepedtem.
Bejelentkeztem a chat fiókomba, majd mielőtt videóhívást kezdeményeztem
volna, írtam Emmának. Biztos akartam lenni benne, hogy otthon van.
Megmagyarázhatatlan öröm fogott el, amikor néhány perc múlva visszaírt.<br />
-Szia. - köszönt kissé dühös tekintettel<br />
-Szia. - üdvözöltem elcsukló hangon<br />
A sok rossz után ő szóba állt velem. Nem tudta, hogy miért nem kerestem hónapok óta, mégsem fordított nekem hátat.<br />
-Tudom, hogy rég nem kerestelek és rettenetesen sajnálom, de azt hiszem jó okkal szolgálhatok rá. - törölgettem a könnyeim<br />
-Úristen, Nicki, mi történt? - rémült meg<br />
-Ezek csak öröm könnyek. - mosolyodtam el - Legalább is azt hiszem. Csak boldog vagyok, hogy szóba állsz még velem.<br />
-Még.
- mondta ridegen - Ha elmeséled miért nem írtál egy rohadt levelet sem,
mióta legutóbb beszéltünk, kiderül, hogy még mindig beszélek-e veled.<br />
-Nos, Laura halálával indult az egész. - kezdtem a legelején - Aztán apám az iváshoz fordult.<br />
-Várj, hol vagy most? Nem emlékszem hasonló szobára a házatokból. - ráncolta össze szemöldökét<br />
-Oda is mindjárt eljutunk. Tehát apa inni kezdett, anya pedig beteg lett.<br />
-Beteg? - kérdezte kissé hitetlenkedve<br />
-Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy furcsán viselkedik?<br />
-Mikor Laura ruháit mosta? - kérdezett vissza, mire aprót bólintottam - Igen, akkor beszéltünk utoljára.<br />
-Igen.
- sütöttem le a fejem - Nem volt hiábavaló az aggodalmam. Anya
beleőrült abba, hogy Laura meghalt. Jelenleg egy elmegyógyintézetben
van.<br />
-Elmegyógyintézetben? - kerekedtek ki szemei - El sem hiszem.<br />
-Én sem. Főleg, hogy én vittem oda. Vonniet pedig egy árvaházba.<br />
A
könnyeim szüntelenül folytak végig az arcomon, nem bírtam magamban
tartani. Újra magam előtt láttam mindent. Apa dühös tekintetét, anya
zavart pillantásait és Vonniet, amint próbálja felfogni, hogy mi is
történik körülötte. Nem tudtam feldolgozni, hogy a családunk szétesett.
Nem voltunk elég erősek. Talán soha nem is voltunk egy család.<br />
-Oh, drágám, bár ott lehetnék és megölelhetnélek. - lábadt könnybe Emma szeme is<br />
-Itt még nincs vége. - ráztam meg a fejem - Uramisten, annyira nehéz erről beszéltem.<br />
A
plafonra emeltem tekintetem, próbáltam kicsit megnyugodni. Nem voltam
benne biztos, hogy elmondjam Emmának, mivel is kerestem a pénzem, de úgy
éreztem tudnia kell. Megérdemli, hogy mindenről tudjon.<br />
-Ne haragudj, csak egy perc. - kért elnézést - Addig próbálj megnyugodni.<br />
Csak levegő után kapkodva bólintottam, majd próbáltam összeszedni magam. Emma suttogott, de még így is hallottam, miről beszél.<br />
-Mehetünk? - kérdezte egy számomra még ismeretlen srác<br />
-Sajnálom, de a ma este mégsem jó. Tényleg ne haragudj, de a barátnőmnek szüksége van rám. Áttehetnénk holnapra? - kérlelte Emma<br />
-Rendben. - egyezett bele nehezen<br />
-Köszönöm és tényleg sajnálom.<br />
Még
pár pillanatig csak a szobát bámultam Emma íróasztala mögül.
Összeszedettebben jelent meg a monitor előtt, figyelmét rám szentelve.<br />
-Ki volt az? Ne mondd, hogy miattam lemondtál egy randit. - néztem rá reménykedve<br />
-Pedig de, törődj bele. - mondta magabiztosan - Ma este csak rád figyelek.<br />
-Köszönöm. - hálálkodtam - De utána mindent el kell mesélned.<br />
-Rendben. - mosolyodott el - Hol jártunk?<br />
-Ott, hogy Vonniet árvaházba adtam.<br />
-Mit csináltál utána? Haza mentél?<br />
-Dehogy. - forgattam a szemem - Soha nem megyek oda vissza.<br />
-De akkor mégis hol éltél? Rokonaid nem élnek a városban.<br />
-Tudom. - sóhajtottam nagyot - Jó pár hétig hajléktalan voltam.<br />
-Hajléktalan? Nicki, el sem tudom mondani, mennyire szerettem volna melletted lenni.<br />
-Tudom,
hogy ha tehetted volna itt vagy és nekem ez bőven elég. De a rémálom
nem ért itt véget. - szorítottam össze ajkaimat - Már nem maradt sok
pénzem, állást viszont senki nem volt hajlandó adni.<br />
Szemeim
lehunytam, alsó ajkam harapdálni kezdtem. Úgy éreztem ismét az út szélén
állok megalázva és kiszolgáltatottan. Nagyon nehezemre esett erről
bárkinek is beszélni, hiába volt az a legjobb barátnőm.<br />
-Nicole? - kérdezte kissé aggódva Emma - Minden rendben?<br />
-Kérlek, ne ítélj el. - sírtam arcomat kezeim közé temetve<br />
-Dehogy, ilyen eszembe sem jutna. - ellenkezett<br />
-De, ha meghallod mivel kerestem pénzt, el fogsz ítélni.<br />
-Nicole, túl sok mindenen mentél keresztül, hogy bármi miatt elítéljelek. - nyugtatott<br />
-Kiálltam prostinak.<br />
A könnyeimtől csak homályosan láttam a monitort, így Emma arcát nehezen tudtam csak kivenni.<br />
-Ennél sokkal több kell ahhoz, hogy elítéljelek. - mondta biztatóan<br />
Nem
akartam elhinni. Arra számítottam, hogy talán szó nélkül kilép a
beszélgetésből, esetleg nekem esik. De nem így tett. Megértette, min
mentem keresztül. Ez nekem jelenleg a világot jelentette, szükségem volt
valakire, aki mellettem van.<br />
-Köszönöm.<br />
-Ne köszöngess, inkább mesélj, hol vagy most? - érdeklődött<br />
-Valaki befogadott. - folytattam a történetet kevésbé felzaklatottan<br />
-Valaki? Ugye nem valami őrült? Mondd, hogy nem egy perverz idióta.<br />
-Eléggé őrült, de semmiképp sem perverz. - nevettem<br />
-Ezt örömmel hallom. Hogy hívják?<br />
-Luke. - mosolyodtam el - Hihetetlen, mennyire kedves és segítőkész. Mintha tudta volna, hogy aznap ott leszek, azon a padon.<br />
-Padon? Elmesélnéd, hogy is történt ez az egész? - kíváncsiskodott<br />
-Épp enni készültem sírás közben, amikor felém nyújtott egy zsebkendőt. Aztán leült mellém és beszélgetni kezdtünk.<br />
-Várj, elmondtad neki, hogy kerültél oda? - szakított félbe<br />
-Nem.
Azt mondtam, hogy apám inni kezdett és egyszer, mikor hazamentem azt
láttam, hogy kiabál anyával és megüti. Ezután pedig elszöktem otthonról.<br />
-Egyedül lakik? Vagy a szülei is ilyen segítőkészek?<br />
-Nem,
az egyik barátjával és a barátnőjével él. A barátja, Ashton elég
gyanakvó típus. Első nap konkrétan nekem esett és faggatni kezdett, majd
koldusnak nevezett, aki befurakodik hozzájuk.<br />
-Bunkó. - mondta rosszallóan - A barátnője?<br />
-Lauren
nagyon kedves, rád emlékeztet. - mosolyodtam el - Szókimondó, de nagyon
aranyos. Ő és Luke tették helyre Ashtont, aki elnézést kért és azt
hiszem kezd megbékélni velem.<br />
-Azért nem bánnám, ha nem bíznál meg bennük túlságosan. Valamint, ha nem cserélnél le Lorára.<br />
-Lauren. - javítottam ki<br />
-Tudom, de féltékeny vagyok. - nevetett - Ők is azt hiszik, hogy elszöktél otthonról?<br />
-Nem.
- ellenkeztem - Luke úgy érezte Ashton még paranoiásabb lenne, ha erről
hallana, így kitalálta, hogy most érkeztem Londonba repülőgéppel, de
minden cuccom eltűnt a reptéren.<br />
-Elmés. - mondta elismerően - Milyen, hogy egyszerre két alteregót is el kell játszanod?<br />
-Nagyon nehéz. - sóhajtottam - Napok óta meg akarom látogatni anyát, de valami, vagy valaki mindig megakadályoz benne.<br />
-Remélem minél előbb összejön. Azt hiszem jót tenne, ha látnád, hogy jól van. <br />
-Biztos vagyok benne.<br />
<br />
Még
legalább két órát beszéltem Emmával, akiről kiderült, hogy nagyon
könnyen beilleszkedett New Yorkban. Ami azt illeti, a fiú, akivel
lemondta miattam a randit, a barátja volt. Két hónapja vannak együtt és
Emma elmondása szerint álompasi. Nagyon örültem neki, hogy boldog, de
annak még jobban, hogy valakinek kipanaszkodhattam magam és
elmesélhettem, miken mentem keresztül. <br />
Miután kikapcsoltam a gépet, Luke szobájához sétáltam és bekopogtam.<br />
-Köszönöm. - nyújtottam át neki, miután beinvitált<br />
-Nincs mit. - mosolyodott el<br />
-Milyen volt a vacsora? - érdeklődtem<br />
-Kellemes. - gondolkozott el egy kicsit - De, ha munkát kap egyikőnk, azt biztos nem így ünnepeljük meg.<br />
-Miért?<br />
-Nem a mi világunk. - vont vállat - Csendben ülni egy puccos helyen.<br />
-Értem. Örömmel hallom, mert én sem vagyok odáig érte.<br />
-Mondhattad volna. Akkor kitalálunk valami mást és te is tudsz jönni.<br />
-Nem, tényleg dolgoznom kell holnap. - ellenkeztem - Úgy sem mentem volna.<br />
-Mégis fent vagy. Mindegy lett volna, ha velünk jössz.<br />
-Nem hittem, hogy eddig ébren leszek. Legközelebb, tényleg. Jó éjt.<br />
-Neked is. - mosolyodott el<br />
<br />
A
nyolc óra munka közben csak arra tudtam figyelni, mikor jön már
leváltani Fred. Minél előbb el akartam szabadulni innen, hisz semmire
sem tudtam rendesen figyelni. Nem raktam rá a turmix gépre a fedelét
számtalanszor, összekevertem a rendeléseket és még a pólómat is
kifordítva sikerült felvennem.<br />
-Végre. - fújtam nagyot, amikor belépett az ajtón<br />
Megvártam,
míg lecseréli a felsőjét és felteszi a kötényt, majd villámgyorsan
hátra rohantam. Csak a kötényemet akasztottam a helyére, nem izgatott,
hogy a kávézós pólóban látnak az utcán. Csak odaakartam már érni az
intézetbe.<br />
-Rohanok, szombaton jövök. - nyomtam Cheryl kezébe a kulcsot<br />
Azt
hiszem a megilletődöttségtől még megszólalni sem volt ideje. Csak az
utcára rohantam, majd az elmegyógyintézet irányába indultam. Amint
esélyem volt rá, taxit fogtam, így hamarabb a helyszínre értem. Miután
kifizettem a fuvart, kissé félve álltam meg a hatalmas épület előtt.
Erre vártam napok óta és most csak pár lépés választ el tőle.<br />
Elindultam
az ajtó felé. Kívülről az élet egyetlen apró jele sem látszott a
létesítményen. Kezdtem kicsit kételkedni, hogy megtalálom majd itt az
anyám, vagy bárki mást. Mégis megállíthatatlanul haladtam az ajtó felé.
Amint odaértem, lábaim remegni kezdtek, a gyomrom pedig fel-alá
liftezett. Úgy éreztem mindjárt hányni fogok, mégis beléptem. Rögtön a
bejárattal szemben a recepciós pult mögött ült egy idős nő. A fülén
telefonnal, valamit nagyon hevesen próbált elmagyarázni a vonal másik
végén valakinek. Körbe néztem. Balra egy nagy terem volt, tele
emberekkel és tetőtől-talpig fehérbe öltözött ápolókkal. Jobbra pedig
ajtók egy végtelennek tűnő folyosón.<br />
A recepcióhoz léptem volna, amikor a semmiből előttem teremt egy körülbelül negyvenes éveiben járó férfi, komor tekintettel.<br />
-Miben segíthetek? - kérdezte segítőkészen<br />
-Látogatni szeretnék valakit. - mondtam kissé bizonytalanul<br />
-Sajnálom, de ilyenre nincs lehetőség, csak előre egyeztetett időponttal.<br />
-Csak egy perc lenne az egész. - kérleltem<br />
-Sajnálom. - rázta a fejét ellenkezve<br />
Csalódottan sütöttem le a fejem. Szemeim könnybe lábadtak, ajkaim harapdálásával próbáltam kordában tartani a sírást.<br />
-Tim, a feleséged keres! - szólt oda egy ismeretlen hang<br />
Felkaptam
a fejem, a férfi, aki eddig előttem állt, eltűnt. Újra megközelítettem a
pultot, ekkor viszont egy újabb ember állta utam. Kezet nyújtott, én
pedig rá emeltem kissé türelmetlen tekintetem.<br />
-Michael. - mutatkozott beUnknownnoreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-584047506003028299.post-84312838116363741652014-07-30T10:04:00.000-07:002014-07-30T10:04:33.768-07:0010.fejezet - Figyelmetlenség<div style="text-align: center;">
<b>Jó estét mindenkinek! Meghoztam a 10.részt is. Örülök, hogy megint csak nőtt a rendszeres olvasók száma, bízom benne, hogy ez már csak így lesz. Ne felejtsetek el komizni és pipálgatni.:)</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<b><u>Luke*</u></b><br />
<br />
Ahogy
reggel enni készültem, csalódva vettem tudomásul, hogy a hűtő igencsak
szegényes. Legalább is, ami engem illet, annak láttam. Miután
felöltöztem, közöltem Ashtonnal, hogy elmegyek reggelizni és
bevásárolni.<br />
-Szia. - üdvözölt egy halvány mosollyal Nicole - Mit hozhatok?<br />
-Egy kávét és valami péksütit. - mondtam határozatlanul<br />
-Rendben. - nevetett fel halkan bizonytalanságomon<br />
Sarkon
fordult, majd intézte is a rendelésem. Pillanatokon belül kortyolhattam
a koffeines italt, a reggelire azonban még várnom kellett egy kicsit.
Amikor az is megérkezett, Nicole szerint úgy estem neki, mintha még
sosem ettem volna. Épp visszaindult volna dolgozni, amikor egy nő rohant
be, majd megállt mellette egy pillanatra.<br />
-Köszi, hogy beugrottál. Jövök neked egyel. - ölelte át sietve Nicolet<br />
Ezután Nicole felém fordult, én pedig kissé értetlenül néztem fel rá.<br />
-Sietsz valahova? - gondolkozott el<br />
Csak nemlegesen fejet ráztam, ugyanis tele szájjal nem lett volna szép megszólalnom.<br />
-Akkor megvársz? Gyorsan átöltözöm. Feltéve, ha nem zavarok.<br />
-Nem kell rohanni, ráérünk. - válaszoltam, miután lenyeltem a számban lévő falatot<br />
Csak
hátat fordított, majd sietve eltűnt egy ajtó mögött. Míg én nyugodtan
befejeztem a reggelimet, ő átöltözött. Ezután a környéken lézengtünk.
Ashton és Lauren úgy tudják Nicole új a városban, mégis én szorultam egy
kis idegenvezetésre. Nem tudtam sokat Londonról.<br />
-Mi van a szüleiddel? - fordultam felé útközben - Ne haragudj. Nem akartam ilyen hirtelen ne..<br />
-Semmi baj. - szakított félbe - Nem tudom, de hogy őszinte legyek, soha többé nem akarom látni az apámat.<br />
-És anyukádat?<br />
Egy pillanatra megállt. Lehajtotta fejét, majd néhány másodperc elteltével mély levegőt vett és tovább sétált.<br />
-Ne is mondj semmit. Hülye vagyok, hogy ilyenekről kérdezgetlek.<br />
-Érdekel,
hogy mi van anyával, de nem akarok oda visszamenni. Megvolt rá a
lehetősége, hogy eljöjjön onnan, mégsem élt vele, nem tudok mit tenni. -
válaszolt mégis, keserű hangon<br />
-Sajnálom.<br />
-Ez nem a te hibád.<br />
-Tudom, de szörnyű lehet. Ha mégis úgy döntenél, hogy meglátogatod, szívesen elkísérlek.<br />
-Észben tartom. - erőltetett egy mosolyt az arcára - Köszönöm.<br />
<br />
<b><u>Nicole*</u></b><br />
<br />
Csak
egy egyszerű napnak indult, amikor Cheryl felhívott és megkért, hogy
ugorjak be helyette reggel, mert az anyja dolgozik és ő íratja be az
öccsét az iskolába. Minden jól alakult, míg Luke be nem tévedt. Nem
gondoltam sem a szüleimre, se Vonniera. Aztán jött ő és eszembe
juttatta, milyen fanyar életem volt. Tényleg kedves srác és örökké hálás
leszek neki azért, amit tett, de örültem volna, ha nem kérdezősködik.
Azonban, ha már felhozta a témát, nem fogok tudni szabadulni a
gondolattól, mindegy, ha válaszolok neki. Így legalább békén hagy egy
időre. Vagyis remélem.<br />
-Bevásárolni indultam egyébként.<br />
A hirtelen felszólalásának következtében kissé megremegtek lábaim, szokásomhoz híven ismét belemerültem a gondolataimba.<br />
-Rendben, elkísérlek, ha nem bánod. - néztem fel rá<br />
-Nem, dehogy.<br />
Így
ahelyett, hogy haza mentem volna, Lukekal mászkáltam a sorok között.
Volt néhány dolog, amire szükségem volt, miután pedig a kosárba pakoltam
őket, újra kikapcsoltam. Állandóan azon töprengtem, meglátogassam-e
anyát. Ha pedig megteszem, mikor menjek. Vajon szóba állna velem azok
után, hogy elmegyógyintézetbe küldtem? Tudom, hogy helyesen tettem, hisz
nem nézhettem végig, ahogy tönkremegy. Mégis úgy érzem, hogy
meggyűlölt.<br />
-Hahó?! - szólítgatott Luke<br />
-Hm? - fordultam felé<br />
-Hoznál tejet? Addig én elszaladok zsebkendőért. - ismételte meg önmagát<br />
-Persze. - válaszoltam késve<br />
Teljesen elkalandoztam, jó lenne legalább addig odafigyelnem, míg haza érünk.<br />
<br />
<b><u>Lauren* </u></b><br />
<br />
Az
esti műszakom végeztével a hajnali órákban beestem az ajtón. Azonnal a
zuhany alá vetettem magam, majd be a meleg ágyba, a horkoló Ashton
mellé. Már hozzászoktam, úgyhogy nem okozott gondot, hogy azonnal álomba
merüljek mellette.<br />
Nem tartott sokáig a pihenésem, már hét óra körül a konyhában mászkáltam.<br />
-Jó reggelt. - túrt a kócos hajába Nicole<br />
-Neked is. - ültem le - Ilyen korán?<br />
-Megyek dolgozni. - ásított nagyot - Az egyik munkatársam viszi az öccsét beíratni a gimibe, úgyhogy én nyitok helyette.<br />
-Délután csinálsz valamit? - érdeklődtem<br />
-Nem terveztem. - vett elő egy bögrét<br />
-Nem kísérsz el vásárolni? A bátyám eljegyzi a barátnőjét és még nincs ruhám. - kértem meg<br />
-Nekem
meg úgy is be kéne szereznem néhány pólót, amit befoghatok takarításhoz
és hasonlókhoz. Mindegyiket összekenem valahogy. - hitetlenkedett<br />
-Remek. - mondtam boldogan<br />
Megittam
a kávém, majd leheveredtem a kanapén és bekapcsoltam a TV-t. Úgy
éreztem, még jó ideig egyedül leszek fent, így nekiláttam a
takarításnak. Elmosogattam, majd felsepregettem a halk rádió mellett.
Nem merem megkockáztatni, hogy Lukeot, vagy akár Ashtont felébresszem,
mert akkor egész nap nyűgösek és haragosak. <br />
Épp a kedvenc dalom
szólt, amit halkan el is kezdtem énekelni, miközben a tiszta tányérokat
pakoltam a helyükre. Táncnak nem nevezhető mozgással járkáltam a
konyhában, amikor megpillantottam Ashtont.<br />
-Jó reggelt. - mondta kérdő arckifejezéssel<br />
-Neked is. - nevettem el magam<br />
-Mész ma valahova? - lépett a hűtőhöz<br />
-Délután vásárolni az eljegyzésre.<br />
-Eljegyzés? - döbbent le<br />
-Nem emlékszel? Itt volt a bátyám alig egy hónapja.<br />
-Az még több, mint két hét múlva lesz.<br />
-Tudom, de nem akarok mindent az utolsó pillanatra hagyni, most van egy kis időm. Tartunk egy kis csajos délutánt.<br />
-Lukekal mész?<br />
-Most miért bántod? - nevettem<br />
-Jó is erre felkelni. - húzta a száját Luke<br />
Ashton csak nevetett, náluk ez megszokott volt.<br />
Luke
ivott pár kortyot, majd visszavonult a szobájába. Ashtonnal
megreggeliztünk, csak azután húzódtunk ismét az ágyba. Ezalatt Nicole
elment arra az egy-két órára dolgozni.<br />
<br />
<b><u>Ashton*</u></b><br />
<br />
Akárhányszor meglátom Nicolet,
legszívesebben kérdőre fognám.Valamiért egyszerűen nem tudom elviselni.
