2014. július 4., péntek

05.fejezet - Strand

Sziasztok! Hihetetlen, hogy már az ötödik rész is felkerült. Esett már szó az eddigiekben is a történet másik szereplőiről is, de ezután lesz csak igazán érdekes a sztori. Remélem tetszeni fog.:)

Nicole*

Ki kell állnom az utcára. Jézusom, miket beszélek? Ebbe a gondolatba még a fejem is bele fájdult. Tény, hogy rosszabbul már nem is állhatnék, de azt hiszem több kell ahhoz, hogy egy ilyet be merjek vállalni. Viszont nagyon félek, hogy egyszer be fog következni. Eddig szinte kilátástalan a jövőm. Nincs semmim és senkim. Aznap, hogy elrohantunk a házból, arra sem volt időm, hogy legalább némi pénzt magamhoz vegyek. Amit anya adott, kitartott egy ideig, de hiába spóroltam és tartalékoltam, nem bírta tovább két hétnél. Ha nem lesz mit ennem, azt hiszem már tényleg nem tehetek mást.
Ezalatt az idő alatt számtalanszor megfordult már a fejemben az öngyilkosság is. Azonban megígértem Vonnienak, hogy amint tudom, kihozom őt onnan.
Az a legrosszabb az egészben, hogy minden pillanatban azon jár az agyam, vajon mit tehetnék, mégsem jut egy ép ötlet sem az eszembe. Hajléktalanként én lennék az utolsó, akit alkalmaznának bármelyik munkahelyen. De minél tovább maradok idekint, annál később tudom kihozni az árvaházból Vonniet. Nagyon féltem őt. Viszont mindig azzal nyugtatom magam, hogy jobb ott neki. 


Luke*

-Sziasztok. - köszöntem kissé meglepődve az ajtón berontó párosnak
Hangos nevetések közepette üdvözöltek, míg én folytattam a semmit tevést.
-Nem megyünk el valahova este? - vetette fel az ötletet Ash
-Nekem nincs kedvem. - húzta a száját Lauren - De a strandra elnézhetnénk. Már vagy két hete tervezzük.
-Felőlem. - vont vállat Ashton
Mindketten rám néztek, majd meg sem szólalva választ vártak.
-Most nem sok kedvem van hozzá. - utasítottam vissza az ajánlatot
-Oh, gyere már. Nem bánod meg. - erősködött Lauren
-Nem is voltál idén sehol. - csatlakozott Ashton
-De a nyár további részére békén hagytok. - szögeztem le
Mindketten védekező állásba emelték a kezüket, ezzel jelezve, hogy benne vannak az alkuban. Nagyot sóhajtottam, hogy megint elráncigálnak valahová, de legalább ezután békén hagynak. Egyébként sem vagyok nagy társasági ember, de ezt a nyarat tényleg szinte végig a házban töltöttem.
Ash a hűtőhöz lépett, majd csalódva távozott el onnan. A telefonját keresve járta körbe az egész házat, mire eszébe jutott, hogy a pulóvere zsebében hagyta.
-Kicsim! - kiáltott Laurennek
-Mi van? - szólt vissza
Néha vicces, ahogy egymással beszélnek.
-Kérsz valami kaját?
-Mi?
-Nem lenne egyszerűbb, ha bemennél hozzá? - nevettem
-Messze van. - fintorgott - Halkítsd le azt a nyálas szappanoperát!
Erre már nem válaszolt, csak pár pillanattal később, szúrós tekintettel megjelent a szobájuk ajtajában. Nevetést visszafojtva közeledett Ashtonhoz, aki a mellettem pihenő párnáért nyúlt.
-Mondtam már, hogy ne fikázd a sorozataimat. - mondta dühösen Lauren
-Rendben, ne haragudj. - nevetett Ash - Rendeljek neked valamit?
-Szerinted ezzel most meg tudsz venni? - nézett rá kérdőn
-Reméltem. - válaszolt remény vesztve
Ash elrohant, Lauren pedig azonnal utána. Hiába minden, Lauren utolérte őt, majd a hátára ugrott. Ash néhány lépés után összerogyott, majd mindketten hangosan nevetve estek a földre.
-Fogyatékos. - puszilta homlokon Lauren - Egyébként igen, jó lenne egy gyros, hagyma nélkül.
Feltápászkodott, de Ash a földön fekve kezdte el tárcsázni a kajáldát.
-Te kérsz valamit? - fordult felém
Csak fejet ráztam, ezzel jelezve, hogy nem vagyok éhes. Lauren visszavonult a szobába és folytatta a sorozatot, amit a hatalmas csata előtt nézett. Körülbelül minden nap ez megy. Ha csak nem túl fáradtak hozzá.
Miután Ash úgy érezte, ideje felállnia a földről, bevonult Laurenhez. Egész csendben voltak magukhoz képest. Nem hallottam hangos nevetést, se visítozást, vagy bármi hasonlót. Így végre nyugalomban tudtam folytatni a filmnézést.
Egészen addig, míg közel fél óra múlva nem csengettek. Megjött a kaja, de sosem láttam még ilyen őrültnek őket. Egyszerre indultak ki, így nem fértek ki a szoba ajtaján, majd amikor Ash előre jutott. Lauren felugrott a hátára. Ő azonban valahogy lerázta magáról, de a földharcból mégis Lauren került ki győztesen. Épp kinyitott az ajtót, amikor az utólag talpra álló Ashton a hátára ugrott. Persze Lauren megilletődött és kicsit meg is rogyott a hirtelen jött súlytól, mégis tartotta őt, míg Ash kifizette és átvette a kaját. Azt hiszem nem kell mondanom, hogy a futár arca enyhe értetlenséget mutatott. Ahogy bezárták az ajtót és Ash a pultra tette a kaját, Lauren előre dőlt, ledobva így a hátáról a mit sem sejtő barátját. Ahogy felhajolt, megigazította a szemébe lógó haját és neki látott az evésnek, persze csak miután illedelmesen kinevette Ashtont.

