2014. július 19., szombat

08.fejezet - Ital

Hello olvasók! Megérkeztem a nyolcadik fejezettel is. Remélem aktivizáljátok kicsit magatokat és elkezdenek megnőni a kommentek, esetleg feliratkozók száma. Nagyon örülnék neki.:)

Ashton*

-Gondolkodtam. - sóhajtottam nagyot
Míg sétáltam egyet, hogy kicsit átvegyem magamban a dolgokat, rá jöttem valamire. A mondás szerint az ellenségeinket közelebb kell tartanunk magunkhoz, mint a barátainkat. Én pedig úgy döntöttem, hogy ez alapján fogom kideríteni, ki is Nicole valójában. Valamiért nem bízom benne, tudom, hogy titkol valamit és ha nem jövök rá hogy mi z, bele fogok bolondulni.
Ezért is határoztam el, hogy úgy teszek, mintha Luke és Lauren szidása hatással lettek volna rám.
Ahogy elnéztem, tűkön ülve várták, hogy folytassam, így nem is húztam tovább az időt. Azt még ugyan nem tudtam, mit mondjak, hogy hiteles legyek, de ideje volt belekezdenem.
-Sajnálom. - irányítottam figyelmem egyenesen Nicolera - Gyerekesen viselkedtem, nem lett volna szabad így neked esnem.
-Nem gond, teljesen megértem. - válaszolt egy gyenge mosollyal
Úgy tűnt Luke és Lauren is kanyar nélkül bevették, aminek nagyon örültem. Talán kicsit még büszkék is voltak magukra, hogy az ő dorgálásukra jött meg az eszem.
Miután megtörtént ez a kis bocsánatkérés, mindenki ment a dolgára. Lauren készülődni kezdett, én pedig úgy terveztem, lezuhanyzok. Azonban az ajtóhoz érve hátulról átölelt.
-Kicsim?! - bújt hozzám
-Ez már rosszul kezdődik. - forgattam a szemem
-Nem akarsz eljönni velem?
Hitetlenkedve kiszabadultam öleléséből, majd felé fordultam. Arcát kezeim közé fogtam, szájon pusziltam, majd mosolyogva a szemébe néztem.
-Nagyon szeretlek, de nem.
Indultam volna tovább a fürdőszobába, de a hátamra ugrott. Kicsit meginogtam ugyan, de nem akadályozott meg abban, hogy eljussak acélként kitűzött helyiségbe.
-Kééérlek. - suttogott a fülembe
-Beállsz velem a zuhany alá ruhástól, vagy leszállsz?
Nem válaszolt, csak leugrott rólam, majd kérődző tekintettel megállt előttem. Nem bírtam tovább, különben egész este üzenetekkel zaklatott volna, szóval így se-úgy se alszok.
-Ha ráveszed Lukeot, benne vagyok. - egyeztem bele
-Te vagy a legjobb. - ugrott nekem
Csókot nyomott ajkaimra, majd kirohant, hogy beszéljen az imént szóban forgó személlyel. Míg Lauren Lukeot próbálta befűzni, letusoltam. A beleegyezésembe kicsit közre játszott az is, hogy tudtam, Lauren ráveszi Lukeot, aki mindenképp hívni fogja Nicolet is. Így igaz nem túl sok mindent, de talán egy-két dolgot megtudhatok majd róla.

Nicole*

Tényleg hatalmas kő esett le a szívemről, hogy nem kell amiatt aggódnom, vajon Ashton mikor esik nekem ismét.
Számomra még mindig kissé hihetetlen ez az egész. Találkozok egy sráccal, aki minden további nélkül befogad és úgy tesz, mintha évek óta ismernénk egymást. Felemelő érzés, hogy nem szánalommal tekint rám, mert végre kezdem magam érezni valakinek. Viszont soha nem fogom tudni elfelejteni azt, hogy honnan jöttem.
Gondolatmenetem kopogás szakította meg.
-Gyere. - invitáltam be az illetőt
Az ajtó félig kinyílt, majd Luke pillantott be rajta.
-Van terved estére? - érdeklődött
-Az alváson kívül más nem igazán. - vontam vállat
-Lauren megy dolgozni és rászedett minket, hogy elmenjünk vele. Nem hiszem, hogy sokáig maradunk, gondoltam megkérdezem, nincs-e kedved jönni.
-Hol dolgozik? - kíváncsiskodtam
-Egy bárban. - gondolkozott el egy kicsit
-Nincs túl sok kedvem hozzá. - utasítottam vissza - Nem vagyok odáig az ilyen helyekért.
Nem szólt semmit, csak bejött, majd bezárta maga után az ajtót. Közelebb sétált és leült elém az ágyra.
-Én se, a hatalmas tömeg, a zaj és a többi. Egy estét ki lehet bírni, jót fog tenni, ha kicsit kikapcsolódsz és emberek közt leszel. - próbált mégis rábeszélni
Rá emeltem tekintetem, ő pedig bizakodva nézett vissza rám. Valamiért nem tudtam neki nemet mondani, pedig éreztem, hogy nem túl jó ötlet. 
-Legyen. - sóhajtottam nagyot
Széles mosolyt véltem felfedezni arcán, majd mielőtt kiment, a lelkemre kötötte, hogy fél órán belül indulunk. 
Nem szántam túl sok időt a készülődésre. Azért sem, mert nem volt temérdek cuccom, valamint hangulatom se igazán volt az egészhez.