Már az első pillanattól ellenszenves volt és tudom, hogy valami nincs
rendben vele. Viszont már sikerült megtapasztalnom, hogy ezzel nem ért
egyet velem se Luke, se Lauren. De be fogom bizonyítani nekik, hogy
igazam van. Valahogy muszáj elhitetnem velük, hogy megkedveltem Nicolet,
különben semmi esélyem rá, hogy bármit is megtudjak. Idővel majdcsak
megbízik bennem és kikotyog valamit.<br />
A konyhában álldogálva
unalmamban meglestem a postát. Számlák, levelek otthonról és egy boríték
a a sulitól. Ahogy a házba értem, minden levelet az asztalra dobtam,
csak az iskolától kapottat tartottam a kezeim közt. Lukenak is címeztek
egyet, valószínűleg ugyanaz áll benne. Érdeklődve téptem fel a sajátom,
majd olvasni kezdtem. A lényege az volt az egésznek, hogy osztályépítő
hétvégét terveznek egy sátorozás fejében. Személy szerint egész jó
ötletnek tartottam, de ez persze részben társaság függő. Biztos voltam
benne, hogy nem bánnám meg, ha elmennék. Lukeot ismerve kicsit vonakodni
fog, de egy kis nyüstöléssel rá tudom majd beszélni.<br />
-Mi az? - csoszogott ki Lauren<br />
-A fősulitól jött. - adtam át neki a papírt<br />
-Elmentek jövőhétvégén? - kérdezte leplezetlen örömmel<br />
-Ennyire ne örülj.<br />
-Nem úgy értettem. Tudod, hogy Lukenak jövőhéten szülinapja. - suttogta<br />
-Tudom, de Luke nincs itthon. - válaszoltam halkan<br />
-Tényleg? - lepődött meg<br />
-Tényleg. - nevettem - Elment reggelizni, meg bevásárolni.<br />
-Szóval
már egy ideje gondolkozok rajta, mit kellene vennünk neki, amire
szüksége is lehet, de semmi nem jut eszembe. De így, míg ti távol
vagytok, Nicole és én szervezhetnénk egy kisebb bulit. - avatott be a
tervébe<br />
-Szerinted egy sátorozós hétvége után ő majd egy születésnapi bulira vágyik? - romboltam le az elképzeléseit<br />
-Igaz. - sóhajtott nagyot - Akkor mi legyen?<br />
-Nem tudom, van még rá egy hetünk, ne görcsölj. Csak egy születésnap. - legyintettem<br />
-A tizennyolcadik. - mondta szinte már felháborodva<br />
A
kissé erőteljesre sikeredett mondata után bánkódva felállt, majd hozzám
sétált. Körbeölelt, majd fejét a mellkasomra hajtotta. A válla fölött
emeltem át a kezem, majd a hátán kulcsoltam össze, erősen magamhoz húzva
őt, majd a hajába pusziltam.<br />
-Ne haragudj. Csak izgulok az eljegyzés miatt és tényleg szeretném emlékezetessé tenni Lukey szülinapját. - magyarázkodott<br />
Nem
szóltam semmit. Tudtam, hogy izgatott és nem sokat aludt. Miután
kiölelkeztük magunkat, a szobába invitáltam, hogy kialudja magából az
ingerlékenységet.<br />
<br />
<b><u>Nicole*</u></b><br />
<br />
Nem tartott sokáig, míg bevásároltunk, nekem mégis egy napnak tűnt.<br />
-Biztos minden rendben? - aggodalmaskodott Luke<br />
-Persze, csak nem tudtam túl sokat aludni az éjjel. - nyugtattam<br />
Nem szólt semmit, míg haza nem értünk. Miközben kipakoltunk a táskákból, az esti TV programot veséztük ki.<br />
-Tehát szereted a Bajos csajokat? - kérdeztem nevetve<br />
-Mi a gond ezzel? - nevetett ő is hitetlenkedve<br />
-Az égvilágon semmi. - emeltem védekező állásba kezeim<br />
-Sziasztok. - támolygott ki Lauren<br />
-Szia. - üdvözöltük szinte egyszerre<br />
-Leveled jött a sulitól.<br />
Lauren
mondatára Luke szinte azonnal bezárta a hűtő ajtaját, majd felé
fordult. Lauren a pultra mutatott, ahol egy sárga, bontatlan boríték
pihent.<br />
A levél feltépése után neki esett a szavaknak, amiket nagy
odafigyeléssel olvasott, hang nélkül. Mikor a végére ért, nem lehetett
látni rajta, örül-e annak, ami a papíron állt, vagy sem.<br />
-Nincs kedvem a hétvégét ismeretlen emberek társaságában tölteni. - szólalt meg<br />
-Ashton is megy. - győzködte Lauren<br />
-Az Ashton. - legyintett - Ő szívesen részt vesz ilyeneken, mert könnyen ismerkedik.<br />
-Te is könnyen ismerkednél, ha akarnál. - forgatta a szemét Lauren - Néhány spontán dologtól sokkal izgalmasabb lenne az életed.<br />
Luke kérdő tekintetet vetett rá, mire én magamban kicsit felkacagtam.<br />
-Csak mondom. - emelte maga elé kezeit<br />
-Inkább ne mondj semmit. - kérte meg Luke<br />
Lauren elmosolyodott, majd rám emelte tekintetét, miközben Luke bevitte a levelet a szobájába.<br />
-Áll még a délután? - kérdezte csillogó szemekkel<br />
-Persze. - bólintottam - Mehetünk is, ha gondolod.<br />
-Rendben, csak gyorsan összeszedem magam.<br />
Leugrott
a székről, majd a szobába rohant. Volt már alkalmam megtapasztalni,
hogy Lauren gyorsnak nevezett átöltözései minimum fél órásak, így
letelepedtem a kanapéra. Váltogattam a csatornákat, amikor Luke
megjelent. Az ülőgarnitúra szabad felére tartott, amikor megbotlott a
szőnyegben. Nem esett el ugyan, mivel sikerült megfognia a karfát, én
mégis olyan jóízűen nevettem fel, mint még soha.<br />
-Ne haragudj. - kértem elnézést könnyes szemekkel, még mindig nevetve<br />
-Örülök, hogy jól szórakozol. - mondta kacagva, miközben helyet foglalt<br />
A hasamat fogva töröltem a könnycseppeket az arcomról, majd mély levegőket véve nyugtattam magam.<br />
-Tényleg ne haragudj, nem akartalak így kinevetni. - próbáltam vigasztalni<br />
-Nem baj, megszoktam. Egész régóta űzöm már ezt a sportágat.<br />
-Mit? Az esést? - értetlenkedtem<br />
-Igen.
Az egyik leggázabb az volt, amikor ballagtam általános iskolából. -
sütötte le a fejét hitetlenkedve - El sem hiszem, hogy elmesélem.<br />
-Folytasd csak nyugodtan. - bátorítottam<br />
-Szóval
az osztályfőnököm rám erőltette, hogy mondjak én is verset. Én, aki az
ovis ballagásán is majdnem elhányta magát, mikor sorra került.<br />
-Komolyan? - kérdeztem nevetve, mire csak bólintott<br />
-Azzal kezdődött, hogy az az egyetlen egy szál virágot, ami a kezemben volt, leejtettem, miközben helyet foglaltam.<br />
Már ő sem bírta ki nevetés nélkül. Nem volt szép, hogy így kikacagtam, de rég nevettem már ilyen jót. <br />
-Miután
pedig ezen túl tettem magam és elindultam, hogy mondjam a verset,
sikerült a hangfal hosszabbítójában hasra esnem. - fejezte be - És ez
mind rajta van a ballagási videón.<br />
-Egyszer megmutatod majd? - kértem meg<br />
-Nem tehetem. - tiltakozott erőteljesen <br />
-Ne csináld már.<br />
-Mehetünk? - lépett a kanapé mellé Lauren<br />
-Még nem végeztünk. - figyelmeztettem Lukeot<br />
-Dehogynem. - mondta magabiztosan<br />
Felálltam, majd követtem Lauren lépteit a bejárati ajtóig. Cipőt húztunk és nekiindultunk a belvárosnak.<br />
<br />
Késő
délutánig tartott a fárasztó bevásárlás. Elméletileg csak ruháért
indultunk, de Lauren kezeiben már alig fértek el a táskák. Ahogy kinyílt
az ajtó és belépett a küszöbön, mindent a földre dobott. Hatalmas
megkönnyebbülésének egy sóhajjal is hangot adott, majd ő is a padlóra
zuhant. Kifújta magát és megszabadult a cipőjétől. Segítettem neki
bepakolni, majd elhatároztam magam.<br />
-Segítsek még valamit? - érdeklődtem Laurentől<br />
-Nem, köszi.<br />
-Rendben, akkor majd jövök. El kell még intéznem pár dolgot. <br />
Ez
azonban így nem volt teljesen igaz. Csak egyetlen feladatom volt. Meg
kellett látogatnom anyát. Nem bírtam tovább, úgy éreztem muszáj bemennem
hozzá.<br />
Izgatottan és kissé félve igyekeztem az előszobába, hogy
újra felhúzzam a lábbelimet és elinduljak. Ahogy némileg remegő kezem a
kilincsre emeltem, gyors léptekre lettem figyelmes.<br />
-Várj, Nicole! Én is megyek! - ért be AshtonUnknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-584047506003028299.post-57760726929964713462014-07-25T10:26:00.000-07:002014-07-25T10:26:57.933-07:0009.fejezet - Állásinterjú<div style="text-align: center;">
<b>Jó estét minden olvasómnak! El sem
hiszitek, mennyire örülök, hogy a legutóbbi rész óta megugrott kicsit a
látogatók, a kommentek és a legjobb, hogy még a rendszeres olvasók száma
is. Remélem ez már csak emelkedni fog továbbra is. Jó olvasást a
kilencedik részhez, ne felejtsetek el kommentelni! :)</b></div>
<u><b><br /></b></u>
<u><b>Nicole*</b></u><br />
<br />
-Hagyjon békén. - próbáltam meg szabadulni fogásából<br />
-Akkor este nem ezt mondtad, mikor felvettelek az út szélén. - húzogatta a szemöldökét<br />
-Az akkor volt. Nem csinálom ezt soha többé. Engedjen el. - küzdöttem még mindig<br />
-Mi folyik itt? - lépett oda egy biztonsági őr<br />
-Semmi. - lökte meg a karom dühösen a férfi<br />
Ekkor
valami meleget éreztem a lapockámon. Ahogy a megilletődöttségben enyhén
oldalra fordultam, aggódásom alább hagyott. Luke tenyerét éreztem magamon, maga mögött Ashtonnal sietett oda..<br />
-Minden rendben? - kérdezte érdeklődve<br />
-Igen. - bólintottam - Köszönöm. - hálálkodtam a biztonsági őrnek<br />
Ugyan nem nem avatkozott bele különösebben, mégis valószínű, hogy a férfi azért ment el, mert ő idejött.<br />
-Haza kellene mennünk. - vetette fel az ötletet Ashton<br />
-Szerintem is jobb lenne. - helyeselte Luke<br />
Szóhoz sem jutottam, mindketten a pult felé vették az irányt.<br />
-Mi történt? - kérdezte aggódva Lauren, miközben italok után kutatott<br />
-Semmi, szerencsére. - sóhajtott Luke - De mi most haza megyünk.<br />
-Rendben. - mondta megértően<br />
-Csörögj, ha végeztél. - nyomott csókot ajkaira Ashton<br />
<br />
Már
több, mint egy hete élek Lukekal, Ashtonnal és Laurennel. Egyre jobban
érzem magam a társaságukban. Már nem jut annyiszor eszembe, honnan is
kezdtem.<br />
Épp egy állásinterjúra készülődök, bízom benne, hogy
felvesznek. Nem nagy munka, csupán kiszolgálót keresnek egy kávézóba. Volt már
jobban fizető állásom is, de valahol el kell kezdenem, nem várhatok
tovább.<br />
-Elkísérjelek? - kérdezte Luke, miközben a cipőmet húztam<br />
-Nem szükséges, de ha van kedved, nem tartalak vissza. - vontam vállat<br />
Kezet
nyújtott, hogy felsegítsen a földről, majd megvártam, míg ő is lábbelit
húz. Néha még mindig alig akarom elhinni, mennyire kedves velem.<br />
Elindultunk
gyalog a kávézóba és míg a főnökkel beszéltem, Luke úgy döntött eszik
egy szendvicset. Számomra kicsit furcsa volt, hisz alig fél órája
ebédeltünk és akkor sem keveset evett.<br />
Nem tartott tovább fél óránál a kérdezz-felelek. A férfi átfutotta az önéletrajzom, közben pedig feltett néhány kérdést.<br />
-Nos, egész jónak tűnik. Azonban van még pár jelentkezőm. - szólalt meg még mindig a papírt bámulva<br />
-Ez érthető. Nem is akarom sürgetni, de tényleg nagyon fontos lenne nekem ez a munka.<br />
-Várok
még egy embert ma. Utána átnézegetem az önéletrajzokat és ma este, vagy
legkésőbb a holnapi nap folyamán felhívom. - hezitált<br />
-Rendben. - álltam fel - Nagyon köszönöm.<br />
Kezet fogtunk, majd távoztam. Luke kíváncsian egyenesedett fel a székben, majd érdeklődő tekintettel nézte, ahogy leülök elé.<br />
-Hogy ment? - türelmetlenkedett<br />
-Azt hiszem egész jól. - sóhajtottam nagyot<br />
-Mit mondott?<br />
-Hogy még vár valakit ma, aztán átnézegeti az önéletrajzokat és ma este, vagy holnap felhív.<br />
-Reménykedjünk. - dőlt hátra újra a székben - Hová menjünk?<br />
-Rád bízom. Oda megyünk, ahová szeretnél.<br />
-Eszünk egy fagyit? - gondolkozott el<br />
-Felőlem. - egyeztem bele<br />
Kifizette
a rendelését, majd egy fagyizó felkutatására indultunk. Az első néhány
lépés szótlanul zajlott. Luke, mintha elmerült volna a gondolataiban, én
pedig az utcát bámultam.<br />
-Mesélnél magadról? - törte meg a csendet<br />
Kicsit meglepődtem, ahogy rá emeltem tekintetem, az ő arcán is enyhe illetődöttség mutatkozott.<br />
-Ne
haragudj, nem akartalak így letámadni. - csúszott hitetlen mosoly
ajkaira - Nem is tudom, hogy kérdezzem. Csak szeretnék kicsit többet
megtudni rólad. Zárkózottnak tűnsz és talán nem bízol bennem, de örülnék
neki, ha néhány dolgot elmondanál magadról.<br />
-Értem. - bólintottam nagyot - Mit szeretnél tudni?<br />
-Bármit, amit hajlandó vagy megosztani velem. - bizonytalankodott<br />
Nem
tudtam, megbízhatok-e benne annyira, hogy bármit is eláruljak
magamról. Filóztam egy ideig, de végül úgy döntöttem, megérdemli, hogy
pár dolgot megtudjon valakiről, akit csak úgy szó nélkül befogadott. <br />
-Születésem
óta itt élek. Különösebben nem volt baj a gyerekkorommal. Szerető
családban nőttem fel, szinte mindent megkaptam, amit akartam. Nem volt
túl sok barátom, de azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy akikben
megbíztam, azok tűzbe tették volna értem a kezüket. Aztán kezdtem
felnőni, a szüleim egyre többet vitatkoztak. - próbáltam valamit
kitalálni - Apám inni kezdett és a többit már tudod.<br />
Lesütötte fejét. Nem szólt semmit, majd csak pillanatokkal később.<br />
-Sajnálom.<br />
-Most mesélj te valamit. - kértem meg<br />
-Én
Ausztráliában születtem, harmadik fiúként. Nekem sem lehet panaszom a
gyerekkoromra, azt leszámítva, hogy a bátyáimmal állandóan verekedtünk.
Leérettségiztem, aztán Ashtonnal a fősuli miatt költöztünk ide.<br />
Nem
szóltam semmit. Mit is mondhattam volna? Csak a járdát bámulva sétáltam
tovább mellette, míg végül megérkeztünk az áhított fagylaltoshoz. Egy
elég idős, de menthetetlenül kedves nő szolgált ki minket házi készítésű
édességével. Mindketten megkaptuk a két-két gombócot, a probléma csak az volt, hogy nem azt fogtuk a kezünkben, amit kértünk.<br />
-Ez lenne az egyik legjobb fagyizó a környéken, ha hallaná mit kérünk. - nézegette a tölcsérét Luke<br />
Elmosolyodtam, majd belekezdtünk a krémes finomság eltüntetésébe.<br />
<br />
Épp
a raklapról pakoltam le az imént érkezett gyümölcsöket, amikor az
órámra pillantottam. Lejárt a munkaidőm. Mivel már elkezdtem, nem hagyom
Cherylre, ő sem teszi ezt velem soha.<br />
-Szia. - köszönt be az említett személy<br />
-Szia. - mosolyogtam rá<br />
-Egy perc és átöltözök, aztán mehetsz utadra. - nevetett<br />
-Nem kell sietni, nincs más dolgom. - kiáltottam utána<br />
Ahogy
azt ígérte, alig 2 percen belül mellettem állt és segített lepakolni.
Miután végeztem vele, még beszéltünk pár szót és már az öltözőben is
voltam. Visszacseréltem a felsőm, áthúztam a cipőm és már indulásra
készen voltam. A pult mögött álló Fredhez léptem, majd átadtam neki a
kulcsot, hisz holnap nem én nyitok.<br />
-Délre itt vagyok, hívj, ha van valami. - közöltem vele<br />
-Rendben. - bólintott - Szia.<br />
Csak
intettem neki, majd kiléptem a kávézóból. A saját lakáskulcsomat
próbáltam meg előkotorni a táskámból, amikor annak tartalma elém borult,
a földre. Egy hatalmas sóhaj kíséretében leguggoltam és a járda szélére
húztam a dolgaim, nehogy valaki rátaposson.<br />
-Ne segítsek? - kérdezte egy arra járó<br />
-Nem, köszönöm. - mondtam fel sem pillantva<br />
-Biztos? - erősködött<br />
Kissé türelmetlenül mély levegőt vettem, majd az utolsó dolgot is a helyére raktam.<br />
-Nagyon kedves, de boldogulok. - mondta némi dühvel a hangomban<br />
Csak
azután emeltem fel tekintetem, hogy felegyenesedtem és a vállamra
emeltem a táskát. Ekkor viszont kitört belőlem a nevetés. Luke állt
előttem, felhúzott szemöldökkel és visszafojtott mosollyal. <br />
-Mi járatban?- kérdeztem, miközben haza felé vettük az irányt<br />
-Csak a környéken vásárolgattam, ittam egy kávét. - vont vállat - Most végeztél?<br />
-Igen. - fújtam ki a levegőt - El is fáradtam.<br />
-Holnap dolgozol? - kérdezte Luke érdeklődve<br />
-Igen, délre megyek. - válaszoltam kis gondolkozást követően - Miért?<br />
-Csak gondoltam elnézhetnénk állatkertbe, vagy valahová. - vont vállat<br />
-Benne vagyok, a hétvégém szabad. - egyeztem bele<br />
Kezdtem
végre úgy érezni, hogy lassan helyre rázódom. Volt munkám, nem kellett
amiatt aggódnom, mikor kap el az eső alvás közben és voltak, akikre
számíthatok. Ráadásul vissza tudtam adni a tartozásom Lukenak. <br />
Viszont nem éreztem magam teljesen jól.
Bűntudatom volt, hogy Vonnie még mindig az árvaházban van, anya pedig az
elmegyógyintézetben. Azt sem tudom mikor voltam bent nála utoljára.
