Hello olvasók! Megérkeztem a nyolcadik fejezettel is. Remélem
aktivizáljátok kicsit magatokat és elkezdenek megnőni a kommentek,
esetleg feliratkozók száma. Nagyon örülnék neki.:)
Ashton*
-Gondolkodtam. - sóhajtottam nagyot
Míg
sétáltam egyet, hogy kicsit átvegyem magamban a dolgokat, rá jöttem
valamire. A mondás szerint az ellenségeinket közelebb kell tartanunk
magunkhoz, mint a barátainkat. Én pedig úgy döntöttem, hogy ez alapján
fogom kideríteni, ki is Nicole valójában. Valamiért nem bízom benne,
tudom, hogy titkol valamit és ha nem jövök rá hogy mi z, bele fogok
bolondulni.
Ezért is határoztam el, hogy úgy teszek, mintha Luke és Lauren szidása hatással lettek volna rám.
Ahogy
elnéztem, tűkön ülve várták, hogy folytassam, így nem is húztam tovább
az időt. Azt még ugyan nem tudtam, mit mondjak, hogy hiteles legyek, de
ideje volt belekezdenem.
-Sajnálom. - irányítottam figyelmem egyenesen Nicolera - Gyerekesen viselkedtem, nem lett volna szabad így neked esnem.
-Nem gond, teljesen megértem. - válaszolt egy gyenge mosollyal
Úgy
tűnt Luke és Lauren is kanyar nélkül bevették, aminek nagyon örültem.
Talán kicsit még büszkék is voltak magukra, hogy az ő dorgálásukra jött
meg az eszem.
Miután megtörtént ez a kis bocsánatkérés, mindenki
ment a dolgára. Lauren készülődni kezdett, én pedig úgy terveztem,
lezuhanyzok. Azonban az ajtóhoz érve hátulról átölelt.
-Kicsim?! - bújt hozzám
-Ez már rosszul kezdődik. - forgattam a szemem
-Nem akarsz eljönni velem?
Hitetlenkedve
kiszabadultam öleléséből, majd felé fordultam. Arcát kezeim közé
fogtam, szájon pusziltam, majd mosolyogva a szemébe néztem.
-Nagyon szeretlek, de nem.
Indultam
volna tovább a fürdőszobába, de a hátamra ugrott. Kicsit meginogtam
ugyan, de nem akadályozott meg abban, hogy eljussak acélként kitűzött
helyiségbe.
-Kééérlek. - suttogott a fülembe
-Beállsz velem a zuhany alá ruhástól, vagy leszállsz?
Nem
válaszolt, csak leugrott rólam, majd kérődző tekintettel megállt
előttem. Nem bírtam tovább, különben egész este üzenetekkel zaklatott
volna, szóval így se-úgy se alszok.
-Ha ráveszed Lukeot, benne vagyok. - egyeztem bele
-Te vagy a legjobb. - ugrott nekem
Csókot
nyomott ajkaimra, majd kirohant, hogy beszéljen az imént szóban forgó
személlyel. Míg Lauren Lukeot próbálta befűzni, letusoltam. A
beleegyezésembe kicsit közre játszott az is, hogy tudtam, Lauren ráveszi
Lukeot, aki mindenképp hívni fogja Nicolet is. Így igaz nem túl sok
mindent, de talán egy-két dolgot megtudhatok majd róla.
Nicole*
Tényleg hatalmas kő esett le a szívemről, hogy nem kell amiatt aggódnom, vajon Ashton mikor esik nekem ismét.
Számomra
még mindig kissé hihetetlen ez az egész. Találkozok egy sráccal, aki
minden további nélkül befogad és úgy tesz, mintha évek óta ismernénk
egymást. Felemelő érzés, hogy nem szánalommal tekint rám, mert végre
kezdem magam érezni valakinek. Viszont soha nem fogom tudni elfelejteni
azt, hogy honnan jöttem.
Gondolatmenetem kopogás szakította meg.
-Gyere. - invitáltam be az illetőt
Az ajtó félig kinyílt, majd Luke pillantott be rajta.
-Van terved estére? - érdeklődött
-Az alváson kívül más nem igazán. - vontam vállat
-Lauren
megy dolgozni és rászedett minket, hogy elmenjünk vele. Nem hiszem,
hogy sokáig maradunk, gondoltam megkérdezem, nincs-e kedved jönni.
-Hol dolgozik? - kíváncsiskodtam
-Egy bárban. - gondolkozott el egy kicsit
-Nincs
túl sok kedvem hozzá. - utasítottam vissza - Nem vagyok odáig az ilyen helyekért.
Nem szólt semmit, csak
bejött, majd bezárta maga után az ajtót. Közelebb sétált és leült elém
az ágyra.
-Én
se, a hatalmas tömeg, a zaj és a többi. Egy estét ki lehet bírni, jót
fog tenni, ha kicsit kikapcsolódsz és emberek közt leszel. -
próbált mégis rábeszélni
Rá
emeltem tekintetem, ő pedig bizakodva nézett vissza rám. Valamiért nem
tudtam neki nemet mondani, pedig éreztem, hogy nem túl jó ötlet.