-Kész vagy? - kiáltott a bejárati ajtóból Ash
-Jövök. - szóltam vissza
Felvettem a napszemüveget, majd a törölközőt a vállamra csapva utánuk indultam. Jelenleg a strandra tartunk, de oda sem mennék, ha nem erősködtek volna. Ilyenkor mindig olyan feleslegesnek érzem magam.
-Ezután nem ebédelünk meg valahol? - vetette fel az ötletet Ash
-Menjetek csak, é inkább pihenek. - vágtam rá
Vállat rántott, majd annyiban hagyta az egészet. Nem akartam bunkónak tűnni, de tényleg úgy éreztem, hogy sok vagyok már egy ebédhez.
Megvettük a bérletet a strandra, majd lecuccoltunk egy olyan árnyékos helyre, amelyen körülbelül tíz percig vitáztunk. Miután ez megtörtént, Lauren a mosdóba ment. Lehasaltam a pléden, majd kézbe vettem a telefonom.
-Mi van veled? - feküdt mellém Ash
-Mi lenne?
-Nem tudom. - mondta bizonytalanul - Olyan furcsa vagy mostanában. Semmihez nincs kedved, nem jössz velünk sehova.
-Itt vagyok, nem? Egyébként is, te nem éreznéd magad feleslegesnek, ha mondjuk nekem lenne barátnőm?
-Feleslegesnek érzed magad? - döbbent le
-Hogyne érezném már annak magam. Nem leszólni akarlak titeket, mert örülök, hogy így megvagytok, csak épp nem a legkellemesebb azt nézni a nap nagy részében, hogy mennyire szeretitek egymást. Tényleg ne haragudj, nem veletek van a baj, csak néha úgy érzem, hogy jobban meglennétek nélkülem.
-Nem tudtam, hogy így érzel. - mondta sajnálkozva - Legközelebb szólj, amint így éreznéd, de tudod, azért hoztunk el, hogy végre felszedhess valakit.
-De nem kell segítség. Ha úgy érzem, akarok valakit, azért tenni fogok.
-Mi a helyzet? - kérdezte széles mosollyal Lauren
-Semmi. - válaszoltunk egyszerre
Szépen elrendeztem az alaphangulatot, pedig nincs öt perce, hogy megjöttünk. Egyébként se sok kedvem volt ma kimozdulni, de ezután már úgy érzem nem is fogok túl sokáig maradni.
-Én azt hiszem megyek megmártózom. - állt fel Lauren - Nem jön valaki?
Ash szó nélkül felállt, majd követte őt. Én csak fejet ráztam, amikor Lauren kérdő tekintettel rám nézett. Tényleg nem volt hangulatom semmihez. Legszívesebben csak haza mentem volna és folytattam volna a semmittevést. Az sem jobb, de legalább nem érezném magam szarul attól, hogy mindenfelé ölelkező szerelmes párokat látok.
Nem voltak sokan a strandon annak ellenére, hogy talán a héten ez a legmelegebb nap. Körbenéztem, majd összeakadt a tekintetem egy barna hajú lánnyal. Elmosolyodott, majd szinte azonnal elpillantott. Ezt még egyszer eljátszotta, én pedig megunva az egészet lehasaltam a pléden, arra várva, hogy vége legyen ennek a napnak.
már nem sok kellett, hogy elaludjak, de ekkor meghallottam Lauren egyre hangosodó nevetését. Megfordultam, majd lassan kinyitottam a szemem, ami elég nehézkes volt, a tűző nap miatt. Amint az kiderült, Ashton elől menekült, aki rá akarta venni őt, hogy lecsússzon a legmagasabb csúszdán.
-Aludtál? - lepődött meg Lauren
-Majdnem. - dőltem fel - Ne haragudjatok, de azt hiszem én inkább haza megyek. Ott találkozunk.
-Haza mész? - kérdezett vissza Lauren - Nemhogy bejönnél a vízbe.
-Hagyd, ha egyszer menni akar. - szólt közbe Ashton
Csak egy hálás pillantást vetettem rá, majd szedtem a cuccom és eljöttem. Tényleg nem volt értelme maradnom, hisz aludni otthon is tudok.