Vonniehoz meg be sem engednek, ami nagyon megvisel, hisz egyedül ő
tartja bennem a lelket, hiába nincs velem.<br />
Kissé elgondolkoztam, Luke némileg aggodalmas szólítgatása húzott vissza a földre.<br />
Minden rendben? - kérdezte az arcomat fürkészve<br />
-Persze, csak elkalandoztam. - mosolyogtam a meggyőzése érdekében<br />
A
hazáig vezető út viszonylag hosszú volt és csendes. A gondolataimba
temetkeztem, amit talán nem kellett volna. Minél tovább agyaltam, annál
inkább eluralkodott rajtam a bűntudat. Bármivel próbáltam elterelni a
figyelmem, mindig arra jutottam, hogy meg kell látogatnom anyát. Ezt
persze anélkül, hogy bárki megtudná. Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-584047506003028299.post-16850930350364645152014-07-19T09:35:00.001-07:002014-07-19T09:35:46.258-07:0008.fejezet - Ital<u><b>Hello olvasók! Megérkeztem a nyolcadik fejezettel is. Remélem
aktivizáljátok kicsit magatokat és elkezdenek megnőni a kommentek,
esetleg feliratkozók száma. Nagyon örülnék neki.:)</b></u><br />
<u><b><br /></b></u>
<b><u>Ashton*</u></b><br />
<br />
-Gondolkodtam. - sóhajtottam nagyot<br />
Míg
sétáltam egyet, hogy kicsit átvegyem magamban a dolgokat, rá jöttem
valamire. A mondás szerint az ellenségeinket közelebb kell tartanunk
magunkhoz, mint a barátainkat. Én pedig úgy döntöttem, hogy ez alapján
fogom kideríteni, ki is Nicole valójában. Valamiért nem bízom benne,
tudom, hogy titkol valamit és ha nem jövök rá hogy mi z, bele fogok
bolondulni.<br />
Ezért is határoztam el, hogy úgy teszek, mintha Luke és Lauren szidása hatással lettek volna rám.<br />
Ahogy
elnéztem, tűkön ülve várták, hogy folytassam, így nem is húztam tovább
az időt. Azt még ugyan nem tudtam, mit mondjak, hogy hiteles legyek, de
ideje volt belekezdenem.<br />
-Sajnálom. - irányítottam figyelmem egyenesen Nicolera - Gyerekesen viselkedtem, nem lett volna szabad így neked esnem.<br />
-Nem gond, teljesen megértem. - válaszolt egy gyenge mosollyal<br />
Úgy
tűnt Luke és Lauren is kanyar nélkül bevették, aminek nagyon örültem.
Talán kicsit még büszkék is voltak magukra, hogy az ő dorgálásukra jött
meg az eszem.<br />
Miután megtörtént ez a kis bocsánatkérés, mindenki
ment a dolgára. Lauren készülődni kezdett, én pedig úgy terveztem,
lezuhanyzok. Azonban az ajtóhoz érve hátulról átölelt.<br />
-Kicsim?! - bújt hozzám<br />
-Ez már rosszul kezdődik. - forgattam a szemem<br />
-Nem akarsz eljönni velem?<br />
Hitetlenkedve
kiszabadultam öleléséből, majd felé fordultam. Arcát kezeim közé
fogtam, szájon pusziltam, majd mosolyogva a szemébe néztem.<br />
-Nagyon szeretlek, de nem.<br />
Indultam
volna tovább a fürdőszobába, de a hátamra ugrott. Kicsit meginogtam
ugyan, de nem akadályozott meg abban, hogy eljussak acélként kitűzött
helyiségbe.<br />
-Kééérlek. - suttogott a fülembe<br />
-Beállsz velem a zuhany alá ruhástól, vagy leszállsz?<br />
Nem
válaszolt, csak leugrott rólam, majd kérődző tekintettel megállt
előttem. Nem bírtam tovább, különben egész este üzenetekkel zaklatott
volna, szóval így se-úgy se alszok.<br />
-Ha ráveszed Lukeot, benne vagyok. - egyeztem bele<br />
-Te vagy a legjobb. - ugrott nekem<br />
Csókot
nyomott ajkaimra, majd kirohant, hogy beszéljen az imént szóban forgó
személlyel. Míg Lauren Lukeot próbálta befűzni, letusoltam. A
beleegyezésembe kicsit közre játszott az is, hogy tudtam, Lauren ráveszi
Lukeot, aki mindenképp hívni fogja Nicolet is. Így igaz nem túl sok
mindent, de talán egy-két dolgot megtudhatok majd róla.<br />
<br />
<b><u>Nicole*</u></b><br />
<br />
Tényleg hatalmas kő esett le a szívemről, hogy nem kell amiatt aggódnom, vajon Ashton mikor esik nekem ismét.<br />
Számomra
még mindig kissé hihetetlen ez az egész. Találkozok egy sráccal, aki
minden további nélkül befogad és úgy tesz, mintha évek óta ismernénk
egymást. Felemelő érzés, hogy nem szánalommal tekint rám, mert végre
kezdem magam érezni valakinek. Viszont soha nem fogom tudni elfelejteni
azt, hogy honnan jöttem. <br />
Gondolatmenetem kopogás szakította meg.<br />
-Gyere. - invitáltam be az illetőt<br />
Az ajtó félig kinyílt, majd Luke pillantott be rajta.<br />
-Van terved estére? - érdeklődött<br />
-Az alváson kívül más nem igazán. - vontam vállat<br />
-Lauren
megy dolgozni és rászedett minket, hogy elmenjünk vele. Nem hiszem,
hogy sokáig maradunk, gondoltam megkérdezem, nincs-e kedved jönni.<br />
-Hol dolgozik? - kíváncsiskodtam<br />
-Egy bárban. - gondolkozott el egy kicsit<br />
<span class="_5yl5" data-reactid=".bc.$mid=11401121656181=2e631fe62ae6f6ffe44.2:0.0.0.0.0"><span class="null">-Nincs
túl sok kedvem hozzá. - utasítottam vissza - Nem vagyok odáig az ilyen helyekért.</span></span><br />
<span class="_5yl5" data-reactid=".bc.$mid=11401121656181=2e631fe62ae6f6ffe44.2:0.0.0.0.0"><span class="null">Nem szólt semmit, csak
bejött, majd bezárta maga után az ajtót. Közelebb sétált és leült elém
az ágyra.</span></span><br />
<span class="_5yl5" data-reactid=".bc.$mid=11401121656181=2e631fe62ae6f6ffe44.2:0.0.0.0.0"><span class="null">-Én
se, a hatalmas tömeg, a zaj és a többi. Egy estét ki lehet bírni, jót
fog tenni, ha kicsit kikapcsolódsz és emberek közt leszel. -
próbált mégis rábeszélni</span></span><br />
<span class="_5yl5" data-reactid=".bc.$mid=11401121656181=2e631fe62ae6f6ffe44.2:0.0.0.0.0"><span class="null">Rá
emeltem tekintetem, ő pedig bizakodva nézett vissza rám. Valamiért nem
tudtam neki nemet mondani, pedig éreztem, hogy nem túl jó ötlet. </span></span><br />
<span class="_5yl5" data-reactid=".bc.$mid=11401121656181=2e631fe62ae6f6ffe44.2:0.0.0.0.0"><span class="null">-Legyen. - sóhajtottam nagyot</span></span><br />
<span class="_5yl5" data-reactid=".bc.$mid=11401121656181=2e631fe62ae6f6ffe44.2:0.0.0.0.0"><span class="null">Széles mosolyt véltem felfedezni arcán, majd mielőtt kiment, a lelkemre kötötte, hogy fél órán belül indulunk. </span></span><br />
<span class="_5yl5" data-reactid=".bc.$mid=11401121656181=2e631fe62ae6f6ffe44.2:0.0.0.0.0"><span class="null">Nem
szántam túl sok időt a készülődésre. Azért sem, mert nem volt temérdek
cuccom, valamint hangulatom se igazán volt az egészhez.</span></span><br />
<br />
<span class="null">A nappaliban vártuk türelmetlenül Laurent, aki miatt
megyünk. Ashton sürgetésére sem készült el időben, így sietve tartottunk
a bárba, nehogy elkéssen.</span><br />
<span class="null">-Itt dolgozol? - lepődtem meg, amikor
megálltunk</span><br />
<span class="null">-Igen. Miért? - kérdezett vissza Lauren értetlenül</span><br />
<span class="null">-Csak nem
szeretek ide járni. Ha nem bánjátok, maradok egy kicsit idekint, olyan
nyomasztó a szag odabent. - fintorogtam</span><br />
<span class="null">Vállat vonva bementek,
hátrahagyva engem, ahogyan azt kértem.</span><br />
<span class="null">Nem
az idegen emberek szaga
taszított ettől a helytől. Legalábbis nem teljes egészében. Nem voltam
még elég erős ahhoz, hogy belépjek abba a helyiségbe, ahol a nővérem
meghalt. Legszívesebben elmentem volna innen, de ha már itt vagyok,
bemegyek. Előbb-utóbb úgy is meg kell tennem. Néhány perccel azután,
hogy bementem, a srácok kimentek a friss levegőre, ők is belátták, hogy
nem lehet józanon sokáig bírni. Elgondolkodtam, vajon hogyan tudnék
munkához jutni. Nem kérhetem meg őket, hogy szerezzenek nekem valamit,
hisz így is sokkal tartozom nekik azért, hogy egyáltalán befogadtak.</span><br />
<span class="null">Két
kiszolgálás közt elbeszélgettünk kicsit a csajos dolgokról, ami nekem
rettentő felemelő volt. Azt sem tudom, mikor voltam utoljára rendes
ember társaságában.</span><br />
<span class="null">-Lauren?! - szólította meg őt egy
ötvenes éveiben járó férfi</span><br />
<span class="null">-A főnököm. - kerekedtek el
szemei</span><br />
<span class="null">Kétségbeesését próbálta leplezni,
miután a férfi egy
kézmozdulattal magához hívta. Komolynak tűnt, de talán mindig ilyen
mogorva. Míg arra vártam, hogy a félve eltávozott Lauren, vagy a fiúk
közül legalább egyikőjük visszajöjjön, körbenéztem a bárba belépő
embereken. A legtöbb fiatalabb volt húsznál, alig volt néhány
harmincöt-negyven év közötti. Sosem értettem, miért jó az, ha valaki
olyan szintre issza magát, hogy másnap nem emlékszik semmire az estéből.
Olyan, mintha meg sem történt volna, értelmetlen az egész.</span><br />
<span class="null">-Lauren? - zökkentett ki egy mély hang gondolatmenetemből </span><br />
<span class="null">A
jobb oldalamon üresen álló széken Ashton, míg a balt Luke foglalta el.
Ashton összekulcsolt kézfejjel könyökölt a pultra, enyhén felénk
fordulva, míg Luke csak trehányan a márványnak tűnő felületre dobta
kezeit. </span><br />
<span class="null">-Elhívta a főnöke. - válaszoltam szűkszavúan</span><br />
<span class="null">-Nem változik. - mondta rosszallóan Luke</span><br />
<span class="null">-Nem tudom felfogni, hogy nem tud tíz perccel korábban elkezdeni készülődni. Akkor talán ideérne időben. - hitetlenkedett Ashton</span><br />
<span class="null">Ezekben
a percekben pedig Lauren vissza is jött azon az ajtón, amelyiken
távozott. Arcán enyhe meglepődöttség és megkönnyebbülés látszott.</span><br />
<br />
<span class="null"><b><u>Lauren* </u></b></span><br />
<br />
<span class="null">A
vér is meghűlt bennem, amikor Toby az irodájába hivatott. Az asztalával
szemben, nekem háttal egy szőke lány ült. Az ajtócsapódásra háta
fordult, majd mosolyogva felállt és felém sétált. Kicsit meglepődtem,
így késve nyújtottam a kezem.</span><br />
<span class="null">-Janet. - mutatkozott be</span><br />
<span class="null">-Lauren. - bólintottam aprót</span><br />
<span class="null">Eközben Toby leült, majd megvárta, míg mi is helyet foglalunk.</span><br />
<span class="null">-Janet lesz az új felszolgáló, mivel Monica jövőhéten elmegy. Szeretném, ha addig betanítanád őt. - tért a lényegre</span><br />
<span class="null">-Mikor kezd? </span><br />
<span class="null">-Holnap.
Ezalatt az egy hét alatt azt hiszem nem lesz nehéz beletanulni a
dolgokba. Ha bármi gond van, szólj Laurennek és ő majd segít. - intézte
Janethez mondatát</span><br />
<span class="null">-Rendben. - jelezte bólintással, hogy felfogta a hallottakat</span><br />
<span class="null">-Ennyi? - kíváncsiskodtam </span><br />
<span class="null">-Igen. Szeretnél még mást is? - kérdezett vissza Toby</span><br />
<span class="null">-Nem, csak akkor visszamennék dolgozni. - álltam fel sietően</span><br />
<span class="null">-Akkor holnap délután. - jegyezte meg, miközben távoztam</span><br />
<span class="null">Hatalmas megkönnyebbüléssel hagytam el az irodát, most már tényleg nem kellene késnem. A végén még komolyan lesz miért aggódnom.</span><br />
<span class="null">Visszasétáltam a pulthoz, majd miután kiszolgáltam néhány embert, a kísérőimhez léptem.</span><br />
<span class="null">-Hol voltál? - fogott kérdőre Ashton</span><br />
<span class="null">-Hívott Toby, azt hittem a késés miatt. - sóhajtottam nagyot - De csak be kell tanítani az új lányt.</span><br />
<span class="null">-Nem kizárt, hogy legközelebb a késés miatt hív majd be. - fűzte hozzá Luke</span><br />
<span class="null">-Tudom, mostantól odafigyelek majd.</span><br />
<span class="null">Ekkor
Luke és Ashton is felnevettek. Azt hiszik nem leszek rá képes, vagy
legalábbis nem huzamosabb ideig. De megmutatom nekik, hogy igenis be
fogok érni időben.</span><br />
<span class="null">Letörölgettem a pultot néhány helyen, ahol már csak az üres poharak voltak, majd egy új vendéghez siettem.</span><br />
<span class="null">-Mit hozhatok? - kérdeztem segítőkészen</span><br />
<span class="null">-Nekem egy whiskyt kevés jéggel. Szemben a hölgynek pedig adna a nevemben egy tequilát? </span><br />
<span class="null">-Szemben? A szőke lányra gondol? - néztem Nicole felé</span><br />
<span class="null">-Igen, a két fiú közt. - bólintott</span><br />
<span class="null">-Azonnal. - mosolyodtam el</span><br />
<span class="null">Egész
rendesnek tűnt, valószínűleg valami magányos farkas lehet. Biztos
vagyok benne, hogy attól, mert küldött egy italt, Nicole nem fog rögtön a
nyakába ugrani. </span><br />
<span class="null">Kiszolgáltam a férfit,
majd a tequilát Nicole elé tettem. Olyannyira elgondolkodott, hogy csak
pillanatokkal később tűnt fel neki a dolog. </span><br />
<br />
<span class="null"><b><u>Nicole*</u></b></span><br />
<br />
<span class="null">Az este lassan telt, már alig vártam, hogy
elmenjünk. Állandóan azon agyaltam, mi lett volna, ha akkor este Laura
nem hal meg. Vagy nem menekülök el, hanem megpróbálom helyrehozni otthon a
dolgokat. Minden döntés után feltettem magamnak a kérdést, hogy ugyan
mi lett volna, ha..?! De sajnos már sohasem tudom meg.</span><br />
<span class="null">A fejemben járkáló gondolatokat Lauren zavarta meg, amikor elém tolt egy italt.</span><br />
<span class="null">-Én nem rendeltem. - néztem rá meglepődve</span><br />
<span class="null">-De az az ember rendelt neked. - bökött fejével a pult szemközti oldalára</span><br />
<span class="null">Ahogy
odapillantottam, az ital küldője rám szegezte tekintetét, majd egy
kacér mosollyal alig észrevehetően intett. Nem akartam elhinni. Szemeim elkerekedtek, a poharat úgy toltam el magamtól,
mintha fertőző lenne és legszívesebben kirohantam volna a világból. A
srácok a pultnak háttal ültek, Lauren pedig épp kiszolgált, így nem
látták a műveletet és nem kellett megmagyaráznom. Egyébként sem tudtam
volna mit mondani arra, hogy az egyik kuncsaftom ül a bár másik
végében. </span><br />
<span class="null">-Na? Ismerted a fickót? - sietett vissza hozzám Lauren</span><br />
<span class="null">Ebben
a pillanatban a fiúk is megelégelték a bárban őrjöngő tiniket nézni és
folytatták velünk a társalgást, amit eddig a zene miatt nem hallhattak
túl tisztán. Amit én azonban nem akartam. A szívem egyre hevesebben
vert, a végtagjaim remegni kezdtek, miközben az italt bámultam.</span><br />
<span class="null">-Nem. - nyeltem nagyot - Biztos valami ráérős idióta.</span><br />
<span class="null">-Mi történt? - érdeklődött Ashton</span><br />
<span class="null">-Nicole italt kapott. - mosolygott elismerően</span><br />
<span class="null">Úgy nézett rám, mintha ez valami díj lenne. Pedig, ha tudná ki is küldte, azonnal eltűnne az a mosoly az arcáról.</span><br />
<span class="null">-Kitől? - kérdezte fennhangon Luke</span><br />
<span class="null">-Szembe. - bökött fejével Lauren a férfi felé</span><br />
<span class="null">-Szerintem vigyázz magadra. - mondta rosszallóan a férfire nézve Luke</span><br />
Nem
szóltam semmit, inkább csak kimentem a mosdóba. Nem akartam elhinni,
hogy itt van az egyik férfi, aki fizetett nekem azért, hogy lefeküdjek
vele. Csak még rosszabbul érzem magam. Akárhányszor eszembe jut, milyen
módon kerestem pénzt, legszívesebben öngyilkos lennék.<br />
Ahogy
felfrissítettem az arcom egy kis hideg vízzel, letörölgettem magamról
egy zsebkendó segítségével. Kiléptem a mosdó ajtaján és ekkor azt hittem
szívrohamban halok meg, nem kell arra gondolnom, hogy öngyilkos leszek.
A férfi, aki az italt küldte, megragadta a kezem. Unknownnoreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-584047506003028299.post-46370085806599497022014-07-14T11:23:00.000-07:002014-07-14T11:23:18.565-07:0007.fejezet - A szavaknak súlya van<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok! Elég kevesen vagyunk, ahogy elnézem, de nem baj. próbálok minél érdekesebb részekkel szolgálni, hátha valakit megragad. Remélem sikerül kicsit több olvasót szereznem.:)</b></div>
<br />
<b><u>Ashton*</u></b><br />
<br />
Nem akartam így viselkedni, de
tényleg kezd kicsit kiakasztani, hogy Luke és Lauren ennyire megbíznak
valakiben, akiről semmit nem tudnak. Úgy éreztem utána kell járnom. Be
kell bizonyítanom nekik, hogy tévednek.<br />
Ennek érdekében, miután
Lauren egyedül hagyta őt a szobájában, úgy láttam itt az ideje, hogy
kicsit többet megtudjunk róla. Bementem hát hozzá, ő pedig már-már túl
kedvesen fogadott. Kezet nyújtott, én azonban nem mutatkoztam be neki.
Éreztetni akartam vele, hogy nem örülök annak, hogy itt van.<br />
-Ki vagy te? - tértem a lényegre<br />
-Megtudtad
volna pillanatokkal ezelőtt, ha nem lerohansz, hanem hagyod, hogy
bemutatkozzak. - válaszolt kissé csípősen - Egyébként Nicole vagyok.<br />
Hátat
fordított nekem, majd folytatta a kipakolást. Így már kevésbé tűnt
kedvesnek. Úgy látszik, csak kicsit ki kell hozni a sodrából. Talán így
majd kimutatja a foga fehérjét.<br />
-Tehetek érted valamit?<br />
-Válaszolhatnál néhány kérdésemre.<br />
Nem szólt semmit, csak sóhajtott egyet, majd rám sem figyelve tovább pakolgatott.<br />
-Honnan jöttél? - tettem fel az első kérdésem<br />
-Mi bajod van velem? - nézett rám dühösen - Nem is ismersz.<br />
-Épp
ez a probléma. - adtam rá okot - Befurakodsz, mintha évek óta ismernél
minket, közben nem vagy más, csak valami szakadt koldus, aki kihasznál
másokat.<br />
Nagyot nyelt, majd alsó ajkát harapdálva összeszorította
szemeit és kirohant. Fogalmam sincs hová mehetett, nem siettem utána.
Lehet, hogy erősek voltak a szavaim, de tényleg így éreztem. Elvittek
tőle mindent, de mégis ki az, aki egy másik városba jön anélkül, hogy
legalább egy éjszakára szállodában foglalna helyet? Mit remélt? Hogy
majd leszáll a gépről és mindent elé dobálnak?<br />
Kicsit zavartan sétáltam ki a szobájából, amikor Luke mérges tekintetével találtam szembe magam.<br />
-Mi a francot mondtál neki? - esett nekem<br />
-Honnan veszed, hogy én vagyok az oka?<br />
-Mert
onnan rohant ki, ahonnan épp te is jössz. Mi a fene történt? Nem
próbálnád meg elviselni? Nem kértem, hogy legyetek puszi pajtások, de
alig egy napja van itt és te már is elüldözted őt.<br />
Meg sem várva a
magyarázatom, sarkon fordult és eltűnt. Tényleg nem kellett volna ilyen
durvának lennem, de már nem szívhatom vissza.<br />
<br />
<b><u>Nicole*</u></b><br />
<b><u><br /></u></b>Próbáltam
a lehető legnormálisabban viselkedni Ashtonnal, hogy ne legyen oka arra,
hogy ne kedveljen. Megértem, hogy nem nézi jó szemmel, ha valaki olyan
költözik be hozzájuk, akiről semmit nem tudnak, de azt hiszem, kicsit
túlzott. Nem érzi a szavak súlyát. Viszont nem az bántott a legjobban,
ahogyan beszélt velem, hanem az, hogy igaza volt. Ugyan nem állt
szándékomban kihasználni senkit, mégis csak egy szakadt koldus vagyok.