-Legyen. - sóhajtottam nagyot
Széles mosolyt véltem felfedezni arcán, majd mielőtt kiment, a lelkemre kötötte, hogy fél órán belül indulunk.
Nem
szántam túl sok időt a készülődésre. Azért sem, mert nem volt temérdek
cuccom, valamint hangulatom se igazán volt az egészhez.
A nappaliban vártuk türelmetlenül Laurent, aki miatt
megyünk. Ashton sürgetésére sem készült el időben, így sietve tartottunk
a bárba, nehogy elkéssen.
-Itt dolgozol? - lepődtem meg, amikor
megálltunk
-Igen. Miért? - kérdezett vissza Lauren értetlenül
-Csak nem
szeretek ide járni. Ha nem bánjátok, maradok egy kicsit idekint, olyan
nyomasztó a szag odabent. - fintorogtam
Vállat vonva bementek,
hátrahagyva engem, ahogyan azt kértem.
Nem
az idegen emberek szaga
taszított ettől a helytől. Legalábbis nem teljes egészében. Nem voltam
még elég erős ahhoz, hogy belépjek abba a helyiségbe, ahol a nővérem
meghalt. Legszívesebben elmentem volna innen, de ha már itt vagyok,
bemegyek. Előbb-utóbb úgy is meg kell tennem. Néhány perccel azután,
hogy bementem, a srácok kimentek a friss levegőre, ők is belátták, hogy
nem lehet józanon sokáig bírni. Elgondolkodtam, vajon hogyan tudnék
munkához jutni. Nem kérhetem meg őket, hogy szerezzenek nekem valamit,
hisz így is sokkal tartozom nekik azért, hogy egyáltalán befogadtak.
Két
kiszolgálás közt elbeszélgettünk kicsit a csajos dolgokról, ami nekem
rettentő felemelő volt. Azt sem tudom, mikor voltam utoljára rendes
ember társaságában.
-Lauren?! - szólította meg őt egy
ötvenes éveiben járó férfi
-A főnököm. - kerekedtek el
szemei
Kétségbeesését próbálta leplezni,
miután a férfi egy
kézmozdulattal magához hívta. Komolynak tűnt, de talán mindig ilyen
mogorva. Míg arra vártam, hogy a félve eltávozott Lauren, vagy a fiúk
közül legalább egyikőjük visszajöjjön, körbenéztem a bárba belépő
embereken. A legtöbb fiatalabb volt húsznál, alig volt néhány
harmincöt-negyven év közötti. Sosem értettem, miért jó az, ha valaki
olyan szintre issza magát, hogy másnap nem emlékszik semmire az estéből.
Olyan, mintha meg sem történt volna, értelmetlen az egész.
-Lauren? - zökkentett ki egy mély hang gondolatmenetemből
A
jobb oldalamon üresen álló széken Ashton, míg a balt Luke foglalta el.
Ashton összekulcsolt kézfejjel könyökölt a pultra, enyhén felénk
fordulva, míg Luke csak trehányan a márványnak tűnő felületre dobta
kezeit.
-Elhívta a főnöke. - válaszoltam szűkszavúan
-Nem változik. - mondta rosszallóan Luke
-Nem tudom felfogni, hogy nem tud tíz perccel korábban elkezdeni készülődni. Akkor talán ideérne időben. - hitetlenkedett Ashton
Ezekben
a percekben pedig Lauren vissza is jött azon az ajtón, amelyiken
távozott. Arcán enyhe meglepődöttség és megkönnyebbülés látszott.
Lauren*
A
vér is meghűlt bennem, amikor Toby az irodájába hivatott. Az asztalával
szemben, nekem háttal egy szőke lány ült. Az ajtócsapódásra háta
fordult, majd mosolyogva felállt és felém sétált. Kicsit meglepődtem,
így késve nyújtottam a kezem.
-Janet. - mutatkozott be
-Lauren. - bólintottam aprót
Eközben Toby leült, majd megvárta, míg mi is helyet foglalunk.
-Janet lesz az új felszolgáló, mivel Monica jövőhéten elmegy. Szeretném, ha addig betanítanád őt. - tért a lényegre
-Mikor kezd?
-Holnap.
Ezalatt az egy hét alatt azt hiszem nem lesz nehéz beletanulni a
dolgokba. Ha bármi gond van, szólj Laurennek és ő majd segít. - intézte
Janethez mondatát
-Rendben. - jelezte bólintással, hogy felfogta a hallottakat
-Ennyi? - kíváncsiskodtam
-Igen. Szeretnél még mást is? - kérdezett vissza Toby
-Nem, csak akkor visszamennék dolgozni. - álltam fel sietően
-Akkor holnap délután. - jegyezte meg, miközben távoztam
Hatalmas megkönnyebbüléssel hagytam el az irodát, most már tényleg nem kellene késnem. A végén még komolyan lesz miért aggódnom.
Visszasétáltam a pulthoz, majd miután kiszolgáltam néhány embert, a kísérőimhez léptem.