Nicole*

Négy nap telt el azóta, hogy megfordult a fejemben az a szörnyű gondolat. Többször is elvetettem az ötletet, most mégis itt állok az út szélén, arra várva, hogy valaki felvegyen. Ismét. Három borzalmas és elképzelhetetlenül nehéz napon vagyok túl. Minden egyes pillanatban gyűlölöm magam ezért, de ha nem tenném, nem lenne pénzem sem ételre, sem másra. Jelenleg még az utcán élek, de legalább tudok enni. Szörnyű. Minden nap sírva alszom el és minden reggel sírva kelek. Könnyek közt járkálok az utcán, majdhogynem egy szál semmiben, de nincs más választásom. Jelen pillanatban nem látok más kiutat. A hideg ráz minden alkalommal, amikor előveszem azt a mocskos pénzt a munkám miatt, ha fizetni szeretnék valamiért. Sohasem fogom ezt megbocsátani magamnak.
A mai napra végeztem, szóval azt teszem, amit az utóbbi napokban is. Veszek némi kaját, majd lekuporodok egy padra és sírok, míg csak tudok. Nehézkesen veszem a levegőt a rohamszerű zokogástól. Soha sem hittem volna, hogy egyszer nem, hogy bele kellene képzelnem magam egy prostituált helyébe, de át kell élnem. Nem éreztem még magam soha ilyen mocskosnak és megalázottnak. Elítélem magam emiatt és nem fogok tudni megbékélni a gondolattal, hogy ezt művelem. Egyszerűen borzalmas.
A könnyeimtől nemhogy nem láttam semmit, de még a kaját sem tudtam rendesen megenni, hisz levegőt is alig kaptam. Megpróbáltam kicsit lenyugodni, igaz nem nagyon sikerült. Arcomat kezeimbe temetve siránkoztam, majd amikor felpillantottam, először megijedtem, majd jobban belegondolva kissé meg is lepődtem. Egy kéz tartott felém egy papír zsebkendőt, de hiába próbáltam rá jönni, hogy is néz ki a személy, a könnyektől nem láttam.
-Köszönöm. - fogadtam el a zsebkendőt
Miután a látásom kitisztul és felnéztem, nem akartam hinni a szememnek.
-Szia. - köszönt egy gyenge mosollyal a lelkes segítő - Luke vagyok.

2 megjegyzés:

  1. Wow...
    Egy kicsit könnyeztem mikor olvastam a csajnak miket kell àtélnie.... :/
    De imàdtam a rész és nagyon vàrom a kövit :) Xx

    VálaszTörlés
  2. Én is az első kommentelohoz hasknloan konnyeztem,de a vegen mosoly kuszott az arcomra!! Végre talalkoztak!! Hozd lecci minel hamarabb a kovi reszt! <3 :)

    VálaszTörlés