Úgy éreztem, tényleg nem vagyok jó helyen, de nem hagyhattam, hogy
Ashton ennyivel elijesszen. Nem engedhetem, hogy úgy érezze, nyert ügye
van. Be kell bizonyítanom neki, hogy téved.<br />
Most azonban nem
tudtam másra gondolni, csak a húgomra. Kirontottam a házból, majd pár
sarokkal messzebb, egy rozoga padra ültem. Felfoghatatlan érzés volt,
hogy most már nem kell itt töltenem minden percem. Úgy éreztem van némi
esélyem arra, hogy mindent rendbe hozzak. Újra reménykedtem. Ezért sem
engedhetem, hogy egy ember elijesszen mindettől. Talán soha nem lesz még
egy ilyen lehetőségem. Már pedig tényleg nem hagyhatom cserben Vonniet.
<br />
-Szia. - zökkentett ki gondolatmenetemből Luke<br />
Nem kellett
neki túl sok idő, hogy megtaláljon. Pedig most egy kis egyedüllétre
volt szükségem. Mégsem mondhatom azt neki, hogy hagyjon békén, hisz
gyakorlatilag megmentette az életem.<br />
-Szia. - sóhajtottam nagyot<br />
-Ne foglalkozz vele. Kissé gyerekes és nehezen bízik meg az emberekben. - legyintett<br />
-Jól vagyok, csak egy kicsit rosszul esett, hogy meg sem próbált megismerni.<br />
-Idővel megbékél majd, csak kell neki egy kis idő. - vigasztalt feleslegesen<br />
-Nagyon köszönök mindent. Komolyan. - fordultam felé őszintén<br />
-Bízom benne, hogy nem fogsz átverni. Ha pedig mégis, abból tanulni fogok. - vont vállat<br />
-Ezek után eszembe sem jutna keresztbe tenni neked. - nyugtattam meg<br />
-Ezt örömmel hallom. Egyébként hidd el, Lauren megkedvelt és ahogy ismerem, most épp leteremti Ashtont. - nevetett<br />
Elmosolyodtam,
de nem örültem neki. Nem akartam, hogy azért veszekedjenek, mert Ashton a
fejemhez vágott néhány olyan dolgot, ami mellesleg még igaz is. Hiába
nem tudta még a nevemet se, rendesen beletalált a szavakkal.<br />
Még
néhány percet a padon ülve töltöttünk, szótlanul. Majd Luke megindult,
én pedig követtem őt. Eközben jöttek a kérdések. Arra még tudtam
válaszolni, hogy hova jártam iskolába és mi szerettem volna lenni, ha
nem történik mindez. Arra viszont már nem tudtam mit mondjak, hogy
visszaakarok-e menni az apámhoz. Egyértelműen nem volt a válaszom, de
ekkor eszembe jutott anya. Hogy még mindig az elmegyógyintézetben
fekszik, hasonló sorson a húgommal. Eközben pedig apa ki tudja hol
császkál és issza le magát a sárgaföldig. Remélem soha többé nem kerül
a szemem elé.<br />
<br />
<b><u>Lauren* </u></b><br />
<br />
Épp
a szobában pihentem, amikor hirtelen ajtócsapódást hallottam. Nem
tulajdonítottam neki jelentősebb figyelmet, azon voltam, hogy kipihenjem
magam. Ma éjszaka én is dolgozom és kibírhatatlan néhány alak a
bárban.<br />
Ahogy folytattam a semmittevést, Luke dühös hangja ütötte
meg a fülem. Nem igazán értettem a szavait, ugyanis szólt a TV, de az
eléggé egyértelmű volt, hogy jelenleg jól leteremt valakit. Az az
érzésem támadt, hogy az a valaki Ashton és biztos voltam benne, hogy
valami nagy hülyeséget csinált, hisz Luke egész nyugodt természetű.<br />
Nem
tartott sokáig, de nem tudtam, kimenjek-e megnézni, mégis mi folyik.
Amikor már rászántam magam, hogy felálljak, Ashton szúrós tekintettel
vágta be maga után a szobánk ajtaját, majd ledobta magát mellém.<br />
-Mi történt? - érdeklődtem<br />
-Semmi. - válaszolt ingerülten<br />
-Luke nem kiabált volna a semmiért. - húztam fel a szemöldököm<br />
-Nicole megharagudott és elrohant. - válaszolt szűkszavúan<br />
Nem
kellett mondania, így is megértettem, hogy mindennek ő volt az oka. Nem
akartam rákérdezni, mert éreztem, hogy Luke kiosztása után most arra
vágyik a legkevésbé, hogy én is neki essek, de így nem fog észhez térni.<br />
-Gondolom oka volt rá. Miért nem próbálod meg elviselni?<br />
-Ne kezd te is, rendben? Elég volt Luke lebaszása is. - nyugtalankodott<br />
Felállt, majd körbe járta a szobát. <br />
-Elhiszem, de igaza van és ha rád hagyjuk, sosem fogod abbahagyni.<br />
Felém fordult, haragos tekintete szinte égetett. Azonban nem hagyhattam félbe.<br />
-Csak tessék, mondjad nyugodtan. - tárta szét karjait<br />
Próbáltam úgy tenni, mintha nem is mondott volna semmit, nem hiányzott, hogy idegbetegen menjek dolgozni. <br />
-Esélyt sem adtál neki. - kezdtem bele<br />
-Szerinted miért nem? Te örömmel néznéd, ha valaki befurakodna a házadba? - esett nekem<br />
-Nem tűnt
fel, hogy én is itt élek? Nicole ugyanúgy az én házamba is költözött és
képzeld, nem zavar. Szarban van és segíteni akarok neki. Vagy ha már nem
is áll szándékodban könnyebbé tenni az életét, legalább ne baszogasd.<br />
-Jól van.<br />
Mélyet
sóhajtott, majd kiment a szobából. Hiába vergődik, tudom, hogy igazunk
van. Remélem, ha lehiggad, rá jön, hogy mennyire értelmetlen volt ez az
egész.<br />
<b><u><br /></u></b>
<b><u>Luke*</u></b><br />
<br />
El sem hiszem, hogy Ashton idáig
elment. Megérteném, ha nem kedvelné, hisz nem lehet mindenkit szeretni,
de akkor legalább ne esett volna neki. Alig egy napja van itt és már is
ezzel indít. Mit hihet most Nicole? A helyében elgondolkodnék, de
remélem, ha meg is fordult a fejében, hogy esetleg nem jön vissza, hamar
elfelejtette.<br />
Miután úgy éreztem, talán már Ashton lenyugodott,
haza mentünk. Kicsit tartottam tőle, hogy nem igazán vette figyelembe,
amit mondtam neki, de bízok benne, hogy megpróbálja nem elrémíteni innen
Nicolet a gyanakvásával.<br />
-Minden rendben? - rohanta le Lauren Nicolet, amint megékeztünk<br />
-Persze. - erőltetett az arcára egy mosolyt<br />
-Ashton? - kérdeztem, miközben körbe néztem<br />
-Jó kérdés. - sóhajtott nagyot - Talán a kertben. - vont vállat<br />
Hagytam,
hogy Nicole most kicsit kibeszélje magát Laurennek. Talán nem bízik meg
egyikünkben sem, de mégis más egy lánynak elmesélnie, hogy érzi most
magát ezek után. <br />
Néhány szem szőlővel a kezemben a kertbe
mentem, hogy megkeressem Ashtont, de a környéken sehol nem láttam.
Visszamentem a házba és minden zugot bejártam, de semmi. Végül úgy
döntöttem felhívom, azonban nem reagált. Ha rám nyomta volna a telefont,
akkor megértem és legalább tudom, hogy nem óhajt velem beszélni. De
megvárta, míg én rakom le. Kezdtem kicsit aggódni, ötletem sem volt, mit
csinálhat jelenleg.<br />
-Lányok, van egy kis gond. - mentem vissza hozzájuk a konyhába<br />
-Mi történt? - kérdezte kétségbeesetten Lauren<br />
-Nem találom Ashtont és hiába hívom, nem reagál.<br />
Nicole lepattant a székről, majd zaklatottan kezdett el fel-alá járkálni.<br />
-Mit csináljunk? - kérdezgette<br />
Lauren elé állt, majd kezeit a vállára téve megállította őt és a szemébe nézett.<br />
-Először
is nyugodj meg. Valószínűleg semmi komoly. Ha gondolkodni akar, mindig
eltűnik, szerintem a telefonja is le van némítva, azért nem vette fel.
Vagyis bízom benne. - hadarta el<br />
Elengedte Nicolet, majd leült a
nappaliban. Végül azt láttuk a legjobbnak, hogy kicsit várunk,
megpróbáljuk elérni és ha nem sikerül, utána megyünk.<br />
Készülődtünk,
hogy bejárjuk Ashton után a környéket, amikor ajtócsapódásra lettünk
figyelmesek. Mindannyian egyszerre rohantunk a zaj felé, majd
megkönnyebbültünk, amikor megláttuk ott a keresett személyt. Épp a
telefonját babrálta, majd felpillantott ránk.<br />
-Jézusom, talán hiányoztam? -lepődött meg<br />
-Jó lett volna, ha szólsz, mielőtt eltűnsz. - ölelte át Lauren<br />
-Csak sétáltam egyet. - puszilt a hajába<br />
Leültük
a konyhában, majd tekintetem néha Nicolera tévedt. Kissé össze volt
zavarodva, kellemetlenül érezhette magát. Azon voltam, hogy tartsam benne
a lelket, úgyhogy hanyagul végig simítottam a hátán, mire rám nézett.<br />
-Nyugi. - suttogtam hitetlenkedő mosollyal <br />
Viszonozta a gyenge szájhúzást, majd újra a fészkelődő Ashtonra szegezte tekintetét.<br />
-Gondolkodtam. - sóhajtott nagyot, majd leült<br />
Nicolera
vetette tekintetét, aki kissé meglepődve és tartózkodóan emelte fel
kezeit az asztalról, majd kulcsolta össze őket a combján. Mindannyian
érdeklődve vártuk, hogy Ashton folytassa. Unknownnoreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-584047506003028299.post-9548217926101549922014-07-09T09:52:00.000-07:002014-07-09T09:52:49.162-07:0006.fejezet - Ki vagy te?<b><u>Nicole*</u></b><br />
<br />
-Szia. - köszönt egy gyenge mosollyal a lelkes segítő - Luke vagyok.<br />
-Szia. - üdvözöltem halkan<br />
Számomra nem kicsit volt hihetetlen. Ő az a srác, akit közel egy hónapja a
kávézóban láttam. Már csupán az felfoghatatlan, hogy valaki köszönt, nem pedig úgy nézett át rajtam, mintha egy szellem lennék.<br />
-Még egyszer köszönöm a zsebkendőt.<br />
-Ugyan már. - legyintett, majd leült mellém - Nem baj, ha itt maradok kicsit?<br />
Fejrázásom szolgált válaszként, miszerint én nem bánom. Nem akartam túl
lelkesnek tűnni, de kifejezetten örültem neki, hogy végre valaki tudomást esz rólam. Szótlanok voltunk mindketten. Kerestem a
szavakat, de egy ép mondat, vagy kérdés sem ugrott be.<br />
-Mit csinálsz idekint?<br />
Mély hangja meglepetésszerűen ért, hisz ismét a gondolataimba vetettem magam.<br />
Felé fordultam, majd nagyot sóhajtottam. Nem akartam hazudni, az igazsággal pedig nem dicsekszem.<br />
-Most éppen semmit.<br />
Röviden felnevetett. Kicsit elgondolkozott, majd újra próbálkozott.<br />
-Úgy értem miért sírsz egy padon?<br />
-Hosszú történet.<br />
Nem akartam válaszolni, bíztam benne, hogy ennyivel megelégszik.<br />
-Van időm. - vont vállat<br />
Nem
tudtam mit tegyek. Semmiképp nem akartam, hogy megtudja az igazat. Még
csak bele gondolni is szörnyű, hogy prostituált vagyok, nem tudnám
kimondani, főleg nem egy ismeretlen embernek. Semmit nem tudok róla.<br />
-Nincs hová mennem. Utálom ezt a szót, de hajléktalan vagyok.<br />
Nem
szerettem erről beszélni, de inkább, mint arról, hogyan jutok pénzhez.
Azt hittem ennyi elég lesz neki és valami sürgős dolgot hazudván elmegy.
Nem így történt, még mindig ott ült mellettem. Rá pillantottam, ő pedig
kíváncsian nézett vissza rám.<br />
-Nem akarsz elmenni? - lepődtem meg<br />
-Miért tenném? - értetlenkedett<br />
-Az imént adtam rá okot.<br />
Hitetlenkedő
mosoly csúszott arcára. Könyökével térdére támaszkodott, kezei közt a
napszemüvegét forgatta. Enyhén elfordult, hogy láthassa az arcom.<br />
-Ha akarod, folytasd. Nem erőltetem, de szívesen meghallgatlak.<br />
Elmosolyodtam,
viszont nem értettem. Számomra nem volt világos, hogy miért teszi ezt.
Miért ilyen kedves? Szívesen rákérdeztem volna, de nem akartam
elijeszteni őt a gyanakvásommal.<br />
-Összekaptam az apámmal és eljöttem.<br />
-Értem. - bólintott nagyot - Nem is tervezed, hogy haza mész?<br />
-Ahhoz az iszákos baromhoz? Soha. Inkább fagyok meg idekint.<br />
-Mióta vagy itt? - érdeklődött<br />
-Pár hete. - mondta határozatlanul<br />
-Akkor az nem csak egy szimpla vita lehetett. Mi történt?<br />
Rápillantottam,
majd tekintetem találkozott az ő csillogó, kék szemeivel. Tényleg
érdekelte őt. Persze könnyen meglehet, hogy csak valami hátsó szándék
vezérli, de jelen pillanatban nem ezt láttam rajta.<br />
-Szokásához
híven ismét részeg volt és amikor haza értem, azt láttam, hogy anyát
ütlegeli. Persze én gondolkodás nélkül közbe akartam lépni, amiért én
is eléggé megjártam. Amikor már csak kiabált, próbáltam rá venni anyát,
hogy menjünk el, de nem akart. Még mindig nem értem, miért maradt ott
vele.<br />
-Vannak testvéreid?<br />
-Egyke vagyok. - ellenkeztem<br />
Nem
jutott hirtelen más az eszembe. Ha nem így állítom be anyát, akkor mit
mondanék, ő most hol van? Az a rész igaz ugyan, hogy apám egy iszákos
állat, de azt is el kellett hallgatnom, hogy a húgom jelenleg árvaházban
nevelkedik, míg a nővérem már hallott. Valamiért ezt most így éreztem a
legjobbnak. Egyenlőre.<br />
-Lehet őrültségnek fog hangzani, de mit
szólnál hozzá, ha hazajönnél velem? Elszállásolnálak, míg egyenesbe nem
jössz, vagy míg rendbe jönnek az otthoni dolgok.<br />
-Miért? - csúszott ki az ajkaimon<br />
Még én is meglepődtem a kérdésemtől, de már nem tudtam visszaszívni.<br />
-Úgy értem tényleg nagyon rendes vagy, de nem is ismersz. Miért vagy ilyen kedves?<br />
-Nem tudom. - válaszolt kis gondolkozás után - Sajnálom, ami történt és szeretnék segíteni.<br />
Pár
percig csak szótlanul ültünk egymás mellett, majd napszemüvegét a
fejére téve felállt. <br />
-Mehetünk? - fordult felém<br />
-Biztos vagy benne?<br />
Csak elmosolyodott, majd elszántan bólintott egyet. Megilletődtem kissé,
hisz nem számítottam rá, hogy tényleg komolyan gondolta az egészet.
Vagy, ha mégis, az előző kérdéseimmel teljesen magam ellen szóltam. De
valami oknál fogva mégsem hagyott itt. Már komolyan sírni tudtam volna
az örömtől, de azt hiszem minden könnycsatornámat kimerítettem az utóbbi
időben.<br />
-Nem gondoltad meg magad? - kérdeztem néhány méterrel később<br />
Meg akartam győződni róla, hogy
tényleg komolyan gondolja ezt az egészet. Nekem csak annyi is elég
lenne, ha a ma estét nem egy kopott padon tölteném a szabad ég alatt.<br />
-Nem. - hitetlenkedett kérdésemen<br />
Igaz,
még mindig kissé hihetetlen volt számomra ez az egész segítőkészség,
mégsem tudtam nemet mondani. Ilyen helyzetben azt hiszem nem kérdés,
hogy minden alkalmat megragadok. Persze nem arról van szó, hogy az
önzetlenül segítőket kihasználom, ilyet nem tennék. <br />
<br />
<b><u>Luke*</u></b><br />
<b><u><br /></u></b>
-A fürdőszoba balra van. Második ajtó. - utasítottam a konyhából<br />
Gondoltam
míg lecsutakolja magát, készítek valami ehetőt, hisz ki tudja mióta nem
evett. Míg ezen ügyködtem, sok mindenen járt az agyam. Például, hogy mi
késztetett erre az egészre. Befogadni egy hajléktalant. Valószínűleg
közrejátszik, hogy előtte már láttam őt. Nem tudom miért, de valahogy
magával ragadott a kisugárzása és megszeretném ismerni. Gőzöm sincs, mit
remélek ettől az egésztől, de egyenlőre csak bízom benne, hogy nem tart
teljesen őrültnek, hogy befogadtam őt, amikor nem is ismerem. Most,
hogy ezen így elgondolkodtam, rá jöttem, hogy valójában még csak a nevét
sem tudom. Hiába bemutatkoztam neki félig-meddig, vagy nem rémlik a
neve, vagy tényleg nem hangzott el, míg beszéltünk.<br />
-Helló, szia. - rontott be az ajtón Ashton<br />
Csak
ekkor döbbentem rá, hogy nincs ép magyarázatom arra, hogy miért van egy
lány a fürdőszobánkban. Mármint ezzel azt hiszem nem is lenne gond. Fel
sem merült bennem, hogy ezt ki kell magyarázom. Hisz Ashton élénk
fantáziájából kiindulva, ha megtudná, hogy hajléktalan, az lenne az első
gondolata, hogy kirabol majd minket. Vagy talán megöl álmunkban. Túl
paranoiás ahhoz, hogy ezt megértse. Nehezen bízik meg az emberekben,
Laurennel ellentétben.<br />
-Van valaki a fürdőben? - figyelt fel először az utóbb említett személy a víz csobogására<br />
-Igen. - bólintottam nagyot<br />
Ők
természetesen várták, hogy megmagyarázom majd, ezt pedig tudtam.
Azonban csak szótlanul a szendvicseknek szenteltem a figyelmem, miközben
éreztem, ahogy kíváncsi és értetlenkedő tekinteteket vetnek rám,
fejükben jó néhány kérdéssel.<br />
-Ki? - illetődött meg Ash<br />
-Egy lány. - válaszoltam szűkszavúan<br />
-Megtudhatnánk többet is erről a titokzatos valakiről? - ült le elém Lauren<br />
Nagyot sóhajtottam, alsó ajkam harapdálva próbáltam kiötleni valamit, de hirtelen nem jutott eszembe semmi.<br />
-Az
utcán találkoztunk. - próbáltam húzni az időt jelentéktelen mondatokkal
- Nemrég érkezett, de ellopták a bőröndjeit a reptéren és nem tud hova
menni. Felajánlottam neki, hogy elszállásolom.<br />
-Szegény. - sajnálkozott Lauren - Biztos nagyon kibukott.<br />
-Erről jut eszembe. Nincs ruhája, csak az, amit a fürdés előtt levett. Tudnál neki adni párat, míg megszárad az övé?<br />
-Persze. - mondta lelkesen<br />
Azonnal
felpattant a székről, majd a szobájába sietett. Befejeztem a
szendvicseket, majd Ashtonra pillantottam. Elgondolkodva ült a pultnál, a
napszemüvegét babrálva.<br />
-Baj van? - kérdeztem érdeklődve<br />
Csak
gyenge fejrázással, majd egy pimasz vállrántással válaszolt. Úgy
éreztem én vagyok a hibás. Vagy a strandon történtek, vagy az, hogy
elszállásolok egy lányt, akit szinte nem is ismerek. Közben úgy
hallottam, Lauren talált néhány ruhát, és találkozott is a titokzatos
lánnyal. Nem hallottam tisztán a szavakat, csak a duruzsolást. Lauren üres
kézzel jött vissza a konyhába, ebből gyanítottam, hogy odaadta neki a
ruháit.<br />
-Aranyos lány. - mosolyodott el<br />
Ash felhúzta a szemöldökét, majd kissé dühösen felállt és a szobába vonult.<br />
-Mi baja? - nézett utána Lauren<br />
-Bár tudnám. - sóhajtottam nagyot - Jók voltak a ruhák?<br />
-Ha minden igaz körülbelül egyforma a méretünk, szóval jónak kellene lenniük. - vont vállat<br />
Ekkor
pedig vizes hajjal, mezítláb csattogott ki a fürdőszobából a szóban
forgó személy. A farmer nadrág egy kicsit hosszú volt, de egyébként nem
volt gond a szereléssel. Azonban ne lehetett állandóan ezekben a
cuccokban. Megkértem Laurent, hogy tegye be a mosógépbe a ruháit, én
pedig elmentem vele vásárolni.<br />
-Hová megyünk? - érdeklődött útközben<br />
-Vásárolni. - jelentettem ki<br />
-Vásárolni? De nincs pénzem. - mondta kissé kétségbeesetten<br />
-Tudom. Ezért megyek veled.<br />
-De nem akarom, hogy bármit is vegyél nekem. - állt meg<br />
-Ha ettől jobban érzed magad, majd megadod, ha tudod.<br />
Még
mindig bizonytalanul álldogált a járda szélén, én pedig odasétáltam
hozzá. Megálltam előtte, majd kérődző tekintettel rá néztem.<br />
-Mindenképp megadnám, de hogyan, amikor nincs munkám? - kérdezte félve<br />
-Ezért
mondtam, hogy majd amikor tudod. Figyelj, segíteni szeretnék, de
hagynod kell. Veszünk néhány ruhát, aztán Lauren biztos szívesen segít
nekünk állást keresni. Megoldjuk, ha csak nem szeretnél visszamenni a
szüleidhez.<br />
-Azt semmiképp. - mondta határozottan - Tényleg nagyon köszönöm. Nem tudom, hogyan fogom ezt valaha is meghálálni.<br />
Elmosolyodtam,
majd végre tovább indultunk. Sokat gondolkoztam rajta, hogy miért is
vagyok vele ilyen kedves, de még azóta sem tudok rá választ adni.