-Hol voltál? - fogott kérdőre Ashton
-Hívott Toby, azt hittem a késés miatt. - sóhajtottam nagyot - De csak be kell tanítani az új lányt.
-Nem kizárt, hogy legközelebb a késés miatt hív majd be. - fűzte hozzá Luke
-Tudom, mostantól odafigyelek majd.
Ekkor
Luke és Ashton is felnevettek. Azt hiszik nem leszek rá képes, vagy
legalábbis nem huzamosabb ideig. De megmutatom nekik, hogy igenis be
fogok érni időben.
Letörölgettem a pultot néhány helyen, ahol már csak az üres poharak voltak, majd egy új vendéghez siettem.
-Mit hozhatok? - kérdeztem segítőkészen
-Nekem egy whiskyt kevés jéggel. Szemben a hölgynek pedig adna a nevemben egy tequilát?
-Szemben? A szőke lányra gondol? - néztem Nicole felé
-Igen, a két fiú közt. - bólintott
-Azonnal. - mosolyodtam el
Egész
rendesnek tűnt, valószínűleg valami magányos farkas lehet. Biztos
vagyok benne, hogy attól, mert küldött egy italt, Nicole nem fog rögtön a
nyakába ugrani.
Kiszolgáltam a férfit,
majd a tequilát Nicole elé tettem. Olyannyira elgondolkodott, hogy csak
pillanatokkal később tűnt fel neki a dolog.
Nicole*
Az este lassan telt, már alig vártam, hogy
elmenjünk. Állandóan azon agyaltam, mi lett volna, ha akkor este Laura
nem hal meg. Vagy nem menekülök el, hanem megpróbálom helyrehozni otthon a
dolgokat. Minden döntés után feltettem magamnak a kérdést, hogy ugyan
mi lett volna, ha..?! De sajnos már sohasem tudom meg.
A fejemben járkáló gondolatokat Lauren zavarta meg, amikor elém tolt egy italt.
-Én nem rendeltem. - néztem rá meglepődve
-De az az ember rendelt neked. - bökött fejével a pult szemközti oldalára
Ahogy
odapillantottam, az ital küldője rám szegezte tekintetét, majd egy
kacér mosollyal alig észrevehetően intett. Nem akartam elhinni. Szemeim elkerekedtek, a poharat úgy toltam el magamtól,
mintha fertőző lenne és legszívesebben kirohantam volna a világból. A
srácok a pultnak háttal ültek, Lauren pedig épp kiszolgált, így nem
látták a műveletet és nem kellett megmagyaráznom. Egyébként sem tudtam
volna mit mondani arra, hogy az egyik kuncsaftom ül a bár másik
végében.
-Na? Ismerted a fickót? - sietett vissza hozzám Lauren
Ebben
a pillanatban a fiúk is megelégelték a bárban őrjöngő tiniket nézni és
folytatták velünk a társalgást, amit eddig a zene miatt nem hallhattak
túl tisztán. Amit én azonban nem akartam. A szívem egyre hevesebben
vert, a végtagjaim remegni kezdtek, miközben az italt bámultam.
-Nem. - nyeltem nagyot - Biztos valami ráérős idióta.
-Mi történt? - érdeklődött Ashton
-Nicole italt kapott. - mosolygott elismerően
Úgy nézett rám, mintha ez valami díj lenne. Pedig, ha tudná ki is küldte, azonnal eltűnne az a mosoly az arcáról.
-Kitől? - kérdezte fennhangon Luke
-Szembe. - bökött fejével Lauren a férfi felé
-Szerintem vigyázz magadra. - mondta rosszallóan a férfire nézve Luke
Nem
szóltam semmit, inkább csak kimentem a mosdóba. Nem akartam elhinni,
hogy itt van az egyik férfi, aki fizetett nekem azért, hogy lefeküdjek
vele. Csak még rosszabbul érzem magam. Akárhányszor eszembe jut, milyen
módon kerestem pénzt, legszívesebben öngyilkos lennék.
Ahogy
felfrissítettem az arcom egy kis hideg vízzel, letörölgettem magamról
egy zsebkendó segítségével. Kiléptem a mosdó ajtaján és ekkor azt hittem
szívrohamban halok meg, nem kell arra gondolnom, hogy öngyilkos leszek.
A férfi, aki az italt küldte, megragadta a kezem.
Aaaa!!!! Nem tudom mit mondjak!
VálaszTörlésTalan az a legjobb szo erre hogy zsenialis! Nagyon tehetseges vagy! :) Hozd minel hamarabb a kovit!! ;) <3
Baromi jó lett *o* Tegnap találtam rá a blogodra és nem sok idő alatt ki is végeztem az összes részt:$ ^^ Izgalmas, eseménydús és egyáltalán nem unalmas vagy sablonos ;) Kérlek nagyon siess az írással<3
VálaszTörlésNagyon jó :D ma találtam rá a blogodra és egyből el is olvastam az egész rész :D siess a kövivel nagyon várom :)
VálaszTörlés