A nappaliban vártuk türelmetlenül Laurent, aki miatt megyünk. Ashton sürgetésére sem készült el időben, így sietve tartottunk a bárba, nehogy elkéssen.
-Itt dolgozol? - lepődtem meg, amikor megálltunk
-Igen. Miért? - kérdezett vissza Lauren értetlenül
-Csak nem szeretek ide járni. Ha nem bánjátok, maradok egy kicsit idekint, olyan nyomasztó a szag odabent. - fintorogtam
Vállat vonva bementek, hátrahagyva engem, ahogyan azt kértem.
Nem az idegen emberek szaga taszított ettől a helytől. Legalábbis nem teljes egészében. Nem voltam még elég erős ahhoz, hogy belépjek abba a helyiségbe, ahol a nővérem meghalt. Legszívesebben elmentem volna innen, de ha már itt vagyok, bemegyek. Előbb-utóbb úgy is meg kell tennem. Néhány perccel azután, hogy bementem, a srácok kimentek a friss levegőre, ők is belátták, hogy nem lehet józanon sokáig bírni. Elgondolkodtam, vajon hogyan tudnék munkához jutni. Nem kérhetem meg őket, hogy szerezzenek nekem valamit, hisz így is sokkal tartozom nekik azért, hogy egyáltalán befogadtak.
Két kiszolgálás közt elbeszélgettünk kicsit a csajos dolgokról, ami nekem rettentő felemelő volt. Azt sem tudom, mikor voltam utoljára rendes ember társaságában.
-Lauren?! - szólította meg őt egy ötvenes éveiben járó férfi
-A főnököm. - kerekedtek el szemei
Kétségbeesését próbálta leplezni, miután a férfi egy kézmozdulattal magához hívta. Komolynak tűnt, de talán mindig ilyen mogorva. Míg arra vártam, hogy a félve eltávozott Lauren, vagy a fiúk közül legalább egyikőjük visszajöjjön, körbenéztem a bárba belépő embereken. A legtöbb fiatalabb volt húsznál, alig volt néhány harmincöt-negyven év közötti. Sosem értettem, miért jó az, ha valaki olyan szintre issza magát, hogy másnap nem emlékszik semmire az estéből. Olyan, mintha meg sem történt volna, értelmetlen az egész.
-Lauren? - zökkentett ki egy mély hang gondolatmenetemből 
A jobb oldalamon üresen álló széken Ashton, míg a balt Luke foglalta el. Ashton összekulcsolt kézfejjel könyökölt a pultra, enyhén felénk fordulva, míg Luke csak trehányan a márványnak tűnő felületre dobta kezeit. 
-Elhívta a főnöke. - válaszoltam szűkszavúan
-Nem változik. - mondta rosszallóan Luke
-Nem tudom felfogni, hogy nem tud tíz perccel korábban elkezdeni készülődni. Akkor talán ideérne időben. - hitetlenkedett Ashton
Ezekben a percekben pedig Lauren vissza is jött azon az ajtón, amelyiken távozott. Arcán enyhe meglepődöttség és megkönnyebbülés látszott.