Viszont már nem tudok kimászni belőle, mindenképp segítenem kell rajta. <br />
<br />
<b><u>Lauren*</u></b><br />
<b><u><br /></u></b>
Miután Luke és Nicole elindultak vásárolni, becaflattam Ashtonhoz. Befeküdtem mellé az ágyba, majd bekapcsoltam a TV-t.<br />
-Baj van? - kérdeztem rá némi gondolkozás után<br />
-Mégis
mi lenne? Hogy Luke idehoz valakit, akit nem is ismer? - kérdezte
fennhangon - Miért lenne baj? Elvégre mindig ezt csinálja és meg is
kérdezett minket.<br />
-Az böki a csőröd, hogy segít valakin?<br />
-Nem. Az zavar, hogy valaki olyanon segít, akiről semmit nem tud.<br />
-Te nem vagy normális. - mondtam hitetlenkedve<br />
-Annyira naivak vagytok. - zsörtölődött<br />
Felállt,
majd dühöngve kiviharzott a szobából. Nem értettem, hogy mégis mi baja
van. Még csak nem is látta Nicolet. Nem, mintha én többet tudnék róla,
de még csak nem is látta őt, mégis ítélkezik. Remélem, ha majd beszélnek
egy
kicsit, rá jön, hogy mennyire idiótán viselkedett.<br />
-Hogy hívják a csajt? - kiabált be Ashton<br />
Válasz helyett kisétáltam hozzá. A nappaliban ült, ölében a laptoppal. Tudtam, hogy ebből már semmi jó nem sülhet ki.<br />
-Remélem nem azért kérdezted, mert rá akarsz keresni. - néztem rá kérdőn<br />
-De, pontosan azért. - válaszolt szemrebbenés nélkül<br />
-Miért zavar ennyire, hogy itt van?<br />
-Nem tudom, érzem, hogy valami nincs rendben vele. Mármint komolyan, hogyan tudta elveszíteni minden bőröndjét? <br />
-Te nem hagytál még el semmit? - türelmetlenkedtem<br />
-Persze, hogy hagytam már el apróságokat. De nem bőröndöket. - hitetlenkedett<br />
-Megőrültél. - sóhajtottam nagyot<br />
<br />
<b><u>Nicole* </u></b><br />
<br />
Nem
akartam, hogy Luke úgy érezze, kihasználom a kedvességét. Elképesztően
jól esett, amit értem tett. Nem hittem volna, hogy valaha ilyen
szerencsém lesz.<br />
-Most már menjünk. - kértem meg Lukeot<br />
-Nem szeretsz vásárolni? -fordult felém<br />
-Nem szeretem mások pénzét költeni. - javítottam ki<br />
-Mintha a te ötleted lett volna. - forgatta a szemeit - De jól van, ha tényleg ezt akarod.<br />
-Köszönöm.<br />
A
pénztárhoz siettünk, majd Luke kifizette azt a néhány holmit. Tényleg
nem akartam, hogy vásároljon nekem. Rosszul éreztem magam amiatt, hogy
nem csak befogadott, de még költ is rám. Minél előbb munkát akartam
szerezni, ha lehetett, még inkább, mint eddig.<br />
Még mindig a
fejemben motoszkált minden pillanatban, hogy ezidáig hogyan kerestem
pénzt. Azt a mocskos pénzt nem akartam odaadni neki. Egyébként sem lett
volna elég a ruhákra, másrészt pedig, mit mondanék neki, honnan
szereztem? Nem akarom, hogy bármit is megtudjon arról, ami ezelőtt
történt velem.<br />
Miután visszaérkeztünk a lakásba, Lauren kedvesen
kérdezgetett rólam és a múltamról. Tényleg aranyos, de épp erre nincs
most szükségem. A hazugságok kitalálására. Luke útközben elmesélte, hogy
mit mondott nekik, amiért nem tudtam neki eléggé hálás lenni. Már az is
hatalmas dolog volt, hogy szállást ajánlott, most pedig még ebben is
segít. Valószínűleg sejti, mennyire nehéz lenne erről beszélnem.
Ráadásul még a felét sem tudja.<br />
-Van egy apró szoba a folyosó végén. Nem túl nagy, de..<br />
-Nekem pont elég. - szakítottam félbe Laurent - Köszönöm.<br />
Elmosolyodott, majd segített kicsit összepakolni a szobában. <br />
Amikor
már egyedül rendezgettem, kopogásra figyeltem fel. Azonnal beinvitáltam
az illetőt, aki minden kétséget kizárva a híres Ashton lehetett. Luke
mesélt róla pár szót, a hallottak alapján pedig életvidámnak és bolondnak
tűnt. Azonban, amikor besétált és komor tekintetét rám meresztette, még a hideg is kirázott. Mivel még nem
találkoztunk, gondoltam bemutatkozom. Felálltam és kezet nyújtottam,
azonban ő szótlanul bámult tovább.<br />
-Ki vagy te? - kérdezte némi dühvel a hangjábanUnknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-584047506003028299.post-22214513645094427872014-07-04T00:41:00.000-07:002014-07-04T11:18:41.491-07:0005.fejezet - Strand<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok! Hihetetlen, hogy már az ötödik rész is felkerült. Esett már szó az eddigiekben is a történet másik szereplőiről is, de ezután lesz csak igazán érdekes a sztori. Remélem tetszeni fog.:)</b></div>
<br />
<b><u>Nicole*</u></b><br />
<br />
<span style="color: #666666;">Ki kell állnom az utcára. <span style="color: black;">Jézusom, miket beszélek? Ebbe a gondolatba még a fejem is bele fájdult. Tény, hogy rosszabbul már nem is állhatnék, de azt hiszem több kell ahhoz, hogy egy ilyet be merjek vállalni. Viszont nagyon félek, hogy egyszer be fog következni. Eddig szinte kilátástalan a jövőm. Nincs semmim és senkim. Aznap, hogy elrohantunk a házból, arra sem volt időm, hogy legalább némi pénzt magamhoz vegyek. Amit anya adott, kitartott egy ideig, de hiába spóroltam és tartalékoltam, nem bírta tovább két hétnél. Ha nem lesz mit ennem, azt hiszem már tényleg nem tehetek mást.</span></span><br />
<span style="color: #666666;"><span style="color: black;">Ezalatt az idő alatt számtalanszor megfordult már a fejemben az öngyilkosság is. Azonban megígértem Vonnienak, hogy amint tudom, kihozom őt onnan.<br />Az a legrosszabb az egészben, hogy minden pillanatban azon jár az agyam, vajon mit tehetnék, mégsem jut egy ép ötlet sem az eszembe. Hajléktalanként én lennék az utolsó, akit alkalmaznának bármelyik munkahelyen. De minél tovább maradok idekint, annál később tudom kihozni az árvaházból Vonniet. Nagyon féltem őt. Viszont mindig azzal nyugtatom magam, hogy jobb ott neki. </span></span><br />
<br />
<b><u><span style="color: #666666;"><span style="color: black;">Luke* </span></span></u></b><br />
<br />
-Sziasztok. - köszöntem kissé meglepődve az ajtón berontó párosnak<br />
Hangos nevetések közepette üdvözöltek, míg én folytattam a semmit tevést. <br />
-Nem megyünk el valahova este? - vetette fel az ötletet Ash<br />
-Nekem nincs kedvem. - húzta a száját Lauren - De a strandra elnézhetnénk. Már vagy két hete tervezzük.<br />
-Felőlem. - vont vállat Ashton<br />
Mindketten rám néztek, majd meg sem szólalva választ vártak.<br />
-Most nem sok kedvem van hozzá. - utasítottam vissza az ajánlatot<br />
-Oh, gyere már. Nem bánod meg. - erősködött Lauren<br />
-Nem is voltál idén sehol. - csatlakozott Ashton<br />
-De a nyár további részére békén hagytok. - szögeztem le<br />
Mindketten védekező állásba emelték a kezüket, ezzel jelezve, hogy benne vannak az alkuban. Nagyot sóhajtottam, hogy megint elráncigálnak valahová, de legalább ezután békén hagynak. Egyébként sem vagyok nagy társasági ember, de ezt a nyarat tényleg szinte végig a házban töltöttem.<br />
Ash a hűtőhöz lépett, majd csalódva távozott el onnan. A telefonját keresve járta körbe az egész házat, mire eszébe jutott, hogy a pulóvere zsebében hagyta.<br />
-Kicsim! - kiáltott Laurennek<br />
-Mi van? - szólt vissza<br />
Néha vicces, ahogy egymással beszélnek. <br />
-Kérsz valami kaját?<br />
-Mi?<br />
-Nem lenne egyszerűbb, ha bemennél hozzá? - nevettem<br />
-Messze van. - fintorgott - Halkítsd le azt a nyálas szappanoperát!<br />
Erre már nem válaszolt, csak pár pillanattal később, szúrós tekintettel megjelent a szobájuk ajtajában. Nevetést visszafojtva közeledett Ashtonhoz, aki a mellettem pihenő párnáért nyúlt.<br />
-Mondtam már, hogy ne fikázd a sorozataimat. - mondta dühösen Lauren<br />
-Rendben, ne haragudj. - nevetett Ash - Rendeljek neked valamit?<br />
-Szerinted ezzel most meg tudsz venni? - nézett rá kérdőn<br />
-Reméltem. - válaszolt remény vesztve<br />
Ash elrohant, Lauren pedig azonnal utána. Hiába minden, Lauren utolérte őt, majd a hátára ugrott. Ash néhány lépés után összerogyott, majd mindketten hangosan nevetve estek a földre.<br />
-Fogyatékos. - puszilta homlokon Lauren - Egyébként igen, jó lenne egy gyros, hagyma nélkül.<br />
Feltápászkodott, de Ash a földön fekve kezdte el tárcsázni a kajáldát.<br />
-Te kérsz valamit? - fordult felém<br />
Csak fejet ráztam, ezzel jelezve, hogy nem vagyok éhes. Lauren visszavonult a szobába és folytatta a sorozatot, amit a hatalmas csata előtt nézett. Körülbelül minden nap ez megy. Ha csak nem túl fáradtak hozzá.<br />
Miután Ash úgy érezte, ideje felállnia a földről, bevonult Laurenhez. Egész csendben voltak magukhoz képest. Nem hallottam hangos nevetést, se visítozást, vagy bármi hasonlót. Így végre nyugalomban tudtam folytatni a filmnézést.<br />
Egészen addig, míg közel fél óra múlva nem csengettek. Megjött a kaja, de sosem láttam még ilyen őrültnek őket. Egyszerre indultak ki, így nem fértek ki a szoba ajtaján, majd amikor Ash előre jutott. Lauren felugrott a hátára. Ő azonban valahogy lerázta magáról, de a földharcból mégis Lauren került ki győztesen. Épp kinyitott az ajtót, amikor az utólag talpra álló Ashton a hátára ugrott. Persze Lauren megilletődött és kicsit meg is rogyott a hirtelen jött súlytól, mégis tartotta őt, míg Ash kifizette és átvette a kaját. Azt hiszem nem kell mondanom, hogy a futár arca enyhe értetlenséget mutatott. Ahogy bezárták az ajtót és Ash a pultra tette a kaját, Lauren előre dőlt, ledobva így a hátáról a mit sem sejtő barátját. Ahogy felhajolt, megigazította a szemébe lógó haját és neki látott az evésnek, persze csak miután illedelmesen kinevette Ashtont.<br />
<br />
-Kész vagy? - kiáltott a bejárati ajtóból Ash<br />
-Jövök. - szóltam vissza<br />
Felvettem a napszemüveget, majd a törölközőt a vállamra csapva utánuk indultam. Jelenleg a strandra tartunk, de oda sem mennék, ha nem erősködtek volna. Ilyenkor mindig olyan feleslegesnek érzem magam.<br />
-Ezután nem ebédelünk meg valahol? - vetette fel az ötletet Ash<br />
-Menjetek csak, é inkább pihenek. - vágtam rá<br />
Vállat rántott, majd annyiban hagyta az egészet. Nem akartam bunkónak tűnni, de tényleg úgy éreztem, hogy sok vagyok már egy ebédhez.<br />
Megvettük a bérletet a strandra, majd lecuccoltunk egy olyan árnyékos helyre, amelyen körülbelül tíz percig vitáztunk. Miután ez megtörtént, Lauren a mosdóba ment. Lehasaltam a pléden, majd kézbe vettem a telefonom.<br />
-Mi van veled? - feküdt mellém Ash<br />
-Mi lenne?<br />
-Nem tudom. - mondta bizonytalanul - Olyan furcsa vagy mostanában. Semmihez nincs kedved, nem jössz velünk sehova.<br />
-Itt vagyok, nem? Egyébként is, te nem éreznéd magad feleslegesnek, ha mondjuk nekem lenne barátnőm?<br />
-Feleslegesnek érzed magad? - döbbent le<br />
-Hogyne érezném már annak magam. Nem leszólni akarlak titeket, mert örülök, hogy így megvagytok, csak épp nem a legkellemesebb azt nézni a nap nagy részében, hogy mennyire szeretitek egymást. Tényleg ne haragudj, nem veletek van a baj, csak néha úgy érzem, hogy jobban meglennétek nélkülem.<br />
-Nem tudtam, hogy így érzel. - mondta sajnálkozva - Legközelebb szólj, amint így éreznéd, de tudod, azért hoztunk el, hogy végre felszedhess valakit.<br />
-De nem kell segítség. Ha úgy érzem, akarok valakit, azért tenni fogok.<br />
-Mi a helyzet? - kérdezte széles mosollyal Lauren<br />
-Semmi. - válaszoltunk egyszerre<br />
Szépen elrendeztem az alaphangulatot, pedig nincs öt perce, hogy megjöttünk. Egyébként se sok kedvem volt ma kimozdulni, de ezután már úgy érzem nem is fogok túl sokáig maradni.<br />
-Én azt hiszem megyek megmártózom. - állt fel Lauren - Nem jön valaki?<br />
Ash szó nélkül felállt, majd követte őt. Én csak fejet ráztam, amikor Lauren kérdő tekintettel rám nézett. Tényleg nem volt hangulatom semmihez. Legszívesebben csak haza mentem volna és folytattam volna a semmittevést. Az sem jobb, de legalább nem érezném magam szarul attól, hogy mindenfelé ölelkező szerelmes párokat látok.<br />
Nem voltak sokan a strandon annak ellenére, hogy talán a héten ez a legmelegebb nap. Körbenéztem, majd összeakadt a tekintetem egy barna hajú lánnyal. Elmosolyodott, majd szinte azonnal elpillantott. Ezt még egyszer eljátszotta, én pedig megunva az egészet lehasaltam a pléden, arra várva, hogy vége legyen ennek a napnak.<br />
már nem sok kellett, hogy elaludjak, de ekkor meghallottam Lauren egyre hangosodó nevetését. Megfordultam, majd lassan kinyitottam a szemem, ami elég nehézkes volt, a tűző nap miatt. Amint az kiderült, Ashton elől menekült, aki rá akarta venni őt, hogy lecsússzon a legmagasabb csúszdán.<br />
-Aludtál? - lepődött meg Lauren<br />
-Majdnem. - dőltem fel - Ne haragudjatok, de azt hiszem én inkább haza megyek. Ott találkozunk.<br />
-Haza mész? - kérdezett vissza Lauren - Nemhogy bejönnél a vízbe.<br />
-Hagyd, ha egyszer menni akar. - szólt közbe Ashton<br />
Csak egy hálás pillantást vetettem rá, majd szedtem a cuccom és eljöttem. Tényleg nem volt értelme maradnom, hisz aludni otthon is tudok.<br />
<br />
<b><u>Nicole*</u></b><br />
<b><u><br /></u></b>
Négy nap telt el azóta, hogy megfordult a fejemben az a szörnyű gondolat. Többször is elvetettem az ötletet, most mégis itt állok az út szélén, arra várva, hogy valaki felvegyen. Ismét. Három borzalmas és elképzelhetetlenül nehéz napon vagyok túl. Minden egyes pillanatban gyűlölöm magam ezért, de ha nem tenném, nem lenne pénzem sem ételre, sem másra. Jelenleg még az utcán élek, de legalább tudok enni. Szörnyű. Minden nap sírva alszom el és minden reggel sírva kelek. Könnyek közt járkálok az utcán, majdhogynem egy szál semmiben, de nincs más választásom. Jelen pillanatban nem látok más kiutat. A hideg ráz minden alkalommal, amikor előveszem azt a mocskos pénzt a munkám miatt, ha fizetni szeretnék valamiért. Sohasem fogom ezt megbocsátani magamnak.<br />
A mai napra végeztem, szóval azt teszem, amit az utóbbi napokban is. Veszek némi kaját, majd lekuporodok egy padra és sírok, míg csak tudok. Nehézkesen veszem a levegőt a rohamszerű zokogástól. Soha sem hittem volna, hogy egyszer nem, hogy bele kellene képzelnem magam egy prostituált helyébe, de át kell élnem. Nem éreztem még magam soha ilyen mocskosnak és megalázottnak. Elítélem magam emiatt és nem fogok tudni megbékélni a gondolattal, hogy ezt művelem. Egyszerűen borzalmas.<br />
A könnyeimtől nemhogy nem láttam semmit, de még a kaját sem tudtam rendesen megenni, hisz levegőt is alig kaptam. Megpróbáltam kicsit lenyugodni, igaz nem nagyon sikerült. Arcomat kezeimbe temetve siránkoztam, majd amikor felpillantottam, először megijedtem, majd jobban belegondolva kissé meg is lepődtem. Egy kéz tartott felém egy papír zsebkendőt, de hiába próbáltam rá jönni, hogy is néz ki a személy, a könnyektől nem láttam.<br />
-Köszönöm. - fogadtam el a zsebkendőt<br />
Miután a látásom kitisztul és felnéztem, nem akartam hinni a szememnek.<br />
-Szia. - köszönt egy gyenge mosollyal a lelkes segítő - Luke vagyok.Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-584047506003028299.post-6182408340161500392014-06-29T11:37:00.000-07:002014-06-29T11:43:22.093-07:0004.fejezet - Nehéz döntések<div style="text-align: center;">
<b>Jó estét mindenkinek! Remélem vártátok már a folytatást. A szavazás még mindig él. Kommenteljetek bátran, hisz az apró észrevételeitekből tudom egy kicsit jobbra formálni a történetet. Valamint már a blog trailerét is láthatjátok, ha az oldalaknál a 'Trailer' címszóra kattintotok. Remélem tetszik majd, jó olvasást!:)</b></div>
<br />
<b><u>Nicole*</u></b><br />
<br />
<span style="color: #666666;">-Nagyon sajnálom, de nem segíthetünk.</span><br />
Ledermedtem. Mindenem remegett, a szemeimből megállás nélkül potyogtak a
könnycseppek. Ott feküdt az ölemben a halott nővérem. A legnagyobb
ellenségemnek sem sem kívánom, hogy átéljen egy hasonlót.<br />
Miközben
a mentősök értesítették az illetékest, aki elszállítja a holttestet,
megpróbáltam előkotorni a mobilom, hogy felhívhassam a szüleimet. Amint
anya felvette a telefont, próbáltam annyira lenyugodni, hogy megértse,
mit akarok kipréselni az ajkaimon.<br />
-Gyertek a Cloud Nine-ba, amilyen gyorsan csak tudtok. - mondtam el sokadik nekifutásra<br />
Anya nem válaszolt, csak kinyomta a telefont. Feltételezhetően tudta, hogy nagy a baj. <br />
Közben
kiért egy középkorú nő, majd egy fekete zsákba helyezte Laura testét,
némi segítséggel. Nem bírtam. Kimentem a klub elé, ott váram meg
anyáékat. Egyébként sem lakunk messze a szórakozó helytől, de a szüleim
rekordidő alatt kiértek. Továbbra is csak nehezen tudtam kierőltetni a
hangokat a torkomon, de valahogy el kellet magyaráznom nekik, hogy mi
történt. Anya alig bírta hallgatni. Apa helyette is erős volt, egészen
addig, míg be nem mentek és meg nem látta a hullazsákot. Kimentem
Vonniehoz az autóba. Nem akartam, hogy féljen. Rávettem, hogy fejét az
ölembe hajtva próbáljon meg aludni. Én addig a síráson kívül mást nem
nagyon tudtam csinálni. Előkotortam a telefonom, majd felhívtam Emmát.
Tény, hogy fél egy is elmúlt, de nálunk ez sohasem számított.<br />
-Mi történt? - kérdezte rekedt hangon<br />
-Lau..Laura meghalt. - nyögtem ki nehezen<br />
-Mi? - döbbent le<br />
Körülbelül
egy órát beszéltünk, míg Vonnie az ölemben aludta az igazak álmát. Csak
azután tettem le a telefont, hogy haza értünk és megpróbáltam aludni.
Emma igyekezett lelket önteni belém, de ő is tudta, hogy ez lehetetlen.<br />
Ahogy
hallottam, anya is egész este sírt, de neki ott volt apa, aki
vigasztalta őt, hiába kapkodta ő is a levegőt. Vonnie azt sem tudta mi
történik. Szörnyű lesz megkísérelni azt, hogy megértessük vele, mi
zajlik most. Nem leszek rá képes, de úgy érzem ez a feladat rám vár.<br />
<br />
Két
hét. Két hét telt el Laura halála óta. A temetésen rengetegen voltak.
Család, barátok, régi osztálytársak, munkatársak. Mindenki szerette őt. Vidám volt és
kedves. Jól esett ez a sok támogatás, de tisztában voltam vele, hogy a
fele sem igaz. Nem akarok senkit megbántani ezzel, de hiába ígérik, hogy
segítenek, amiben csak tudnak, nem fogják betartani. Csak a nagyszüleim
hiányoznak innen. Lehet furcsán hangzik ez egy tizennyolc éves lány
szájából, de tudom, hogy odafentről vigyáznak ránk.<br />
-Mit csinálsz? - kérdezte anya, miközben épp a gép előtt tevékenykedtem<br />
-Emmával beszélek. - fordultam felé<br />
-Hello, Mrs. Reynolds. - integetett Emma<br />
-Szia, Emma. - mosolyodott el anya - Hogy vagy? Milyen New York?<br />
-Egész jól, köszönöm. Kell még egy kis idő, míg megszokom, de túl lehet élni. <br />
-Vigyázzatok magatokra, üdvözlöm a szüleidet.<br />
-Átadom és köszönjük.<br />
Ahogy
a szobámban fel-alá járkáló anyára néztem, rá jöttem, hogy a
szennyeseket szedi össze. Megpillantottam a kezében Laura néhány
holmiját. Értetlenkedve figyeltem, ahogy anya kimegy a szobámból, de
mivel Emmával beszéltem, nem rohantam utána, hogy kérdőre vonjam.<br />
-Baj van? - zökkentett issza Emma aggódó hangja<br />
-Nem, dehogy. Csak anyánál volt Laura néhány ruhája. - törölgettem a szemem - Mostanában olyan furcsán viselkedik.<br />
-Ezt hogy érted?<br />
-Nem
is tudom. - bizonytalankodtam - Tegnap például öt főre terített a
vacsoránál. Azelőtt pedig el akart menni Lauráért a munkahelyére. Most
meg ez.<br />
-Biztos csak nehezen dolgozza fel a történteket. Lehet a ruhákat oda akarja adni egy alapítványnak. - ötletelt Emma<br />
-Remélem. - sóhajtottam nagyot - Aggódom érte.<br />
-Tudom, de adj neki egy kis időt.<br />
-Mindegy is, mesélj inkább, milyen a felhozatal?<br />
-Nagyon
jó. - nevetett - Van nem messze a lakásunktól egy kisbolt, ilyen
családi vállalkozás. A tulaj fia van ott legtöbbször délután, ha épp nem
tanul. Magas, fekete hajú, zöldeskék szemmel.<br />
Széles mosolyra
húztam ajkaimat, de nem tudtam őszintén Emmára figyelni. Bánkódtam is
miatta, de azt hiszem ő is megértené, ha tudná, hogy végig azon járt az
eszem, mi lehet anyával.<br />
<br />
Nem sokat beszéltem Emmával
délután, mert elment néhány helyi lánnyal és fiúval. Örültem, hogy
könnyen beilleszkedik, de természetesen még mindig nagyon hiányzik.
Tudom, hogy igaza van és adnom kellene anyának egy kis időt, de azt
hiszem az nem teljesen normális, hogy elfelejti, hogy meghalt a lánya.
Persze, én is azon vagyok, hogy ezt kitöröljem az emlékeim közül, de
lehetetlen.<br />
-Anya. - szólítottam meg, ahogy a konyhába értem - Minden rendben?<br />
-Persze. Miért ne lenne? - kérdezett vissza<br />
-Mert megint öt főre terítettél. Anya, csak négyen ebédelünk, ahogy négyen vacsorázunk és négyen reggelizünk.<br />
Tudom, eléggé nyers voltam, de már nem az első alkalom, hogy erre fel kell hívnom a figyelmét.<br />
-Én buta. - csapta magát gyengén homlokon - Mindig elfelejtem, hogy Laura elköltözött.<br />
Összeráncoltam
a szemöldököm, próbáltam értelmet keresni a mondatában. Reménykedtem
benne, hogy félre hallottam, de nem így volt.<br />
-Nem. - ráztam meg a fejem, majd nagyot nyeltem - Anya, Laura meghalt.<br />
-Mi? - hitetlenkedett - Miért mondasz ilyeneket?<br />
Rá
emeltem tekintetem, de nem az a nő nézett vissza rám, aki felnevelt.
Tényleg elhitette magával, hogy Laura csupán elköltözött.<br />
Felálltam,
majd a szobámba rohantam. Ahogy elhaladtam anyáék hálója előtt és egy
pillanatra benéztem a résnyire nyitott ajtón, megláttam apát. Épp a
whisky ízével próbálta meg felejteni a gondjait. Nem akartam ezt. Dühösen
öltöztem át és igyekeztem el a kórházba. Féltem Vonniet otthon hagyni a
szüleimmel, de nem tudtam magammal hozni.<br />
-Elnézést.<br />
-Miben segíthetek? - kérdezte a recepciós<br />
-Tudnék beszélni egy pszichológussal? - vágtam a közepébe<br />
-Lássuk
csak. - fordult a monitor felé - Dr. Blue jelenleg szabad. Megtalálja
őt a büfében, vagy a kórtermében, ami az első emeleten van.<br />
-Rendben, nagyon köszönöm. - hálálkodtam<br />
Mivel
soha életemben nem láttam még az orvost, úgy döntöttem a kórterméhez
megyek, hisz egyszer csak visszajön. Bekopogtam, azonban senki nem
nyitott ajtót, így leültem az ajtaja melletti székre. Nem kellett sokat
várnom, perceken belül megjelent, a kávéját kavargatva.<br />
-Jó napot. - üdvözölt kedvesen - Segíthetek valamiben?<br />
Felálltam, majd miközben kinyitotta az ajtót, félve szóra nyitottam ajkaim. <br />
-Ne haragudjon a zavarásért, de szeretnék kérdezni valami.<br />
-Jöjjön be, kérem. - invitált be - Foglaljon helyet.<br />
-Köszönöm. - ültem le vele szemben<br />
-Nos, mi a panasza?<br />
-Nem, nem magam miatt jöttem. Úgy két hete meghalt a nővérem. - mondatom közepette a hideg rázott<br />
-Részvétem. - mondta őszintén<br />
-Köszönöm. Azért jöttem, mert azt hiszem az anyám kezd beleőrülni.<br />
-Miből gondolja? - kérdezte kíváncsian<br />
-Szinte
minden alkalommal, amikor főz, egyel több személyre terít. Párszor el
akart menni a nővéremért a munkahelyére és mindig kimossa a ruháit,
annak ellenére, hogy senki nem hordja őket. Ma pedig, mielőtt idejöttem,
ismét megterített a nővéremnek is, én pedig rászóltam. Majd azt mondta,
hogy mindig elfelejti, hogy Laura már elköltözött. Amikor pedig
emlékeztettem rá, hogy nem elköltözött, hanem meghalt, felháborodott és
nem akarta elhinni.<br />
-Értem. - bólintott nagyot - Tudja, ez
normális dolog. Az anyák azt a tényt dolgozzák fel a legnehezebben, hogy
meghalt a gyermekük. Próbálják magukat valami olyannal vigasztalni, ami
nem reális, ez esetben a költözés.<br />
-Lehet tenni ellene valamit? - kérdeztem reménykedve<br />
-Ami
azt illeti, nem sok mindent. Sokszor megpróbálják beleverni az illető
fejébe, hogy az a valaki meghal, de mindenki másképp reagál az ilyen
helyzetekre. Lehet, hogy az édesanyja épp dührohamot kapna, éppen
sírógörcsöt, vagy csak még jobban bele élné magát abba a tudatba, hogy a
halott lánya csak elköltözött.<br />
-Akkor csak hagyjam rá és várjam, hogy mikor bolondul meg? - türelmetlenkedtem<br />
-Ezt
egy szóval sem mondtam. - ellenkezett az orvos - Csak ne dühítse fel
olyan dolgokkal, hogy megpróbálja elmagyarázni neki, hogy a lánya
meghalt. Finoman közölje vele, vagy csak apró jelekkel mutassa neki.<br />
-Ha nem változik? Vagy esetleg rosszabbodna az állapota?<br />
-Akkor hívjon. - nyújtott felém egy névjegykártyát - Megbeszélünk egy időpontot és meglátogatom magukat.<br />
-Rendben. - bólintottam nagyot - Nagyon köszönöm, doktor úr és még egyszer, elnézést a zavarásért.<br />
-Ez a munkám. - állt fel<br />
Kezet
fogtunk, majd elkísért az ajtóig. Ugyan nem jutottam sokkal előrébb, de
örültem, hogy legalább van valaki, aki meg tudja mondani, hogy mi
történik most anyával.<br />
Siettem haza, mert már éhes is voltam és
fáradt is. Pár lépésre a bejárati ajtótól kiabálást hallottam. Egy szót
sem értettem, de berontottam a házba. A konyhában anya és apa álltak
egymással szembe. Apa dühösen kiabált, miközben anya kisírt szemeivel
rám nézett. Ott állt mögötte Vonnie, aki már szinte remegett a
félelemtől. Hirtelen azt sem tudtam mit tegyek. Lábaim a földbe
gyökereztek, az volt az első gondolatom, hogy ki kell őt innen vinnem.<br />
-Mi a franc folyik itt? - kérdeztem türelmetlenül<br />
-Anyád nem bírja felfogni, hogy Laura meghalt. - válaszolt apa, anyára kiabálva<br />
Ő csak a füleihez emelte a kezeit, majd sírva a padlóra rogyott, miközben egyre halkabban mondogatta magának, hogy ez nem igaz.<br />
-Ne kiabálj vele! -szóltam apára<br />
Anya mellé térdeltem, majd próbáltam felállítani őt, miközben Vonniet kiküldtem a ház elé. Apa megragadta a karom, majd <span data-measureme="1"><span class="null"> felállított. Dühös szemeibe
néztem, de ő csak még erősebben szorította a karom. Részeg volt és nem
gondolkozott. Ha én féltem tőle, mit érezhetett Vonnie? Azt sem tudom
mit tett vele, de ha egy ujjal is hozzá ért, biztosan nagyon
megbánja.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Engedj el! Ez fáj. - próbáltam lehámozni magamról a
kezét</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Nekem is fáj. El akarom felejteni, hogy meghalt, de anyád úgy
tesz, mintha még élne. - suttogta egyre idegesebben </span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Anya, menj ki
Vonniehoz, nehogy elkószáljon.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">Háttal
álltam neki, de miután ajtócsapódás hallottam, tudtam, hogy megtette.
Apa még mindig a csuklómat szorította, ami egyre jobban fájt.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Engedj el! - próbálkoztam ismét</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Hogy te is elmenj? - förmedt rám - Nem akartam, hogy ez legyen, de nem bírtam anyádat hallgatni.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">Szájához
emelte az üveget, én pedig kapva az alkalmon hatalmas erőfeszítéssel,
de kihúztam kezem a szorításából. Ezután vállainál fogva löktem rajta
egyet és ahogy csak erőm engedte, kirontottam az ajtón. </span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Fussatok! - utasítottam a húgom és anyát</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">Nem
kérdezősködtek,
csak tették, amit kértem. Miközben sikerült egyre távolabb kerülnünk,
hátrapillantottam, majd kicsit lassítottam. Ott állt a ház előtt,
dühöngve, miközben még mindig a fájdalmas nyögése visszhangzott a
fejemben, ami minden bizonnyal a földre esés következtében hagyta el
ajkait. Befelé menet belerúgott az ajtóba és becsapta azt. Kicsit
megnyugodtam. Lepihentünk egy közeli parkban. </span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Mi történt? - igyekeztem
nyugodtan beszélgetni</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Nem tudom. - válaszolt anya felzaklatva - Csak
megint többet terítettem, erre apád rám ordított. Veszekedni kezdtünk,
mire Vonnie elsírta magát és a szobájába akart menni. Kezet emelt rá, én pedig
meglöktem őt. Aztán elkezdte mondani, hogy Laura meghalt és nem jó ez
így senkinek. - végül elsírta magát - Aztán megjöttél és a többit már
tudod.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Nem lesz semmi baj. - húztam magamhoz a mellettem ülő Vonniet,
majd homlokon pusziltam</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">Őt sajnáltam a legjobban, hisz nem tehetett
semmiről. Egyre inkább úgy érzem, hogy ez így nem fog működni.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Anya,
tudom, hogy utálni fogsz emiatt, de el kell jönnöd velem valahova. </span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Hova? - nézett rám kérdőn</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Egy pszichológushoz. </span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Mi? Miért? - háborodott
fel</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Mert valami nincs rendben.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Szerinted apádnak van igaza? - kért
számon</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Ezt nem mondtam. Nekem egyébként sincs apám, ezek után. - mondta
dühösen - Csak beszélgetsz egy kicsit egy férfivel, semmi több.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-De semmi
több. - mondta ellent nem tűrő hangon</span></span><br />
<br />
<span data-measureme="1"><span class="null">Anya már lassan egy órája bent van
Dr. Blue rendelőjében. Nem tudom, hogy ez most jó, vagy rossz.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Nem vagy
szomjas? - fordultam Vonnie felé</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">Válaszként csak megrázta a fejét. Még
mindig reszketett. Nem tudom, hogyan fogja ezt kiheverni. </span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">Dr. Blue
rendelőjének ajtaja nyílt, én pedig felálltam. Először anya lépett ki
rajta, nyomában az orvossal. Kezet fogtak, majd megkértem anyát és Vonniet, hogy
várjanak meg odalent.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">Dr. Blue behívott, majd zavart tekintettel rám
pillantott. Mintha nem tudná mit és hogyan közölje.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Nincsenek túl jó
híreim. - kezdett bele végül - Azt hiszem az édesanyja nem tudja
feldolgozni a nővére halálát. Félő, hogy egész életében abban a hitben
marad, hogy csak elköltözött.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Nem lehet tenni ellene valamit? -
kérdeztem kétségbeesve</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Talán, de nem hiszem, hogy tetszene
neki.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Szerintem most inkább gondoskodok én róla, mint ő rólunk. Ha van
esély a gyógyulásra, rá veszem, hogy megtegye.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">-Csúnyán hangozhat, de
csak egy elmegyógyintézetben tudnak segíteni rajta.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">Nagyot sóhajtottam,
ettől tartottam. </span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">Megköszöntem az orvosnak a segítségét, majd lementem a
rám váró anyához és Vonniehoz. Legszívesebben haza mentem volna velük,
de ki tudja, az az elmebeteg állat mikor van ott. Nem is magamat
féltettem, hanem Vonniet és anyát. De az sem volt jó, hogy mindenféle
gondolkozás nélkül az utcára rohantunk. Nincs hova mennünk. Ezért is
örülnék, ha anya elfogadná a tényt, hogy elmegyógyintézetbe kell mennie.
Kapna enni, lenne hol aludnia és tisztálkodnia. Már csak azt nem tudom
Vonnieval mi legyen. Hisz ő nem bolondult meg.</span></span><br />
<br />
<span data-measureme="1"><span class="null">Szinte
hihetetlen. Körülbelül három hete minden éjszaka egy padon sírom magam
álomba. Csak az a tudat vigasztal, hogy Vonnie és anya jól vannak. Nem
volt más ötletem, miután anyát egy elmegyógyintézetbe küldtem, Vonniet
beraktam egy nevelőotthonba. Szörnyen érzem magam emiatt, de tudom, hogy
jobb neki ott, mint idekint velem. Én már elmúltam tizennyolc, így én
kint rekedtem. Azonban nem tudom őt kihozni onnan, amikor akarom.
Szigorú feltételekhez van kötve a gyerekek kiváltása. Mindenek előtt
tizennyolc évesnek kell lennem, amivel nincs is gond. Viszont a
megfelelő családi környezet megteremtése, már lehetetlennek tűnik.
Mindennap munkát keresve járok az utcákon, de mégis ki bízna bármit is
egy hajléktalanra? Csak azért, mert fiatal vagyok, azt hiszik a drogok
és az alkohol juttatott ide. Pedig, ha néhányan megállnának és
meghallgatnák a történetem, azt hiszem kicsit ledöbbennének.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">Régóta
kering az a gondolat a fejemben, hogy olyan pénzszerzési eszközhöz
folyamodon, ami a legrosszabb rémálmaimban sem szerepel. Láttam már
néhány nőt az évek alatt, mióta itt élek, de sosem gondoltam volna, hogy
egyszer én is erre vetemedem. Viszont azt hiszem nincs más választásom.
Ki kell állnom az utcára.</span></span>Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-584047506003028299.post-14464766308367615582014-06-25T14:37:00.000-07:002014-06-25T11:51:29.021-07:0003.fejezet - Cloud Nine<div style="text-align: center;">
<b>Hello mindenki! Örömmel jelentem, hogy megérkezett a blog harmadik fejezete. Kevesebb érdeklődő van még mindig, de azt hiszem megbirkózom vele. Azt reméltem kicsit érdekesebb lesz majd a történet, de se baj. Ha balra pillantotok láthattok egy szavazást, ami szeretném, ha nagyon őszintén válaszolnátok meg. A következő részre valószínűleg már a kinézet is változni fog. Addig is jó olvasást!:)</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<b><u>Nicole*</u></b><br />
<br />
Szó szerint kirontottam a
kávézóból, majd taxit fogtam. Idegesen rohantam fel a kórház második
emeletére, miután a földszinten egy nővér oda irányított. Ahogy felértem
a lépcsőn, körbe néztem a végtelennek tűnő folyosón, ahol megláttam a
szüleimet. Gondolkozás nélkül odarohantam hozzájuk.<br />
-Jöttem, amint tudtam. Mi történt? - kérdeztem levegő után kapkodva<br />
-Nem
tudom. - válaszolt anya remegő hangon - Laura bejött hozzám, de épp,
hogy elkezdte volna a mondandóját, hirtelen összeesett és rángatózni
kezdett.<br />
Próbálta visszatartani a sírást, de egész testével
remegett. Nagyon megijedt, amit nem is csodálok. még csak hallgatva is
szörnyű, nemhogy látni, vagy átélni az egészet. Apa próbálta őt
nyugtatni, több-kevesebb sikerrel.<br />
-Vonnie? - kérdeztem néhány perc múlva<br />
-Még a barátnőjénél. Felhívtam az anyukáját, hogy nem maradhatna-e egy kicsit. - mondta egyre türelmetlenebbül anya<br />
-Felesleges
itt ülnöd. Már vagy fél órája várunk mi is valamire, de eddig még egy
orvos sem volt hajlandó kijönni hozzánk. - mondta apa kissé dühös
hangnemben - Menj el Vonniért és maradjatok otthon. Hívunk, amint
megtudunk valamit.<br />
-De itt aka..<br />
-Mondtam valamit. - nézett rám szigorú tekintettel<br />
Nem
szóltam semmit. Nagy sóhajjal felálltam, majd megöleltem a fel-alá
járkáló anyát. Elköszöntem tőlük és eljöttem. Újra taxit fogtam, majd
elmentem Vonniért. Haza felé már gyalogoltunk, mert nem is voltunk
messze és egyébként is jól esett kicsit kiszellőztetni a fejem. Minden
megváltozott, alig egy hét alatt. A legjobb barátnőm elköltözött, a
nővérem rákos, az anyám pedig kész idegroncs. Félek, hogy mi jöhet még.<br />
-Nem vagy éhes? - kérdeztem Vonniet, miután haza értünk<br />
-Nem. - kiabált a nappaliból<br />
Ahogy
megérkeztünk, rohant a TV elé.Én azonban nem akartam egyedül maradni a
gondolataimmal. Tudtam, hogy akkor megint csak sírás lesz a vége.
Szívesebben mentem volna el sétálni valakivel, de tekintve, hogy Emma
elutazott, a nővérem pedig kórházban van, nincs más, csak Vonnie.<br />
-Anyáék hol vannak? - nézett körbe összeráncolt szemöldökkel<br />
Erre
a kérdésre nem számítottam. Mit mondhatnék neki? Ha az igazat, akkor
azt is el kell mesélnem, hogy mi baja van Laurának. Hirtelen nem tudtam
mit tegyek, de nem akartam neki hazudni.<br />
-Laura rosszul lett és bevitték a kórházba. - nyögtem ki végül<br />
-Mi történt? - kérdezte megrémülve<br />
-Nem tudom, anya azt mondta csak úgy hirtelen összeesett.<br />
Végszóra
megszólalt a telefonom. Kissé megnyugodva vettem tudomásul, hogy anya
hív. Azonnal a fülemhez emeltem a készüléket, majd vártam, hogy valami
biztatót mondjon.<br />
-Gyertek be, ha tudtok. - szipogta alig érthetően<br />
Remegve
nyomta ki a telefont és tettem a zsebembe. Nem jutottam szóhoz. A
szívem a torkomban dobogott, a könnyektől pedig ismét nem láttam semmit.