Lauren* 

A vér is meghűlt bennem, amikor Toby az irodájába hivatott. Az asztalával szemben, nekem háttal egy szőke lány ült. Az ajtócsapódásra háta fordult, majd mosolyogva felállt és felém sétált. Kicsit meglepődtem, így késve nyújtottam a kezem.
-Janet. - mutatkozott be
-Lauren. - bólintottam aprót
Eközben Toby leült, majd megvárta, míg mi is helyet foglalunk.
-Janet lesz az új felszolgáló, mivel Monica jövőhéten elmegy. Szeretném, ha addig betanítanád őt. - tért a lényegre
-Mikor kezd? 
-Holnap. Ezalatt az egy hét alatt azt hiszem nem lesz nehéz beletanulni a dolgokba. Ha bármi gond van, szólj Laurennek és ő majd segít. - intézte Janethez mondatát
-Rendben. - jelezte bólintással, hogy felfogta a hallottakat
-Ennyi? - kíváncsiskodtam 
-Igen. Szeretnél még mást is? - kérdezett vissza Toby
-Nem, csak akkor visszamennék dolgozni. - álltam fel sietően
-Akkor holnap délután. - jegyezte meg, miközben távoztam
Hatalmas megkönnyebbüléssel hagytam el az irodát, most már tényleg nem kellene késnem. A végén még komolyan lesz miért aggódnom.
Visszasétáltam a pulthoz, majd miután kiszolgáltam néhány embert, a kísérőimhez léptem.
-Hol voltál? - fogott kérdőre Ashton
-Hívott Toby, azt hittem a késés miatt. - sóhajtottam nagyot - De csak be kell tanítani az új lányt.
-Nem kizárt, hogy legközelebb a késés miatt hív majd be. - fűzte hozzá Luke
-Tudom, mostantól odafigyelek majd.
Ekkor Luke és Ashton is felnevettek. Azt hiszik nem leszek rá képes, vagy legalábbis nem huzamosabb ideig. De megmutatom nekik, hogy igenis be fogok érni időben.
Letörölgettem a pultot néhány helyen, ahol már csak az üres poharak voltak, majd egy új vendéghez siettem.
-Mit hozhatok? - kérdeztem segítőkészen
-Nekem egy whiskyt kevés jéggel. Szemben a hölgynek pedig adna a nevemben egy tequilát? 
-Szemben? A szőke lányra gondol? - néztem Nicole felé
-Igen, a két fiú közt. - bólintott
-Azonnal. - mosolyodtam el
Egész rendesnek tűnt, valószínűleg valami magányos farkas lehet. Biztos vagyok benne, hogy attól, mert küldött egy italt, Nicole nem fog rögtön a nyakába ugrani. 
Kiszolgáltam a férfit, majd a tequilát Nicole elé tettem. Olyannyira elgondolkodott, hogy csak pillanatokkal később tűnt fel neki a dolog.

Nicole*

Az este lassan telt, már alig vártam, hogy elmenjünk. Állandóan azon agyaltam, mi lett volna, ha akkor este Laura nem hal meg. Vagy nem menekülök el, hanem megpróbálom helyrehozni otthon a dolgokat. Minden döntés után feltettem magamnak a kérdést, hogy ugyan mi lett volna, ha..?! De sajnos már sohasem tudom meg.
A fejemben járkáló gondolatokat Lauren zavarta meg, amikor elém tolt egy italt.
-Én nem rendeltem. - néztem rá meglepődve
-De az az ember rendelt neked. - bökött fejével a pult szemközti oldalára
Ahogy odapillantottam, az ital küldője rám szegezte tekintetét, majd egy kacér mosollyal alig észrevehetően intett. Nem akartam elhinni. Szemeim elkerekedtek, a poharat úgy toltam el magamtól, mintha fertőző lenne és legszívesebben kirohantam volna a világból. A srácok a pultnak háttal ültek, Lauren pedig épp kiszolgált, így nem látták a műveletet és nem kellett megmagyaráznom. Egyébként sem tudtam volna mit mondani arra, hogy az egyik kuncsaftom ül a bár másik végében. 
-Na? Ismerted a fickót? - sietett vissza hozzám Lauren
Ebben a pillanatban a fiúk is megelégelték a bárban őrjöngő tiniket nézni és folytatták velünk a társalgást, amit eddig a zene miatt nem hallhattak túl tisztán. Amit én azonban nem akartam. A szívem egyre hevesebben vert, a végtagjaim remegni kezdtek, miközben az italt bámultam.
-Nem. - nyeltem nagyot - Biztos valami ráérős idióta.
-Mi történt? - érdeklődött Ashton
-Nicole italt kapott. - mosolygott elismerően
Úgy nézett rám, mintha ez valami díj lenne. Pedig, ha tudná ki is küldte, azonnal eltűnne az a mosoly az arcáról.
-Kitől? - kérdezte fennhangon Luke
-Szembe. - bökött fejével Lauren a férfi felé
-Szerintem vigyázz magadra. - mondta rosszallóan a férfire nézve Luke
Nem szóltam semmit, inkább csak kimentem a mosdóba. Nem akartam elhinni, hogy itt van az egyik férfi, aki fizetett nekem azért, hogy lefeküdjek vele. Csak még rosszabbul érzem magam. Akárhányszor eszembe jut, milyen módon kerestem pénzt, legszívesebben öngyilkos lennék.
Ahogy felfrissítettem az arcom egy kis hideg vízzel, letörölgettem magamról egy zsebkendó segítségével. Kiléptem a mosdó ajtaján és ekkor azt hittem szívrohamban halok meg, nem kell arra gondolnom, hogy öngyilkos leszek. A férfi, aki az italt küldte, megragadta a kezem.

3 megjegyzés:

  1. Aaaa!!!! Nem tudom mit mondjak!
    Talan az a legjobb szo erre hogy zsenialis! Nagyon tehetseges vagy! :) Hozd minel hamarabb a kovit!! ;) <3

    VálaszTörlés
  2. Baromi jó lett *o* Tegnap találtam rá a blogodra és nem sok idő alatt ki is végeztem az összes részt:$ ^^ Izgalmas, eseménydús és egyáltalán nem unalmas vagy sablonos ;) Kérlek nagyon siess az írással<3

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó :D ma találtam rá a blogodra és egyből el is olvastam az egész rész :D siess a kövivel nagyon várom :)

    VálaszTörlés