Kézen fogtam Vonniet, becsuktam az ajtót, majd taxit fogtam.<br />
Remegő végtagjaimon nehézkes volt felsétálni a kórház második emeletére, már arra sem nagyon emlékszem, hogyan sikerült.<br />
Ahogy
besétáltunk, szörnyű látvány tárulkozott elénk. Laura különböző gépekre
kötve, fal fehéren, lehunyt szemekkel. Anya az ágya mellett egy
zsebkendőt szorongatott remegő kezeiben. Alig mertem beljebb lépdelni.
Vonnie még annyira sem, mint én. Szegénynek borzasztó lehet megpróbálni
felfogni, mi is történik itt.<br />
-Hogy van? - kérdeztem elcsukló hangon<br />
Anya
kicsit összerezzent a váratlan kérdéstől, hisz nem látta, vagy
hallotta, hogy bejöttünk. Megfordult, majd vörös, duzzadt szemeit
megtörölte.<br />
-Egyre rosszabbul.<br />
-Apa hol van? - néztem körbe a kóreremben<br />
-A mosdóban. - válaszolt anya<br />
Végszóra
az említett személy meg is érkezett, majd leültette anyát. Ahogy
elmesélték, mi is történik most Laurával, néha rá pillantottam Vonniera.
Nem értette. Nem értett semmit, nem tudta elképzelni sem, hogy mi
zajlik körülötte. Ha nem fogja fel, nem fog neki annyira fájni. Ilyen
szempontból annyira nem is bánom. <br />
-Mi lesz most? - kérdeztem félve, Laurára nézve<br />
-Vidd le Vonniet a büfébe, igyatok valamit. - mondta apa, anya felé fordulva<br />
Kicsit
meglepődtem, hogy anya azonnal így is tett. Rá sem kellett kérdeztem,
apa látta az értetlenkedő arckifejezésem, így azonnal megmagyarázta.<br />
-Nem tudná még egyszer végig hallgatni, így is örülök, hogy sikerült abbahagynia a sírást, Vonnie pedig kicsi még ehhez.<br />
-De mégis mi történt? - türelmetlenkedtem<br />
-A doki nem ad többet két hétnél Laurának.<br />
Szemeim
elkerekedtek, hirtelen még pislogni is elfelejtettem. Nem akartam
elhinni a hallottakat. A hideg futkosott rajtam, ahogy Laurára
pillantottam. Egyre jobban féltem.<br />
<br />
Laura még aznap este
felkelt, hogy bekerült a kórházba. Az orvos eleinte nem akarta
felzaklatni, ezért nem mondta el neki a rossz hírt. Azonban anya
folyamatos sírása miatt Laura egyre idegesebb lett, így jobbnak láttuk,
ha megtudja. A hallottak után kővé dermedt. Szinte meg sem mozdult és
egy szót sem szólt. Úgy éreztük kell neki egy kis idő, míg feldolgozza,
de már 3 napja fekszik, szinte mozdulatlanul és szótlanul. Anya jobbnak
látta, ha nem jövök be egyedül hozzá, de mivel ő is és apa is dolgoznak,
nem tudtam tétlenül otthon maradni. Megértem, hogy nem szeretné, ha
végig nézném, ahogy haldoklik, de fel kell fognia, hogy mellette akarok
lenni minden percben.<br />
-Laura, minden rendben? - kérdeztem elfojtott hangon<br />
Szigorú és kétségbeesett tekintetét rám emelte.<br />
-Mégis hogy kérdezhetsz ilyet? - rimánkodott rám - Hogy lenne minden rendben? Alig van hátra talán másfél hetem és ezt kérdezed?<br />
A
hangnemétől és a szavaitól levegőt is alig mertem venni. Sosem láttam
még ilyennek. Tudom, hogy hülye kérdés volt, de mégis mit kellett volna
tennem? Nem tudtam tovább ölbe tett kézzel ülni mellette és várni, hogy
végre megszólaljon.<br />
Mire magamhoz tértem a leteremtésétől, csak arra figyeltem fel, hogy letépkedi magáról a zsinórokat.<br />
-Mit csinálsz? - álltam fel<br />
-Mégis minek látszik? - kérdezte felháborodva<br />
-Megőrültél? Azonnal feküdj vissza! - szóltam rá erényesen<br />
-Miért
tenném? Te szívesebben halnál meg egy kórházi ágyon? Nem fogom az
utolsó napjaimat bezárva tölteni. Élni akarok, Nicki. Élni! - érvelt
könnyes szemekkel<br />
Bárhogy is néztem, igaza volt. Rettentően
féltettem őt, de nem tudtam mit tenni. Megegyezett az orvossal. Tekintve,
hogy nagykorú, nem kell a szülők belegyezése, így saját felelősségre
távozhatott.<br />
Csak attól félek, anyáék mit fognak szólni. Azt sem
tudják, hogy bent voltam hozzá. Mi van, ha engem hibáztatnak majd? Nem
tudnék azzal a teherrel a vállamon élni, hogy én vagyok a felelős a
nővérem haláláért.<br />
Gondolatmenetem ajtócsapódás zavarta meg.
Megjöttek anyáék. A szívem a tokromban dobogott, a lábaim remegtek.
Ahogy a nappaliba értek és elkezdtek lecuccolni, nem bírtam magamban
tartani. De épp, hogy belekezdtem volna, anya belém fojtotta a szót.<br />
-Jössz velünk a kórházba? - kérdezte készülődés közben<br />
-Nem lesz rá szükség. - jelent meg Laura<br />
-Te mit keresel itt? - döbbent le apa<br />
-Nem fogok egy kórházban haldokolni, ha megtehetem úgy is, hogy közben élem az életem. - mondta magabiztosan<br />
Nem érdekelte anyáék mit szólnak hozzá. Engem viszont annál inkább.<br />
-Ki engedett ki? - förmedt rá anya<br />
-Az orvosok. - válaszolt félvállról<br />
-Szülői engedély nélkül? - húzta össze a szemöldökét apa<br />
-Elmúltam tizennyolc. <br />
-Mégsem úgy viselkedsz. - vágta rá anya<br />
-Miért?
Ti mit tennétek? Megvárnátok, hogy egy üres, unalmas kórházban érjen a
halál? Bocsánat, hogy szeretnék boldogan meghalni.<br />
Dühösen a szobájába rohant, majd becsapta az ajtót. Anya hatalmas sóhajjal rogyott le a kanapéra, majd arcát kezeibe temette.<br />
-Tudom, hogy csak féltitek, ahogyan én is, de ebben igaza van. - szólaltam meg<br />
Anya
kétségbeesetten rám nézett, tudta, hogy Laurának van igaza. Felállt,
majd a szobájához ment és bekopogott. Laura kis hezitálás után
beengedte, ezután pedig semmit nem hallottam. Megnyugodtam, hogy végül
nem lett belőle nagy baj. Lezuhanyoztam és szinte azonnal elaludtam.<br />
<br />
Laura
egy hete jött el a kórházból. Az állapota rosszabbodott ugyan, de saját
bevallása szerint boldog, hogy nem odabent fekszik. Szörnyű volt látni,
ahogy lefogy és egyre gyengébb lesz. Vonnie rettentően fél, néha vele
kellett aludnom, mert felsírt álmában. Én is kimondhatatlanul félek.
Félek attól, hogy Laura nem lesz velünk többé és félek a
következményektől. Mi lesz ezután a családdal? Hogy fogjuk ezt viselni?<br />
-Mehetünk? - kopogott Laura az ajtómon<br />
-Egy pillanat, csak megkeresem a cipőm<br />
Még utoljára szeretett volna elmenni velem bulizni és felcsípni egy srácot. Nem tudtam neki nemet mondani, szóval <a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=121004335" target="_blank">kirittyentettem magam</a> és készem állok egy olyan éjszakára, amire nem biztos, hogy emlékezni fogok.<br />
-Elmentünk! - kiáltott Laura az előszobából<br />
-Nagyon vigyázzatok magatokra! - szólt vissza anya<br />
-Háromra itthon legyetek! - mondta ellent nem tűrő hangon apa<br />
-Hány pasit cserkészel be ma este? - bökött meg útközben egy kacér mosollyal Laura<br />
-Nem tudom. - vontam vállat - Talán csak iszogatok majd a pultnál magamban.<br />
-Nem azért viszlek. - háborodott fel<br />
-Rendben, majd próbálkozok.<br />
Nem
fogom megerőltetni magam, de nem akartam elkeseríteni. Úgy sem fog rám
figyelni, miközben flörtöl. Nem szeretnék egy bárban ismerkedni, nem
szeretem az ilyen helyeket. <br />
<b><u><br /></u></b>
<b><u>Luke*</u></b><br />
<b><u><br /></u></b>
Szombat este otthon ülni, ráadásul egyedül, egyszerűen
felbecsülhetetlen. Ashton és Lauren a 3 éves évfordulójukat ünneplik,
szóval nem számítok rá, hogy haza jönnek ma este. Azt hittem többet
fogunk együtt lógni, ha sikerül összeköltözünk, de még majdhogynem
kevesebbet találkozunk. Nekik meg van a saját kis világuk, én meg
egyedül járok el bulizni.<br />
Gondolatmenetem a telefonom csörgése
zavarta meg, a kijelzőn Ashton nevével. Meglepődve emeltem a fülemhez a
készüléket, reméltem, hogy nem történt semmi baj. <br />
-Hallgatlak. - szóltam bele<br />
-Van kedved bulizni? - kérdezte Lauren<br />
-Van. - válaszoltam bizonytalanul - Ash?<br />
-Épp egy kuka fölött hányja ki magából a bort. - nevetett Lauren<br />
-Úristen. - forgattam a szemem - Hol vagytok?<br />
-Perceken belül a Cloud Nine-ban, ha a drágámnak sikerül abbahagynia a hányást.<br />
-Rendben, ott várlak titeket.<br />
Rosszalló
tekintettel fejet ráztam, miután kinyomtam a telefont. Felvettem egy
fekete, Nirvana feliratú pólót, majd egy szakadt farmert. Zsebre vágtam a
telefonom, némi pénzt, majd miután becsuktam az ajtót, a kulcsot is.
Negyed órás taxizással a megbeszélt helyen voltam. Ash és Lauren a
bejáratnál vártak, már eléggé becsípve.<br />
-Sziasztok. - sóhajtottam nagyot - Te ugye nem ittál? - kérdeztem reménykedve Laurent<br />
-Nem annyit, mint ő. - bökött fejével Ashtonra<br />
Bementünk,
majd én és Lauren rendeltünk. Ashton így is alig tudott magáról, szóval
azt hiszem érthető, hogy nem akartuk, hogy többet igyon.<br />
<br />
Már
lassan egy órája elbeszélgettünk Laurennel a bárban, Ashtonra vigyázva.
Néha el is aludt, amit a horkolásának köszönhetően vettünk észre. Úgy
döntöttünk még megiszogatjuk azt a koktélt, ami a kezünkben van és haza
cipeljük valahogy Asht. Álmában nem csak horkol, hanem beszél is. Ez
most sem volt másképp.<br />
-Nagyon szeretlek, kicsim. - mondta csukott szemmel, alig érthetően<br />
Lauren
elmosolyodott, majd Ash hozzám bújt. Valószínűleg összekevert
Laurennel. Hangosan felnevettünk, majd úgy döntöttünk most már tényleg
haza visszük.<br />
Épp, hogy kiértünk a bejárathoz és megpróbáltunk
taxit fogni, szirénázó mentőautó keltette fel a figyelmünket. A klub
mellett állt meg és azonnal kipattant belőle két férfi, táskákkal a
kezükben. <br />
<br />
<b><u>Nicole*</u></b><br />
<br />
Már
órák óta itt vagyunk és még csak fel sem álltam a székről. Már nagyon
unom azt nézni, ahogy Laura flörtöl és táncol a srácokkal. Haza
szeretnék menni, de nem fogom őt egyedül itt hagyni.<br />
-Mi a helyzet? - ült le mellém, majd beleivott az italomba<br />
-Semmi. Nem vagy még fáradt? - kérdeztem türelmetlenül<br />
-Alig múlt éjfél. - pillantott az órájára - Még csak most kezdődik az éjszaka.<br />
Felállt,
de abban a pillanatban össze is esett. Hirtelen utána kaptam, de a súly
a földre nyomott. A hideg padlón ültem, kezeim közt az eszméletlen
nővéremmel.<br />
-Valaki! - próbáltam meg túl kiabálni a zenét - Valaki azonnal hívja a mentőket!<br />
Egy
ott dolgozó lány azonnal kikapcsolta a zenét, majd tárcsázta a
mentőket. Közben többen is körénk gyűltek. Egy srác elzavart onnan
mindenkit, amit nem tudtam neki eléggé meghálálni.<br />
-Laura, kelj fel, kérlek. - simogattam az arcát<br />
Tetőtől
talpig remegtem. A mentő pillanatokon belül kiért, majd két férfi rohant
át a tömegen. A fiatalabb, barna hajú Laura nyakához nyúlt, míg a másik
a táskában kutakodott. Miután leemelte kezét, a társához fordult és
suttogott neki valamit. Ő felállt, majd kiment. Ezután az ott maradt
mentős rám emelte tekintetét.<br />
-Nagyon sajnálom, de nem segíthetünk.Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-584047506003028299.post-73085477357108247722014-06-21T13:06:00.000-07:002014-06-21T10:36:45.708-07:0002.fejezet - Kávézó<div style="text-align: center;">
<b>Jó estét! Hiába nemvolt túl nagy sikere az első résznek, mégis folytatom a blogot. Remélem idővel csak akad majd néhány ember, aki szívesen olvassa. Addig is, ha közéjük tartozol, iratkozz fel, kommentelj és pipálj! Jó olvasást! :)</b></div>
<br />
<b><u>Nicole*</u></b><br />
<br />
<span style="color: #666666;">-Laura rákos. - ekkor pedig eltört a mécses</span><br />
Nem jutottam szóhoz. Csak üveges tekintettel bámultam magam elé, miközben éreztem, hogy a könnyek eláztatják a nadrágom. Mozdulni sem tudtam, majd csak pecekkel később. Képtelen voltam elhinni, amit anya mondott. Amikor azonban magamhoz tértem, nem tudtam mást csinálni, csak szorosan magamhoz húztam őt, majd továbbra is hagytam, hogy a könnyeim végig folyjanak az arcomon.<br />
Féltem. Hirtelen elfelejtettem gondolkodni és mozogni. Anya térített magamhoz, miután kicsit lenyugodott. Alvás helyett is csak csendben sírtam és gondolkodtam. Mi lesz ezután? Attól tartok, Vonnie hogy fogja ezt feldolgozni. Hisz még csak 8 éves. Bízok benne, hogy nem lesz mit feldolgoznia, de anya szavaiból nem ezt szűrtem le.<br />
<br />
Reggel körülbelül másfél órányi alvást követően voltam muszáj felébredni. Még volt néhány dolog, amit el kellett intéznem. Álmosan, hatalmas táskákkal a szemem alatt levánszorogtam a konyhába. Pillanatokkal később feltűnt Laura is, reggeli után kutatva. Nem tudtam mit tegyek, vagy mondjak. Anya vajon elmondta neki, hogy tudom, hogy beteg?<br />
-Jó reggelt. - nyögtem ki végül<br />
-Neked is. - viszonozta, majd beleharapott egy almába<br />
Ezután nem tudtam megszólalni. Azon kattogtam, vajon mit mondhatnék. Tegyek úgy, mintha nem tudnám, hogy rákos, vagy mondjam el neki, hogy anya beavatott?<br />
-Mit csinálsz ma? - foglalt helyet előttem<br />
-Nem tudom. - vontam vállat<br />
Felálltam, majd a hűtőhöz léptem. Kivettem a tejet, majd a müzlit és egy tányért. Visszaültem, pillanatokkal később pedig neki láttam a reggelinek. Eközben Laura befejezte az almát, a csutkát pedig a kukába dobta. Még mindig nem tudtam, hogy megkérdezzem-e, hogy van. Ha nem akarta, hogy tudjuk mi baj van vele, annak biztosan oka volt. Nem akartam megkockáztatni, hogy haragudjon anyára, amiért elmondta nekem.<br />
-Kérsz? - ütötte meg a fülem egy újabb kérdés<br />
Ötletem nem volt mire érti, így megfordultam, hogy láthassam. Épp narancslevet töltött egy pohárba, amit én is megkívántam. Válaszként csak tele szájjal bólintottam egyet. Ő készségesen elém helyezett egy üres poharat, majd megtöltötte. Megháláltam neki és azzal el is tűnt. Kicsit örültem, hogy sikerült megállnom, hogy nem kérdeztem meg tőle, de valahogy mégis olyan bunkónak érzem magam emiatt.<br />
Megjelent a színen a kócos hajú Vonnie, aki hatalmas szemekkel nézett rám, majd egy-két alkalommal a müzlis tányéromra. Azonnal vettem a célzást és csináltam neki reggelit. Míg ő befejezte azt, én felmentem és elkészültem. Indulás előtt elmosogattam, majd közöltem az éppen otthon pihenőkkel, hogy amint elintézem a dolgomat, jövök. Semmi kedvem nem volt szombat délelőtt elbuszozni az iskoláig. Viszont, ha nem teszem meg, esélyes, hogy nem jutok be. Ugyan már előzetes felvételt nyertem, de míg nem megyek be az érettségi bizonyítványommal és nem tudom meg biztosra, addig kétséges.<br />
<br />
<b><u>Luke*</u></b><br />
<br />
Lehet bolondnak tűnök, de már alig várom, hogy megkezdhessük a fősulis éveket. Ashtonnal gyerek korunk óta barátok vagyunk, ezen pedig az sem változtatott, hogy három éve barátnője van. Azóta is az a gyerekes, vicces és mindenen nevető srác, akit megismertem.<br />
-Na végre. - csattantam fel türelmetlenül - Már épp üzenni akartam.<br />
Ashtonra és Laurenre várva ültem egy kávézóban, a gondolataimba merülve.<br />
-Ne haragudj, csak sokan voltak a fősulin. - mentegetőzött Ash<br />
-Ezért kellett volna olyan okosnak lennetek, mint én és elmennetek még a nyolckor, nem tíz órakor odaállítani, amikor mindenki más kel.<br />
-Mi van a házzal? - tért a lényegre<br />
Nem válaszoltam. Hátra dőltem a széken, majd a zsebembe nyúltam. Előhúztam a kulcsot és egy diadalittas mosollyal megráztam. Azonnal hatalmas vigyor ült ki az arcukra, mire felnevettem.<br />
-Holnap költözhetünk. - fűztem hozzá<br />
-Remek. - mondta még mindig hatalmas mosollyal Lauren - Találkozzunk itt kilenc körül? - vetette fel az ötletet<br />
-Tízkor? - döbbentem le - Szerinted Ash felkelne nyolckor csak azért, hogy elköltözzön? - néztem rá kérdőn<br />
Ash felnevetett, majd szét tárta a karját, ezzel bizonyítva az igazam. Ahogy tovább beszélgettünk és kipillantottam az üvegfalon keresztül az utcára, hirtelen megállt velem az idő. Megláttam egy lányt elhaladni a járdán és nem tudtam, csak arra gondolni, hogy bárcsak ide jönne be. Azonban hiába mondogattam magamban újra és újra, hogy "kérlek, ide gyere be" sajnos nem történt meg. Viszont ahogy alaposan szemügyre vettem, egy váratlan pillanatban felnézett. A kávézóra pillantott, majd néhány másodperc elteltével tekintetünk találkozott. Akaratlanul is egy halvány mosoly csúszott az arcomra. Csak egy zavart szájhúzással, gyorsabb léptekkel és szaporább levegővétellel reagált rá. Nekem ez is elég volt, legalább láthattam az arcát. Lehet akkor sem tettem volna semmit, ha bejön a kávézóba, de örültem volna, ha megteszi.<br />
-Héé! - csettintett Ash - Föld hívja Lukeot.<br />
Megráztam a fejem, majd visszadőltem a székben. Vettem egy mély levegőt, majd Ashre szegeztem tekintetem.<br />
-Mi történt? - kérdezte hitetlenkedve Lauren<br />
-Semmi. - válaszoltam gondolkodás nélkül - Mit kérdeztél?<br />
-Hogy nem megyünk el hétvégén a strandra? Hátha összeszedünk neked valakit.<br />
-Bánom is én. - vontam vállat<br />
-Ha felszolgáló lesz a csaj, remélem nem olyat fogsz ki, mint Lauren. - nevetett Ashton<br />
Lauren csak egy dühös arckifejezéssel vállon ütötte őt, majd elfojtva a nevetését, karba tett kézzel hátradőlt a széken. Felnevettem, mert tudtam, hogy mire céloz. Nem egy iskolába jártak, egy bárban ismerkedtek meg, ahol Lauren jelenleg is dolgozik. Ashton és én bementünk egyik este, ő pedig elkezdett vele távolról szemezni. Rá mosolygott néha, majd mikor megunta, a pulthoz ment. Kért egy sört, amit Lauren ki is hozott. Vagyis félig. Ashton a korsóért nyúlt és véletlen összeért a kezük, de Lauren annyira zavarba jött, hogy elejtette a sört és széttört a korsó. Persze ő mai napig azt mondja, hogy Ash keze jéghideg volt, és megijedt, amikor megérintette őt, de mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz.<br />
Ashton kiengesztelésképp odahajolt hozzá, majd apró puszikkal hintette az arcát. Lauren hamar engedett neki, elmosolyodott és megcsókolta.<br />
-Gyerekek, hányszor kértem, hogy ezt ne előttem? - háborodtam fel <br />
-Bocsi. - nevettek fel egyszerre<br />
<br />
<b><u>Nicole* </u></b><br />
<br />
Még oda sem értem, de már alig vártam, hogy végezzek. Egész nap csak Laurán jár az eszem. Így volt ez fősulihoz vezető úton. Ahogy azonban elhaladtam egy kávézó előtt, valami oknál fogva felpillantottam. Fejem a kávézó felé fordítottam, majd körbe néztem a bent ülőkön. Nem számítottam rá, de valaki észre vett. Egy szőke, piercinges srác húzta mosolyra a száját, amitől eléggé összezavarodtam. Hirtelen nem tudtam mit csináljak. Próbáltam viszonozni a mozdulatát, de annyira meglepődtem, hogy valószínűleg úgy néztem ki, mint akinek fáj valamije. Inkább gyorsítottam a lépteimen, majd akaratlanul a levegő vételemen is és eltűntem.<br />
Körülbelül fél órát álltam sorba a főiskolán, már nagyon untam az egészet. Legszívesebben ott hagytam volna, hogy haza mehessek és beszélhessek anyával Lauráról.<br />
Miközben haza felé sétáltam, egy kisebb szívroham jött rám, amikor egy sms fejében rezgett a telefonom és hangot adott ki. Túlságosan is bele voltam merülve a gondolataimba.<br />
Miután visszaállt a szívverésem és a levegővételem, előhúztam a mobilom és megnéztem az üzenetet. Emma írt, hogy dél körül felvesznek. Hatalmasat sóhajtottam az sms-t olvasva. Eddig szinte eszembe sem jutott, hogy ő elköltözik.<br />
Haza érve azonnal a szobámba mentem és kényelmesebb szerelésbe bújtam. Miután ez megtörtént, kicsit lepihentem. Amint azonban lehunytam szemeimet, megjelent előttem a szőke srác a kávézóból. Inkább feldőltem és egy sóhaj kíséretében a konyhába indultam. Pár perccel később anya esett be a bejárati ajtón, teljesen kimerülten. Valószínűleg napok óta nem aludt. Rögtön a szobájába utasítottam, ő pedig meglepő módon bement lefeküdni.<br />
-Laura? - kérdezte fáradt hangján<br />
-A szobájában. - válaszoltam elgondolkodva - Erről jut eszembe. Tudja, hogy elmondtad nekem?<br />
-Nem, de azt hiszem nem lenne belőle baj. Vonniet féltem, nem tudom hogyan kellene közölni vele. Apád is teljesen kiakadt, ő vajon fel tudná fogni?<br />
-Ezen most ne törd magad, inkább pihenj. - mondtam ellent nem tűrő hangon<br />
Azzal ott is hagytam őt, majd a nappaliba mentem, hogy elpakoljak ott. Közben lejött Vonnie, kezében egy könyvvel és egy ceruzával. Felugrott a kanapéra, aztán rám pillantott.<br />
-Mit szeretnél? - kérdeztem segítőkészen<br />
Melléültem, ő pedig lapozni kezdett a könyvben. Miközben keresgélt, megláttam, hogy az egy matek gyakorló a kezében. Meglepődve húztam fel a szemöldökeimet, de reméltem, hogy az ilyen alap feladatokkal elbírok majd.<br />
-Anya nem jött még haza? - csatlakozott hozzánk Laura<br />
Végszóra bezáródott a bejárati ajtó, megérkezett apa is. Bejött, majd a kanapé karfájára tette a pulóverét.<br />
-A szobájában. De lehet már alszik. - válaszoltam kis késéssel Laura kérdésére<br />
-Köszi. - hálálta meg, majd hátat fordított<br />
Valószínűleg anyához ment. Apa megebédelt és követte őt. Mi közben megoldottuk a feladatokat, majd Vonnie boldogan nyomott puszit az arcomra a segítségemért cserébe és rohant el. Mint az később kiderült, azért, mert nem mehetett a barátnőjéhez játszani, míg nem volt kész a házija. Napközben fáradtan kószáltam a házban, majd érkezett egy sms-em. Emma jön át perceken belül, még az utazás előtt. Míg ideért, elkészültem, hogy ne rám kelljen várni. Tele tömtem a zsebem zsebkendővel, mert tudtam, hogy nem fogom kibírni sírás nélkül a búcsúzkodást. Mire átöltöztem, Emma is megérkezett. Tudja már a járást, miután apa beengedte őt, azonnal az én szobámba vette az irányt.<br />
-Szia. - sóhajtott nagyot<br />
-Szia. - öleltem meg - Hogy vagy?<br />
-Rosszul. Kavarog a gyomrom a repülőtől meg úgy magától az utazástól is. - válaszolt egy fintorral az arcán<br />
-Nem lesz az olyan rossz. - próbáltam vigasztalni<br />
A grimaszt azonban nem lehetett eltüntetni az arcáról. Sokáig beszélgettünk, bele sem gondoltunk abba, hogy hosszú ideig ez az utolsó személyes eszmecserénk. Amikor viszont felhoztuk a témát, sírni kezdtünk és nem is tudtuk abbahagyni.<br />
-Beszéljünk másról. - szipogtam<br />
-Remélem jó pasik lesznek New Yorkban. - nevetett<br />
Próbálta összeszedni az utazás jó dolgait, de nem sikerült még így sem lenyugodnia. Erre a kijelentésére sem tudtam nagyobb mosolyra húzni a szám. Teljesen magam alatt voltam attól, hogy Laura rákos, ráadásul az egyetlen ember, akivel az ilyeneket meg tudom beszélni, elköltözik.<br />
-Mi baj? - lökött meg gyengén, hogy visszazökkentsen<br />
-Nem akarlak ezzel traktálni az utazás előtt.<br />
Rá emeltem a tekintetem, de a könnyektől csak elmosódva láttam kérdő arckifejezését.<br />
-Mikor tartottam tehernek bármelyik problémádat? - rimánkodott rám<br />
-Laura rákos. - tört ki belőlem újra a sírás<br />
Ledöbbent. Szája tátva maradt, a könnyek újra a szemébe szöktek. Előrébb csúszott az ágyon, majd megölelt.<br />
-Sajnálom, hogy akkor megyek el, amikor a legnagyobb szükséged van rám. - mondta ki nagy nehezen a sírás közepette<br />
-Ez nem a te hibád.<br />
Nem szólt semmit, csak próbált megvigasztalni. Kellett már ez nekem. Kicsit kiadhattam magamból a feszültséget. Igaz, ettől semmi nem változott, de mégis jól esett.<br />
Miután kicsit lenyugodtunk, Emma az órájára nézett, majd szomorúan sóhajtott egyet.<br />
-Anyáék mindjárt jönnek.<br />
Megint könnyek szöktek a szemembe, ezúttal azonban megálltam a sírást. Emma felállt, ahogy én is tettem. Egy hatalmas és hosszú ölelésben volt részünk.<br />
-Nagyon fogsz hiányozni. - szipogta a vállamba<br />
-Te is nekem, de kérlek ne a pulóverembe fújd az orrod. - próbáltam kicsit felvidítani<br />
A próbálkozásom nem volt hiábavaló, hangosan felnevetett, majd búcsúzkodásunkat egy dudaszó szakította meg. Megérkeztek Emma szülei. Elköszönt a szüleimtől és a testvéreimtől is, majd lesiettünk a taxiba.<br />
<br />
Miután Emma felszállt a gépre, nem egyből haza mentem. Beugrottam egy kávézóba. Pontosabban abba a kávézóba, ahol legutóbb a szőke srácot láttam. Nem is tudom, talán bíztam benne, hogy összefutunk. De hogy miért reménykedtem benne, még magam sem tudom. Csak kavargattam a kávém, de egy kortyot sem ittam belőle. Épp a számhoz emeltem volna, amikor rezegni kezdett a mobilom. Visszatettem a kávét az asztalra, majd előkotortam a telefont a zsebemből. Amint megnyitottam az üzenetet, a szívem kalapálni kezdett. A lehető leggyorsabban megittam a kávét, majd az asztalra tettem a pénzt. Szó szerint kirontottam a kávézóból, majd taxit fogtam. Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-584047506003028299.post-4743708478357740512014-06-18T08:28:00.000-07:002014-06-18T10:06:53.895-07:0001.fejezet - Tessék?<div style="text-align: center;">
<b>Hűha! Elég régóta nem hallattam magamról, de megvan rá az okom. Kicsit több, mint három hónapja dolgozgatok ezen a blogon. Pár hete be is jelentettem az érkezését, ami akkor még kilátástalan volt. Bízom benne, hogy sokaknak elnyeri majd a tetszését és a kezdetleges sablonosság ellenére megvárjátok, míg egy kicsit beindul a történet és nem ítéltek elhamarkodottan. Nem is szaporítom a szót. Jó olvasást és ne felejtsetek véleményt nyilvánítani!:) </b></div>
<br />
<b><u>Nicole*</u></b><br />
<br />
-Lányok! - kiáltott fel anya<br />
-Tessék? - ordítottam vissza a szobámból<br />
-Elviszem Laurát az orvoshoz, jövünk nemsokára.<br />
-Rendben! - tudattam vele, hogy felfogtam a hallottakat<br />
Ezután nem sokkal ajtócsapódást hallottam, ami azt jelentette, hogy elindultak. Apa még dolgozik, szóval legalább fél óráig egyedül leszek itthon Vonnieval.<br />
-Anyáék miért mentek orvoshoz? - rohant be a szobámba a húgom<br />
-Nem tudom. - vontam vállat<br />
-Mikor jönnek vissza?<br />
-Nem tudom. - ismételtem meg önmagam - Miért? Baj van? - fordultam felé<br />
-Éhes vagyok. - sóhajtott nagyot - De megvárom őket.<br />
-Csinálok neked valamit, gyere. - nyújtottam a kezem, miközben az ajtó felé sétáltam<br />
-Inkább megvárom anyát.<br />
Csípőre tett kézzel és összeráncolt szemöldökkel álltam előtte. Tény, hogy nem vagyok konyhatündér, de ennyire nem lehetek rossz.<br />
-Egy szendvicset még össze tudok dobni. - nevettem<br />
-Azt megengedem. - rohant el mellettem<br />
Fejet ráztam, majd utána mentem. Előszedtem a hozzávalókat, majd készítettem neki egy szendvicset, amit azonnal el is tüntetett. Elmosogattam, míg ő folytatta a tanulást.<br />
A délután nagy része zene hallgatással és evéssel telt, mint máskor.<br />
Vacsora után épp zuhanyozni készültem, amikor megkívántam egy kis csokit. Lecaflattam hát a konyhába, ahol a vacsoráját piszkáló anyába futottam. Kedvetlenül ült a tányérja felett, mint aki nem is itt van.<br />
-Minden rendben? - kérdeztem aggódva<br />
Csak pár másodperccel később eszmélt fel, majd zavaros tekintetét rám emelve nyitotta szóra ajkait.<br />
-El tudnál menni holnap délután Vonnie iskolájába? Nem tudok érte menni.<br />
-Persze, hányra menjek?<br />
-Fél kettőre. Köszi, kicsim. - sóhajtott nagyot<br />
Lassú, lomha léptekkel felállt, majd megfogta a tányérját és a mosogató felé vette az irányt. Két lépés megtétele után azonban kiesett keze közül a porcelán és a földre hullva beterítette a padlót a kihűlt étel és a különböző nagyságú szilánkok.<br />
-Hagyd, majd feltakarítom. - mondtam rosszalló tekintettel - Inkább menj, feküdj le.<br />
-Köszönöm. - homlokon puszilt, majd elindult a szobájába<br />
Reméltem, hogy csak elfáradt és nem történt semmi komoly. Nem akartam tovább faggatni, ha mégis van valami, előbb-utóbb úgy is elmondja majd.<br />
Feltakarítottam a tányért, megettem a csokimat, majd lezuhanyoztam. Aludni készültem, de nem hagyott nyugodni anya aggódó arckifejezése. Ez nem a fáradság műve, ezzel nem tudtam magam sokáig nyugtatni.<br />
<br />
Ahogy megérkeztem Vonnie iskolájába, azonnal az osztályterme keresésére indultam. Régóta nem jártam itt, féltem, hogy eltévedek. Végül mégis meg lett és az út alatt végig azt hallgattam, mit tanultak a mai nap. Vonnie tényleg beszámolt szinte mindenről. Arról, hogy épp miről beszélgettek az órán, mikor volt szünet, mikor, mit és hol ebédelt és még sorolhatnám. Feltétlen szeretem őt, de néha annyit locsog, hogy belefeledkezik az ember mindenbe. Furcsa ezt mondani, hisz még csak 8 éves, mégis igaz. Nincs olyan ismerősöm, aki többet beszélne, vagy közel annyit, mint ő.<br />
Gondolatmenetemből a telefonom csörgése rángatott ki. Így végre kénytelen voltam egy rövid időre hallgatásra késztetni a húgom, míg a hívómmal társalogtam.<br />
-Szia, Emma. Mi a helyzet? - szóltam bele jó kedvűen<br />
-Nem sok. - mondta unottan - Megiszunk valamit délután?<br />
-Persze, gyere át fél három körül. - egyeztem bele azonnal<br />
-Rendben, akkor délután. Szia.<br />
Nem tudtam mire vélni ezt a hívást. Elég sietős és lényegre törő volt, ami nem Emmára vall. Máskor hosszasan cseveg a pasikról, a suliról és minden másról, majd amikor épp letenné a telefont, eszébe jut, hogy miért is hívott eredetileg.<br />
-Mi az ebéd? - vont kérdőre Vonnie<br />
-Tekintve, hogy nem eszed a főztöm, anya pedig kilátástalan mikor ér haza, rendelünk.<br />
-Reméltem. - nevetett<br />
-Anya nem mondta, megyünk-e valahova nyaralni? - fogtam kérdőre<br />
-Nem tudok róla. - válaszolt kis gondolkozás után<br />
Lassan haza értünk és meglepetésünkre otthon találtunk mindenkit. Senkinek nem volt túl jó kedve, így inkább nem kérdezősködtem. Segítettem Vonnienak elpakolni a cuccait, majd lesétáltunk a konyhába, ahol anya épp az ebédet készítette. Körbe ültük az asztalt, majd csak szótlanul enni kezdtünk. Általában mindenki elmeséli a napját, van, hogy másfél órán át tart az ebéd. Most azonban csak mindenki csendben elfogyasztotta a rakott tésztát és ment a dolgára. Nem hagyott nyugodni a dolog, hogy valami nagy baj történt.<br />
Mindeközben feltűnt, hogy pillanatokon belül beállíthat Emma, hogy elmenjünk valahová. Épp, hogy ez megfordult a fejemben, a szobám nyitott ajtaján ejtett meg három tompa kopogást. Eléggé el volt kenődve, féltem, hogy valami rossz dolog történt.<br />
-Baj van? - vontam azonnal kérdőre<br />
-Mondhatjuk. - válaszát hatalmas sóhaj kísérte<br />
-Úristen, Emma, kezdek félni. Mi történt? - türelmetlenkedtem<br />
-Tudom úgy volt, hogy a nyár nagy részét együtt töltjük majd, de a terveink nem fognak összejönni. Elköltözünk. - nyögte ki egyre szomorúbban<br />
-Hova? Mikor? Miért? - kérdeztem szinte már felháborodva<br />
Hirtelen annyi kérdés merült fel bennem, azt sem tudtam melyikre szeretnék először választ kapni.<br />
-New Yorkba, a főiskola miatt. Vagyis egyértelműen a hétből 5 napot egyébként is ott töltöttem volna az iskola miatt, de anyáék jobbnak látják, ha velem együtt jönnek és végleg ott is maradunk az utazási költségek és hasonlók miatt. Apa már keresett is munkát és.. - mesélés közben váratlanul könnyekben tört ki<br />
Ahogy Emma kezébe nyomtam egy zsebkendőt az asztalról és ő törölgetni kezdte a könnyeit, miközben próbált mesélni, engem is elkapott a sírás. Ahelyett, hogy elmentünk volna a megbeszéltekhez híven meginni valamit, egész délután a szobámban sírtunk és beszélgettünk. Felidéztünk szinte minden emlékezetes pillanatot, amiken vagy jót nevettünk, vagy ismét sírásban törtünk ki.<br />
Beszélgetésünk közepette kopogtak az ajtón, majd beinvitáltam a személyt. Anya nyitott be, majd kicsit meglepődve pillantott Emmára, de nem is kérdezett semmit. Rám nézett, majd szólásra nyitotta ajkait.<br />
-Megyek a boltba, hozzak nektek valamit? - fordult hol felém, hol Emmához<br />
-Hozna nekem egy baracklevet, ha van? Kifize.. - szólalt meg Emma, ám anya közbe vágott<br />
-Oh, hagyd csak. - legyintett - Nem nagy dolog.<br />
-De Mrs. Reyno..<br />
-Semmi de, hagyd csak. - erősködött anya, majd kérdőn rám nézett<br />
-Valami csokit, vagy chipset hozhatsz.<br />
-Semmi más?<br />
-Nem. - válaszolt Emma<br />
-Rendben, jövök nemsokára.<br />
-Köszönjük. - kiáltott utána Emma - Annyira fogtok hiányozni.<br />
-Te is nekünk. - mondtam szomorúan - Ígérd meg, hogy mindig írsz, ha van időd. Postagalambot is küldhetsz, csak adj magadról jelet. - nevettem<br />
-Rendben. - kacagott ő is - El sem hiszed, mennyire félek.<br />
-El tudom képzelni. De nem lesz semmi baj. Az iskolában egyébként is új lettél volna, a városiakkal pedig nem lesz gond megkedveltetni magad, ha ilyen maradsz.<br />
-Ha már ez amúgy is egy érzelgős délutánra sikerült, szeretném, ha tudnád, hogy soha nem volt ilyen jó barátnőm.<br />
-Ezzel én is így vagyok. - mondtam széles mosollyal<br />
-Épp ezért kell minden további nélkül kikísérned majd a reptérre. - mondta ellent nem tűrő hangon<br />
-Feltétlen. - bólintottam nagyot - Mikor indultok?<br />
-Három nap. - nyelt nagyot<br />
-Az nem sok. - ráztam a fejem - Még egy napot mindenképp együtt kell töltenünk.<br />
-Ez egyértelmű. - mosolygott - Csak most örülök, hogy nincs barátom.<br />
-Milyen nehéz lenne elbúcsúzni.<br />
-Vagy eldönteni, hogy távkapcsolattal próbálkozunk, vagy szakítunk.<br />
-Nekem is csak ezért nincs senkim. Ki tudja mikor költözünk el. - próbáltam oldani a feszültséget<br />
Sikerült is, Emma felnevetett, de hamar el is komorodott. Nagyon bántja ez a dolog, vagy lehet csak a félelem teszi, de nem láttam még ilyen letörtnek.<br />
<br />
Este hét óra lehetett, hogy Emma felült a rózsaszín biciklijére, majd hazatekert. Láthatóan vidámabban ment el, mint ahogy jött. Örültem neki, hogy sikerült kicsit lelket öntenem belé. Meglehetősen fél a költözéstől, ahogy sokan mások is.<br />
Miután kikísértem őt és a szobámba vettem az irányt, hogy a pizsamámmal a kezemben a fürdőbe mehessek, összefutottam a nappaliban anyával. Nem bírtam tovább, tudnom kellett, hogy mégis mi történt. Leültem mellé, majd lassan összeszedtem a gondolataimat. Nem tudtam, hogyan kérdezzek rá, hogy biztosan válaszoljon.<br />
-Mi történt? - vágtam bele végül - Napok óta kedvetlenek vagytok mindannyian. Mintha egész nap nem is itt járna az eszetek.<br />
-Kicsim, ez nem a megfelelő alkalom, hogy elmondjam. - próbálta kihúzni magát<br />
-Miért? Mikor lesz az? - kérdeztem kicsit türelmetlenebbül - Napok óta ezen rágódom, mégsem jutottam semmire. Nem bízol bennem? Tizennyolc vagyok, nem nyolc éves, anya. Fel tudom fogni a hallottakat.<br />
-Biztos vagy benne? - kérdezte némi dühvel a hangjában<br />
Meg lehet, hogy nem így kellett volna lerohannom, de másképp ne árulna el semmit.<br />
-Ha nem így lenne, megkérdeztem volna, hogy mi a baj?<br />
Válaszként a kérdésemre csak vett egy mély levegőt, majd felhúzott térdeire engedte összekulcsolt kezeit. Fejét lehajtotta, majd motyogott valamit, de lehetetlen volt értenem bármit is.<br />
-Tessék? - kérdeztem vissza - Nem értettem mit mondtál.<br />
Kis szótlanság után felemelte fejét, rám nézett, majd könnyes szemmel újra elismételte.<br />
-Laura rákos. - ekkor pedig eltört a mécsesUnknownnoreply@blogger.com2